4. Berendezkedés és védelem a Donnál (1942. július – augusztus)
A magyar könnyű hadosztályok arcvonalszakaszának helyét és alárendeltségét a hadseregen belül a Donhoz való kiérkezésük sorrendje határozta meg. A 9. könnyű hadosztály 1943. február 1-éig, a hadtest feloszlatásáig mindvégig a szombathelyi III. hadtest alárendeltségében maradt, s 20–25 kilométeres védőszakasza a hadsereg arcvonalának legészakibb részén húzódott.
A III. hadtest könnyű hadosztályainak védővonalai közül csak a 9. könnyű hadosztályé rendelkezett viszonylagos tereptani előnyökkel. Kivételt képezett a német 2. hadseregbeli 323. gyaloghadosztályhoz való csatlakozási területe, ahol a part alig nyújtott védelmet, s a magasabban fekvő szovjet oldalról mindenre betekintés nyílott. A nagykanizsai könnyű hadosztály 17. és 47. gyalogezredének Voronyezstől délre húzódó védelmi szakasza a Don jobb partját követte. A települések – Gremjacsje, Kosztyenki és Alekszandrovka – parthoz közel feküdtek. A falvak közelében lombos erdők voltak, melyek jó rejtőzködési lehetőséget nyújtottak. A Don jobb partja itt általában magasabban feküdt, mint átellenben, így ez is némi előnyt jelentett. A másik oldalon viszont szélesebben terült el a folyó árterülete, mely bozótosaival, nádasaival és ártéri erdőivel még kiválóbb rejtekhelyül szolgált. Négy falu – Gremjacsje, Rudkino, Kosztyenki és Alekszandrovka – is a Don jobb partjának közelében terült el. A környékükön található kisebb lombos erdők némi védettséget nyújtottak a magyar védőkörlet folyótól távoli területén folytatott munkálatoknak, mozgásoknak. A fent említett, arcvonalba eső községek lakosságát, hadosztály-parancsnoksági rendelkezésre, ki kellett telepíteni.
A 17. gyalogezred légvonalban 9 km-es védősávjának tartására – amely a 9. könnyű hadosztály, illetve a 2. hadsereg legészakibb arcvonalszakaszát képezte – balszárnyon a kisebb veszteséget szenvedett 17/III. zászlóalj, jobbszárnyon pedig a 17/II. zászlóalj állt rendelkezésre. Az előbbi csapattest támogatására a 9. könnyű tüzérezred három ütegét osztották be, az utóbbi állásai mögött pedig a 101. nehéz-, és a III. gépvontatású tüzérosztályok két-két ütege ment állásba. A 17. gyalogezredétől délre a 47. gyalogezred védőkörlete terült el. Ennek közel hasonló szélességű arcvonalát is kettő zászlóalj védte, a balszárnyon a 9. könnyű tüzérezred három ütegétől támogatott 47/II., a jobbszárnyon pedig a 34/I. zászlóalj. A 9. könnyű hadosztály tartalékai közül a 17/I. zászlóalj és a 9. önálló huszárszázad Dmitrijevkán, a 47/I. zászlóalj pedig Hmelevij Lesen helyezkedett el.
A küzdő zászlóaljak főellenállási vonalait – a megfelelő kilátás biztosítása és az esetleges árvíz miatt – a folyó mögötti dombvonalon építették ki. A Don partján csak figyelőőrsöket állítottak fel, hogy a víztükör figyelése biztosítva legyen. Előretolt állásokat, úgynevezett harcelőőrsöket is kialakítottak, melyek a figyelőőrsök és a főellenállási vonal között helyezkedtek el. Fokozatosan elkészültek a fedezékek, óvóhelyek, futóárkok és a gyalogsági nehézfegyverek állásai, illetve a műszaki zárak (aknamezők) is. Mögöttük drótakadályokat létesítettek, kiépített árkok pedig a folyóparton és a főellenállási vonalnál húzódtak.