Autók és motorkerékpárok a Tatai járás községeiben

A Komárom Megyei Tanács VB. Tatai Járási Hivatalának Pénzügyi, Terv- és Munkaügyi Osztálya 1973 augusztusában a gépjárműadóról szóló, 3/1966. (I. 12.) PM. számú rendelet, valamint az ennek módosítására kiadott 48/1972. (XII. 31.) PM. számú rendelet egyszerűsítéséről kérdezte meg a járás községeit, valamint az adott településen bejelentett és forgalomban lévő személygépkocsik és motorkerékpárok adatairól (típusáról, hengerűrtartalmáról, azaz az ügyirat szóhasználatával élve „lökettérfogatáról”) kért jelentést.

A Komárom Megyei Tanács VB. Pénzügyi Osztályára felterjesztett ügyirat[1] legérdekesebb része az a két összegző táblázat, amelyben összefoglalják a községi tanácsok által szolgáltatott adatokat, ebből ugyanis kiderül, hogy 1973. január 1-jei állapot szerint milyen típusú járműveket használtak a járás[2] (Tata város nélkül) lakosai.

MNL KEML XXIII.53.c.1
Komárom Megyei Tanács VB. Tatai Járási Hivatalának Pénzügyi, Terv- és Munkaügyi Osztálya 6762/1973.

Természetesen a korszak szocialista gyártmányú autói képviseltetik magukat legnagyobb számban. Első helyen a Trabant 600 áll (159 darab). Az „ezüstérmes” a Wartburg (119 darab), míg a harmadik „helyezett” a Skoda 1000 MB (92 darab). „Pontszerző helyen” áll a Moszkvics 403-408 (84 darab), a Zsiguli (72 darab) és a (Polski) Fiat 125p (36 darab).

Mai szemmel nézve feltűnő az autótípusok, különösen pedig a nyugati gyártmányok sokfélesége. Itt a Fiat 850 a nyerő (23 darab), míg a Volkswagen 1300 áll a második helyen (17 darab). A legkedveltebb, legelterjedtebb „tőkés” autómárka a Fiat volt: 38 különböző típusú, hengerűrtartalmú (és évjáratú) autó futott a Tatai járásban.

Az autók világában nem túl járatosak számára igen „egzotikus” márkák, típusok is találhatók ebben az összesítésben: például az 1961-től 1973-ig gyártott[3] NSU Prinz 4, a DKW Junior de Luxe (1961-től 1963-ig[4]), vagy a Renault Dauphine (1957-től 1967-ig[5]). A Ford márkát az Escort 1100 („Scort”-nak írva) képviselte (1968-ban gyártották ezt a típust[6]).

A gépjárművek hengerűrtartalom szerinti adóztatása nem minden esetben szerencsés. Hamvas Ferenc felterjesztésében javasolja például a Zaporozsec (1200 cm³) adójának csökkentését, „mivel a lökettérfogat nagysága nem minden esetben ad teljes jellemzést valamely gépkocsiról. Figyelembe lehetne venni még a lóerőt és a szállítható személyek számát.”

MNL KEML XXIII.53.c.1
Komárom Megyei Tanács VB. Tatai Járási Hivatalának Pénzügyi, Terv- és Munkaügyi Osztálya 6762/1973.

A motorkerékpárok száma természetesen jóval meghaladta az autók számát. Az 1128 motor között a 250 cm³-es, a Csepel Motorkerékpárgyárban 1954-től 1975-ig készített[7] Pannóniáé az aranyérem (820 darab!), de a 249 cm³-es Jawa-Zetka is 100 példánnyal képviseltette magát. A motorkerékpároknál kisebb a gyártmányok „szórása”, mint a személygépkocsik esetében, itt az orosz gyártmányú IZS és a német Zündapp tűnik ritka márkának.

A motorkerékpárokra vonatkozó adatok bizonytalanságát érzékelteti Dad Községi Tanács VB. szakigazgatási szerve vezetőjének, Vajay Józsefnénak a megjegyzése: „sok gépjármű-tulajdonos még most sem tudja, hogy a tanácsnál be külön be kell jelenteni a gépjárművet. A motorkerékpárokról pedig semmi adat nem áll rendelkezésünkre, így fordul elő sokszor, hogy évekkel később jelentik be a vásárlás után. A bírság összege pedig olyan alacsony, hogy egyszerűen nevetséges pl. motorkerékpárnál egy éves bejelentés elmulasztása miatt 20 Ft-ot kiszabni.”

Természetesen a forrásból nem derül ki, hogy tulajdonosaik miképp jutottak hozzá a ritkább autókhoz, motorkerékpárokhoz: talán „jól menő maszekok” és gépekhez értő „ezermesterek” lehettek a gazdáik.