2. Ideiglenes védelemben Kurszktól keletre (1942. április vége – június 27.)
A zalai seregtest alakulatai nyolcnapos vasúti szállításukat követően, május 5. és 17. között rakodtak ki Kurszk elővárosaiban. A III. hadtest Kurszktól nyugatra csoportosuló 9. és 7. könnyű hadosztályára – a német Dél Hadseregcsoport parancsnokságának intézkedése szerint – a német 2. hadsereg kötelékébe tartozó XXXXVIII. gépkocsizó hadtest két hadosztályának felváltása várt. A 9. könnyű hadosztálynak május 17. és 20. között kellett a német 16. gépkocsizó gyaloghadosztály közel 40 kilométeres védelmi vonalát átvennie, amely Kurszktól 60 kilométerre, keletre, észak-déli irányban húzódott. A Kurszk előtti védőállás megszállása – széles kiterjedése folytán – csak számottevő mélységi tagozódás nélkül történhetett meg. Az állások a téli védelem követelményeinek megfelelően a községekre és erdőkre támaszkodtak. A zalai alakulatok május és június folyamán főleg a védelmi berendezések tökéletesítését végezték, és csak esetenként vállalkoztak egy-egy szakasz vagy század kötelékben végrehajtott felderítő akcióra.
A szovjet Brjanszki Front 40. hadserege 160. lövészhadosztályának szemben levő alakulatai hasonló erőben, ugyancsak védelemben voltak. Az ellenséges támpontok zöme a peremvonal mögött épült ki, így azokat csak légifelderítéssel lehetett megfigyelni. Május vége felé aztán fokozódott aktivitásuk, és igyekeztek a magyar harcelőőrsök által védett területen a legfontosabb magaslati pontokat elfoglalni. A leghevesebb ellenséges támadások a 9. könnyű hadosztály arcvonalán a 47/II. zászlóaljat érték, amelynek védőállása Rozsgyesztvenszkoje és Pahonok települések közelében húzódott. Május 30. és június 6. között a 47/II. zászlóalj három – zászlóalj erejű – ellenséges támadást hárított el. Az első nagyobb ellenséges támadás május 30-án hajnalban – az előző napi és éjjeli szovjet légitámadásokat követően – a Rozsgyesztvenszkojétől keletre levő 258. magassági pont birtokbavételéért indult meg. Miután e fontos terepszakasz a támadók birtokába került, a csáktornyai zászlóalj – az ellenség gyakori ellenlökései, illetve hatásos tüzérségi és aknavető tüze miatt – már nem tudta visszafoglalni. A nap folyamán hárman elestek, 15-en sebesültek meg, 10-en szenvedtek légnyomást, egy honvédnek pedig nyoma veszett a 47/II. zászlóalj állományából. Június 4-én a csáktornyai zászlóalj rozsgyesztvenszkojei védőszakasza ellen hasonlóan heves támadás indult. E harcok során halt hősi halált Meszess Vince főhadnagy, a 47. gyalogezred aknavető századának parancsnoka és egy honvéde, illetve öten a 47/II. zászlóaljból. Ez utóbbi alosztály sebesültjeinek száma 16, sérültjeié pedig 12 volt. A június 6-ai szovjet vállalkozás az előzőkhöz képest kisebb intenzitással zajlott le. Ekkor öt hősi halottat, valamint kettő-kettő sebesültet és sérültet vesztett a 47/II. zászlóalj.
Június 13-ától kezdve a hadművelet megindulásáig a szemben álló szovjet csapatok egyre hevesebb légitámadásokat intéztek a magyar állások ellen. Csaknem kizárólag éjszakai bombatámadások fordultak elő. A június 24-éről 25-ére virradó éjjel a 9. önálló lovasszázad körlete ellen, Posz. Veszelijnél végrehajtott légitámadás során kettő fő meghalt, 10-en megsebesültek, s körülbelül 25 ló pusztult el. Június 20-án éjjel Otreskovo közelében az egyik – szállításban levő – kocsioszlopot érte hasonló támadás, melynek következtében körülbelül 40–50 ló esett ki.