A „budapesti özönvíz” térképe

A 14. századtól a 19. század végéig tartó globális lehűlés, kis jégkorszak egyik súlypontja a 19. század első felére esett. Ez a Kárpát-medencében a csapadék mennyiségének növekedésével, hidegebb telekkel járt együtt. 1767 és 1849 között nyolc olyan esztendőről tudunk, amikor a Duna jegének beállása Pest-Budánál meghaladta a 60 napot: 1775, 1784, 1799, 1813, 1830, 1836, 1838 és 1841.

1838-ban 67 napig volt befagyva a Duna. 1837. december 14-én szedték ki a hajóhidat. Ennek kiakasztására mindig akkor került sor, ha megjelent a jég a Duna felszínén. A folyó decemberben áradt, majd a hónap végén zajlott. Ezt követően 1838 januárjában rengeteg hó esett, a jég vastagra hízott, így még a legnehezebb fuvarok is biztonsággal átkelhettek a jéghídon. Március elejétől azután folyamatosan emelkedett a Duna vízszintje, 6-án elöntötte a Vízivárost, Újlakot, Országutat, Óbudát és Rácvárost, számos család elmenekült, az utcákon csónakokkal közlekedtek. A pesti partokat töltésekkel védték a víz ellen, a talajvíz azonban egyre több helyen és egyre nagyobb erővel tört fel. Március 13-án – a szokásos február végéhez képest későn – elindult a jég, de megakadt a Kopaszi-zátonynál és Csepel-sziget csúcsánál, ez okozta a nagy árvizet. A víz március 15-én este 11 órakor érte el a legmagasabb állását. Kitűnően szemlélteti a víz legnagyobb kiterjedését és a pár kiemelkedő szárazon maradt „szigetet” az a térkép, amelyet az árvízről az 5. tüzérezred készített. Március 18-ra a víz visszahúzódott. Március eleje helyett ebben az évben március végén rakták vissza a hajóhidat, amely ezen a télen 104 napig volt kiszedve a folyóból.

Pest-Buda árvíztérképe, 1838
Plan der Ueberschwemmung von Ofen und Pesth bei dem Eisgang des höchsten Wasserstandes vom 15-ten auf den 16-ten März 1838
Jelzet: MNL OL, Térképtár, Családi fondokból kiemelt térképek, Festetics család (S 68), X. No. 88.

A korabeli sajtóban a „budapesti vízáradás terve”-ként emlegetett térkép „közpénzen” (auf oeffentliche Kosten) jelent meg, de tulajdonképpen József nádor költségén, aki a mentés irányítója volt az árvíz idején, és sokat tett a károsultak megsegítéséért. A nádor maga küldött április 6-án 480, majd április 21-én 120 példányt a térképből Bécsbe, hogy az Artaria kiadó is árusítsa az árvízkárosultak javára. Különösen érdekes, hogy a 19. század első felében, még a városegyesítés előtt már széles körben használták a „Budapest” megnevezést.

József nádor 1838. április 6-án kelt, Pálffy Fidél főkancellárhoz intézett levelének fogalmazványa
Jelzet: MNL OL, Regnicolaris levéltár, Archivum palatinale, Archivum palatinale archiducis Josephi, Általános iratok (N 24), Politica, 451/1838.

A térkép készítője a csehországi sorozású cs. kir. 5. tüzérezred (pattantyús ezred, 5. Böhmisches Feld-Artillerie-Regiment), amely a Magyar Királyságban, mégpedig Pesten állomásozott, és március közepén részt vett a pesti lakosság mentésében. Az Újépületben (Neugebäude, a mai Szabadság tér területén) elhelyezett kaszárnyájukban több ezer ember lelt menedéket, a katonák néhány napon keresztül lemondtak kenyéradagjuk nagy részéről az odamenekültek javára. A tüzérek jellemzően műszaki kiképzést kaptak, ezért közülük többen foglalkoztak térképkészítéssel és litográfiával. Ilyen volt például Franz Matkowitz alhadnagy, akinek 1836-ban jelent meg egy Pest-Budát ábrázoló térképe, amelynek több változatát Schmid János nyomtatta.

Pest-Buda árvíztérképe is feltehetően Matkowitz munkája, és Schmid nyomtatása. Schmid volt az a kőnyomdász, akinek Hajós utcai házában többen menedéket kaptak március közepén az ár elől. A térkép április elején került kereskedelmi forgalomba, mivel a rajta közölt, az árvíz során megrongálódott házakra vonatkozó statisztikai adatokat március végén hozták nyilvánosságra.

A térkép bolti árát utólag, tintával tüntették fel a lépték alatt, egyes példányokon 1 forint, másokon 40 krajcár szerepel. A Hazai 's Külföldi Tudósítások április 14-ei számából megtudjuk, hogy Pest város legrégebbi könyvesboltja, az Eggenberger könyvkereskedés a térkép árából befolyt összeggel, 494 forint 40 krajcárral támogatta az árvízkárosultakat. A hónap végén további 433 forint 20 krajcár, május közepén 547 forint gyűlt be a térképárusításból. Júliusban a Würtembergi Királyságban elkelt példányokból 165 forint érkezett a károsultak megsegítésére. A Hirnök 1839. október 24-én megjelent lapszáma pedig arról számolt be, hogy Franz Matkowitz alhadnagy (aki feltételezhetően az árvíztérkép készítője) 100 forintot adott át az árvízkárosultak javára, ami ezen térkép értékesítéséből származott. A térképből több példányt is őriz a levéltár térképtára, hiszen többek között a Lónyay család, a Festetics család és a Kapuváry család iratanyagával is levéltárba került egy-egy példány. Ez is tanúskodik a magyar nemesi családok jótékonykodásáról.

Az 1:14 400 méretarányú térkép bal felső sarkában egy szám- és jelmagyarázat (Benennung der Gassen; Zeichen-Erklärung) található. Az elején városrészenként olvashatók a számmal jelölt utcák nevei, amelyeket a térképi tartalom sűrűsége miatt nem tudtak a rajzon elhelyezni. A jelmagyarázat szerint vonalkázott felülnézeti jel ábrázolja az épen maradt (stehengebliebene Häuser), a fekete felülnézeti jel pedig az összedőlt házakat (eingestürzte Häuser). Az épen maradt házakat a térkép egyes példányain kézzel pirosra színezték. Pontozott vonal mutatja a vízzel elöntött terület határát, és a város utcáinak különböző pontjain a bécsi lábban és hüvelykben szereplő adatok a legmagasabb vízálláskor mért vízmélységet jelentik. Például az Üllői úton a Széna piacnál (Heu Pl[atz], ma Kálvin tér) 7 láb 10 hüvelyk, azaz majdnem 2,5 m magasra ért a víz.

Az árvíz kiterjedését kék színnel szemléltető térkép
Megjelent a Némethy Károly szerkesztette A pest-budai árvíz 1838-ban című kötetben (Budapest, 1938)

A térkép jobb felső sarkában lévő táblázat Pest és Buda egyes városrészeinek épen maradt (unbeschaedigte), megrongálódott (beschaedigte) és összedőlt (eingestürzte) házainak számát tartalmazza. Ezek szerint Pest házainak több mint fele (53,6%) összedőlt, 19,4 százaléka megrongálódott, Óbudán az épületek 52,1 százaléka dőlt össze, 36 százaléka rongálódott meg. Budán volt a legkisebb a pusztítás: a Duna-parti városrészek házainak 8,2 százaléka dőlt össze, és 10,5 százaléka rongálódott meg. Megjegyzendő, hogy más forrásokban ettől némileg eltérő adatok is találhatók.

1839. július elején egy újabb térképet hoztak forgalomba, amelyről a Hasznos Mulatságok a következőképp számolt be: „Épen most jelent meg ’s minden hiteles könyvárusnál megszerezhető: Pest városa’ terve az 1838ki vizáradás okozta új szabályozással, hivatalos források után a’ viz károsultak javára kiadva. Ezen mű nem csupán pesti lakosoknak, hanem hazánk bár melly tagjának igen érdekes útmutatóul szolgál, miután benne minden utcza, ’s jövendő építési terve magyar és német nyelven körülményesen feltalálható. Ára 1 pgő forint, ’s miután még »Vizáradási terv« czimű műből példányok megmaradtak, minden vevő ebből ráadásul egy ingyen példányt kap.”

Pest rendezési terve térképen, 1839
Pestnek rajz-terve 1838-dik vizáradat következésében munkába vett rendezésével eggyütt
Jelzet: MNL OL, Térképtár, Családi fondokból kiemelt térképek, Festetics család (S 68), X. No. 89.

Ez a térkép is jól tükrözi, hogy hamarosan hozzáláttak a város újjáépítéséhez. Fontos feladat volt az árvízvédelmi töltések, gátak építése. A térképen bejelölték a felemelt és újonnan épített, valamint a tervezett, kitűzött töltéseket. Átfogó városrendezésre nem került sor, de a helyreállítási munkákat felhasználták az utcák szabályozására: egy-egy zegzugos utca kiegyenesítésére, mások kiszélesítésére, továbbá új utcák nyitására. Például a Kereszt utcát (Veres Pálné utca) megnyitották a Mészáros utcáig (Vámház krt.), és az utóbbit ki is szélesítették. Ekkor hozták létre a józsefvárosi Rákóczi teret és a ferencvárosi Wesselényi utcát.

Az 5. tüzérezred most bemutatott térképei nem csak az 1838. évi árvíz emlékei, hanem a károsultak megsegítését szolgáló adakozás szép példái is.

Digitális felvételek: Arcanum Adatbázis Kft., Czikkelnyé Nagy Erika

Források és irodalom:

Dokumentumok 1838-as pest-budai árvíz történetéből. Szerk. Kaján Imre. Budapest, 1988. (Források a vízügy múltjából, 5.)

Hasznos Mulatságok, 1839. júl. 3. 1. szám: 4.

Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1838. ápr. 04. 30. szám: 226., 1838. ápr. 28. 34. szám: 258., 1838. máj. 19. 40. szám: 305., 1838. júl. 11. 3. szám: 18., 1838. okt. 19. 32. szám: 251.

Hirnök, 2. évf. 1838. máj. 3. 36. szám, 1838. júl. 19. 58. szám.

Jelenkor, 7. évf. 1838. ápr. 28. 34. szám: 134.

Militär-Schematismus des österreichischen Kaiserthums. Wien, 1836–1839.

Nagy Zoltán: A magyar litográfia története a XIX. században. Budapest, 1934.

Pest-budai árvíz, 1838. Szerk. Faragó Tamás. Budapest, 1988.

A pest-budai árvíz 1838-ban. Szerk. Némethy Károly. Budapest, 1938.

Rácz Lajos: A Duna jégjárása és a pest-budai hajóhíd. Belvedere Meridionale. 24. (2012) 2:4–29.