V. B. 181. Gyula Város Mérnöki Hivatalának iratai (1860) 1872–1950

Az 1873. évi szervezési szabályrendelet a városi mérnök feladatait a következőképpen határozta meg: előkészíti és közgyűlés elé viszi a városi építkezések, utak, hidak, járdák, pallók terveit és költségvetését, felügyeli a védtöltések és csatornák állapotát. Két év múlva, 1875-ben építkezési szabályrendeletet készített a város (1880-ban módosította, majd ez volt érvényben 1900-ig), amely részletesen szabályozta az építkezésekhez szükséges hatósági engedélyek kiadásának rendjét, az építési tervek formai szempontjait, a helyszíni szemlét, az építkezések lefolytatását, az átalakításokkal, felújításokkal, lebontásokkal kapcsolatos rendszabályokat, az építkezések részleteit (falvastagság, épületek magassága, ajtók, ablakok magassága), a tűzbiztonsági előírásokat, a melléképületekkel, kutakkal, árnyékszékekkel kapcsolatos előírásokat, az utcák, mellékutcák, zsákutcák  rendezését, a szépészeti alappal kapcsolatos tennivalókat. Az utcákat 1–5. osztályig rangsorolták a telkek nagysága szerint.

1900-ban megújították az építkezési szabályrendeletet, amelyben kimerítően intézkedtek a városi köz- és magánépítkezésekről, az utcák szabályozásáról, teleknagyságokról, kerítésekről, a városi szépészeti alap tevékenységéről.

Az építési engedélyeket a tanács adta ki a szépészeti (később építészeti és közrendészeti) szakosztály véleménye alapján. A szakosztály segítette és ellenőrizte a városi mérnök munkáját. A javításokról és átalakításokról a szakosztály nevében az építkezési bizottság adott véleményt. A bizottságot a mérnök és néhány tanácsos alkotta.

A városi mérnök építészeti tanácsnokként előadója és hatósági ellenőre volt az építészeti ügyeknek. A nagyobb városi építkezéseket kivéve elkészítette az építészeti és költségvetési terveket, vezette és ellenőrizte a városi építkezéseket. A mérnöktől elvárták, hogy határozott koncepciója legyen a városfejlesztésről. Hatáskörébe tartozott az infrastruktúra (utcák, járdák, közvilágítás) fejlesztésének ellenőrzése, kezelte a városról készült térképeket (többek között két 1859. évi, Halácsy Miklós által készített térképet), a kataszteri lapokat, a hivatal műszereit. Törzskönyvezte a város szántó- és legelőbirtokait.

1912-ben megalakult a városi mérnöki hivatal. A városi mérnök mellé egy műszaki tisztet választottak, aki a neki kiosztott ügyeket, tervezési, rajzolási és egyéb megbízásokat felettese utasítása szerint intézte. Egyszerűbb ügyekben önállóan is eljárhatott. Gyula városának több, ma is említésre méltó mérnöke volt, akik sokat tettek az egykori megyeszékhely építészeti arculatának kialakítása érdekében: Hati Sándor, Szraka Ernő (később Békéscsabán tevékenykedett), Ujfalussy Gyula, Léderer Ede.

A második világháború után a hivatal az Országos Építésügyi Kormánybiztosság rendeletére elvégezte a gazdasági épületekben és a lakóházakban keletkezett háborús károk összeírását, és elkészítette az újjáépítési munkatervet. A munkálatok ellenőrzésére a képviselő-testület – a 10.200/1945. O. É. K. rendelet értelmében – építési tanácsot hívott életre, amelybe Bálint Imre városi mérnököt is delegálták.

1949-ben a hivatalban két okleveles mérnök, egy műszaki főtiszt és egy segédtiszt dolgozott.

A fond iratanyaga jelentős forrásértéket képvisel. Megtalálhatók benne a századforduló (XIX–XX. sz.) és az azt követő évtizedek nagy építkezési hullámának dokumentumai, a Béke sugárút magán- és középületeinek tervrajzai, gátak, utcahálózat, csatornázások, hidak tervrajzai. A fond anyagához szorosan kapcsolódik Gyula Város Mérnöki Hivatala tervrajzainak gyűjteménye 1897–1959 (XV. 8.). A mérnöki hivatal iktatott iratanyagának segédletei a Gyula Város Tanácsának ill. polgármesterének fondjában találhatók meg. Segíti a kutatómunkát a Tervrajzok mutatója című segédlet.

Jogelődje nincs, jogutódja: XXIII. 404., a Gyulai Városi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztálya iratai.

50 doboz, 5 kötet – 6,13 fm