Hírek

Békéscsaba felekezeti viszonyai abban különböztek az országban általában jellemzőtől, hogy itt évszázadokon át az evangélikusság jelentette a meghatározó többséget. A török kiűzése után 1718-ban érkeztek meg az első telepesek, akik felvidéki szlovák ajkú evangélikusok voltak. Lélekszámuk folyamatosan gyarapodott az évek során, 1940-ben már mintegy 33 ezren éltek Békéscsabán, s kialakultak különböző oktatási és szociális intézményeik is, amelyek nagy szerepet játszottak a település és a közösség életében. A két világháború között Szeberényi Gusztáv lelkész teremtette meg munkásságával az intézményes diakóniát a városban.

Válságos időkben a megszokott élet részét képező élelmiszerek és a mindennapos apró örömöket biztosító fogyasztási cikkek beszerzése is komoly kihívást jelenthet a lakosság számára. Ezt tapasztalták meg az 1945-ös évben Békés megye lakói és Békéscsaba város polgárai. A második világháború borzalmai, pusztításai, fosztogatásai nyomán olyan helyzet alakult ki Magyarországon, valamint Európa más országaiban is, hogy az alapvető élelmiszerek is hiánycikknek számítottak. A cukor és az édesítőszerek is ebbe a kategóriába tartoztak. Az ilyen kihívások mindig a megoldások keresése felé és az önellátás irányába terelik az embereket. Ezekre számos példát láthatunk a korszakban a különböző városi veteményeskertek és akár a mai napig fel-felbukkanó pótló, „ínység” élelmiszerek (cukros zsíroskenyér, gyümölcsszalonna, cirokkávé) képében.

Generációkon át hány kisgyermek száját hagyta el ez a nem éppen alkuképes kuncsorgás! Az elsötétített hálószoba biztonságot jelentő félhomályában minden szempár a szabaddá tett falfelületen vagy a lepedőből eszkábált, szekrényajtóra rögzített alkalmi vetítővásznon futó filmkockákra szegeződött. A történetek sorának a szülői türelem fogytával, netalántán a vetítő masina túlmelegedése miatt szakadt csak vége. Igen, a diafilmről van szó!