A levéltár otthona, a gyulai pénzügyi palota – Petőfi tér 2.

Gyula egyik ikonikus épületének bemutatásához az építés időpontjától messzebbre kell, hogy visszatekintsünk. A kiegyezés utáni dualista berendezkedés fokozatos változást, átalakulást hozott a társadalom és a közigazgatás különböző szintjein. Ennek a folyamatnak az eredményeként az 1889. évi XXVIII. törvénycikk gyökeresen átszervezte az országos pénzügyigazgatást. A törvény, azon felül, hogy megszüntette az adófelügyelőségeket, minden megyében elrendelte a pénzügyigazgatóságok felállítását is. Az új szervek, a törvényhatóságtól függetlenül, a pénzügyminisztérium alá tartoztak. Ennek értelmében Békés vármegyében is, gyulai székhellyel felállították a Pénzügyigazgatóságot.

 

A létrehozással együtt rögtön felmerült az új intézmény elhelyezésének problémája is. Bár a dualizmus egy nyugodt, a polgárosodást támogató, fejlődő környezetet biztosított, a 19. század utolsó éveiben még hiányzott néhány, a város arculatát ma is meghatározó épület. A Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság, hely híján, a ma üresen álló egykori Gyulai Magyar Királyi Állami Elemi és Polgári Leányiskola (később 1. Sz. Általános Iskola) helyén található Korona vendéglő helyiségeiben nyert elhelyezést. Az étterem bővítésének terve nem volt új keletű, a város korábban egy új laktanya kialakítását tervezte, azonban ez meghiúsult. Végül 1889-ben a vendéglátóhely Pénzügyigazgatósággá történő átalakítására tettek közzé felhívást. A funkcióváltást a Komló vendéglő megépülése is gördülékenyebbé tette.

Az árlejtés (mai szóhasználattal közbeszerzési eljárás) alapján – több beruházással együtt – a munkát Steigervald János kőműves és társai vállalták 10 056 forintért. A Korona sorsa majd az 1910-es esztendőben pecsételődött meg végleg, amikor elhatározták egy új iskola felépítését.

A Pénzügyigazgatóság elhelyezésének ügye egy újabb közigazgatási átszervezés kapcsán került ismét előtérbe. 1903. január 1-jével a vármegyei pénztárakat és számvevőségeket államosították, a pénzügyigazgatóságok mellé szervezték őket.

Az egyesítendő hivatalok elhelyezésének kérdése az 1902-es esztendő első felében, a törvénytervezet napvilágra kerülése után, már az alispán előtt volt. 1902 tavaszán több értekezletet is tartottak, amelyeken első ízben abban állapodtak meg, hogy a megnövekedő apparátus miatt (és pénzügyminiszteri kérésre is) a hivatalokat együtt, a vármegye székházában helyezik el. Dr. Fábry Sándor, Békés vármegye alispánja 1902. május 14-én kelt jelentésében így számol be a kérdésben tartott egyik megbeszélésről Békésvármegye Hivatalos Lapjában:

Az új, megfelelő hely megtalálása mellett már korábban elindult egy nagyobb volumenű vállalkozás megvalósítása is, amely Lukács György főispán nevéhez fűződik. Állami szinten már az 1901-es esztendőben 18 000 koronát utalványoztak, mint előirányzat nélküli kiadás a gyulai pénzügyi palota telkének vételáraként. 1902 tavaszán intenzív tárgyalások révén sikerült kieszközölni a pénzügyminisztérium támogatását. Ezt minden bizonnyal nagymértékben elősegítette, hogy az akkori pénzügyminiszter, bizonyos Lukács László volt Lukács György sógora.

 

1902 tavaszán a pénzügyminisztérium kiküldött útján tárgyalt a vármegye illetékeseivel. A vármegyei közgyűlés feliratban kérte a pénzügyminisztert, „hogy az összes pénzügyi hivatalok elhelyezésére alkalmas épületet […] mielőbb építtetni méltóztassék”. 1902. június 8-án a Békés című hetilap már tényként tájékoztatta olvasóit a pénzügyi palota megépítéséről, leközölve a pénzügyminiszter június 5-én kelt leiratát. Mind a vármegyei jegyzőkönyvből, mind a leiratból egyértelműen kiderül, hogy az új épület tervezett helye a vármegyeházával szemközti telek, amelyen a megyei főjegyző lakásául szolgáló épület és a Desztek-ház állt, amelyet jutányos áron vásároltak meg.

 

Csak a fenti procedúra, a tárgyalások, valamint a minisztérium pozitív válasza után kezdődhetett meg a munka, amelyet a Királyi Államépítészeti Hivatal végzett. A tervek elkészítésével Zobel Lajos okleveles műépítészt, a Dohányjövedéki Központi Igazgatóság frissen kinevezett pénzügyi főtanácsosát bízta meg a minisztérium. Nevéhez a korszak több impozáns épülete kötődik. Ő tervezte többek között az 1896-os Ezredéves Országos Kiállításra a dohányjövedéki pavilont, a zágrábi pénzügyi igazgatóság épületét (1901–1902), a győri pénzügyi palotát (1902), a herkulesfürdői pénzügyőri laktanyát (1911), de az ő nevéhez fűződik a lágymányosi dohánygyár épülete is (1908–1909), amely ma a Lechner Tudásközpontnak ad helyet.

 

1902-ben tehát megindult a tervdokumentáció elkészítése, amelyet 1903 nyarán küldtek meg a Gyulai Pénzügyigazgatóságnak, melynek iratai az 1905 előtti időszakról sajnos teljesen hiányoznak.
Az épület eredeti tervei eddig nem kerültek elő, azonban a leírásból kiderül, valamint a korabeli, levéltárunk birtokában található képeslapok is mutatják, hogy a palota egy emelettel épült. A Békés című lap erről 1903. augusztus 23-án így ír:

Az újság hasábjairól azt is megtudjuk, hogy a teljes építkezés 177 381 korona 1 fillérbe fog kerülni. A lap által hivatkozott minisztériumi leirat mihamarabbi nyilvános árlejtés kiírását kéri, 159 421 korona 81 fillér kikiáltási árral, azzal a megkötéssel, hogy a munkát elnyerő vállalkozó csak hazai anyagokat és gyártmányokat használhat, az ajánlattétel pedig a vasgerendák kivételével (amit a m. kir. állami vasgyár fog szállítani) az összes munkálatokra értendő.

Az árlejtési hirdetményt 1903. augusztus 30-án tették közzé. A pályázatok benyújtásának határidejéül 1903. szeptember 20-át határozták meg, a versenytárgyalást pedig ugyanazon a napon délelőtt 10 órára tűzték ki. A versenytárgyaláson hat vállalkozó vett részt. Végül a komáromi Pollák Ignác 15,25%-os engedményét fogadták el, és terjesztették fel a minisztériumhoz, azzal, hogy a gyulai pályázók egyike, Schriffert és Társai, 12%-os ajánlata is megfontolandó. A miniszter szeptember utolsó napjaiban meg is küldte döntését, amelyben végül a gyulai céget bízta meg az építkezéssel, azzal a feltétellel, hogy a komáromi jelentkező árajánlatán végzik el a munkát.

1903 novemberében megkezdődtek a munkálatok a telken álló ingatlanok lebontásával.

Mindeközben nem volt egyszerű helyzetben az építőipar. Szeptember elején a gyulai kőműves és ácsmunkások bérmozgalomba kezdtek, sztrájkot hirdettek. A munkabeszüntetés végül szeptember 27-én ért véget, miután a sztrájkolók és munkaadóik, a vállalkozók megegyezésre jutottak.

1904-ben elindult az építkezés, amely egy érdekes felfedezést hozott. Májusban az egykori főjegyzői lakás alatt „egy csupor ezüst pénzt találtak”. Domokos János múzeumőr azokat megvizsgálva, elrejtésüket 1647 utánra datálta. Júniusban a kőművesek és ácsok ismét sztrájkba léptek. Az újabb akció több nagyobb gyulai beruházást is érintett, úgymint a főgimnáziumot, a gyermekmenhelyet és a pénzügyi palotát.

Végül 1905 szeptemberére elkészült az épület, megkezdődött a hivatalok beköltözése, amelyről a Békés 1905. szeptember 17-i száma így tudósított:

 

 

Megoldandó feladat maradt az épület vízellátása, amelyre vonatkozóan már 1905 októberében a városhoz fordultak.

A hétköznapi izgalmak sem kerülték el a Pénzügyigazgatóság „lakóit”. Gyulán nem újdonság a következő, 1911-ből származó történet, amely a terület alacsony fekvéséből adódóan napjainkban is megtörténhet, ha nyáron frissítő zápor zúdul a belvárosra:

A Pénzügyigazgatóság és az épület élete az idézett izgalmak ellenére a hétköznapi mederben zajlott. Folytak a napi munkák. Igazán nagy fennforgást az 1914-ben kitört világháború eredményezett.

1916 őszére Békés megye, így Gyula városa is szembe találta magát a háború következményeivel. Augusztus 27-én kezdetét vette a kelet felőli támadás Magyarország ellen, megnyílt a román front. Ennek következtében Erdélyből megindult a menekültáradat. A pénzügyi palotában nyert elhelyezést a dicsőszentmártoni pénzügyigazgatóság és a m. kir. adóhivatal.

Az elmúlt 100 esztendőben a legnagyobb változás az épület állapotában 1923-ban következett be. A pénzügyminiszter engedélyezte az épület utcafronti részének még egy emelettel történő kibővítését. Ez volt a háború utáni első nagy építkezés a városban. „A munkát Koch Károly budapesti műépítész vállalta, a kivitelt Dávid Jakab gyulai kőművesmester végezte.”

 

 

Bár 1925-ben – bizonyos átszervezések miatt – felröppentek olyan hírek, hogy többek között a gyulai Pénzügyigazgatóság is megszűnik, beolvadva a szegedibe, erre azonban ekkor még nem került sor. Az első igazán nagy átrendeződés a második világégés után történt a palota falai között. Ahogy Erdész Ádám fogalmazott a helyi újság hasábjain 2011-ben:

 

Az 1982-ben egyetemisták által készített homlokzati rajz a Járási Tanács felirattal és a vöröscsillaggal, valamint az impozáns szárazkapu egy részlete és Gyula műemléki környzeti térképének részlete (MNL BEVL XXIII. 404. 18/1982; (MNL BEVL XXIII. 404. 11635/1982)
 

1950-ben a Pénzügyigazgatóság épületében kapott helyet az első tanácstörvény értelmében felállított Gyulai Járási Hivatal, majd fokozatosan más hivatalok és intézmények is beköltöztek.
Az utóbbi 40–50 esztendőben jelentős változtatás nem történt az épületen. 1982-ben Gyula belvárosát a műemléki környezetté nyilvánítás kapcsán felmérték, ekkor szép kivitelű műszaki rajzok készültek a homlokzatról is. Az eredeti, Zobel-féle tervrajzok hiányában ezek a rajzok állnak rendelkezésre (a Zobel-tervek egy része csupán másolatban, a későbbi átalakítás kapcsán maradt fenn).
Kis visszapillantás céljából azonban érdemes felidézni Békés vármegye levéltárának történetét a 20. század elejéről. A pénzügyi palota építése körüli változások szorosan érintették a levéltár elhelyezésének ügyét is. A korabeli sajtó is méltatlan körülmények között működő levéltárról beszél:

A pénzügyi palota építése, az összevont hivatalok egy székházba költöztetése ezt a helyzetet orvosolta. A levéltár így nagyobb teret kapott a vármegyeháza épületében. A kiköltözött adóhivatal helyiségei immár archívumként működtek. Korábban az intézmény csupán három, majd két irodában volt elhelyezve, az iratok egy része pedig a padláson porosodott. 1900-ban döntött a közgyűlés arról, hogy a megyeháza udvarán lévő régi fogházépület egy részét a levéltár veheti használatba. Az intézmény 1905-től a mai polgármesteri hivatal földszintjén működött. 1928-ban azonban újabb bővítés vált szükségessé a vármegyeházán, amikor a levéltár megkapta a főispáni lakás szobáit is az emeleten. Később, a tárolt iratanyag mennyiségének növekedése újabb raktárakat követelt. Ekkor már a Békésen megnyílt fióklevéltár mellett a pénzügyi palotában is kapott az archívum némi helyet a raktárok kialakítására.

A pénzügyigazgatósággal szemben lévő megyeháza (később városháza) adott otthont a levéltárnak közel három évszázadon keresztül. Az 1980-as évek közepén Erdmann Gyula igazgatósága alatt a megyei archívum birtokba vehette a palota első emeletének bal oldali részét. A kétlakiság az intézmény mindennapi munkájában nehézséget okozott. Az 1990-es évek első felében költözött ki a levéltár a városházáról, s kapott új otthont a palotában. A korábbi évtizedekben ez a hely otthont adott többek között a Gyulai Járási Hivatalnak, a Foaia Nostra román nemzetiségi lap szerkesztőségének, a Békés megyei Tanács 3. sz. Sütőipari Vállalatnak, a Gyulai Járási-Városi Sportszövetségnek, a Népi Ellenőrző Bizottságnak, de irodái voltak itt a Polgári Védelemnek és a Hazafias Népfront helyi szervezetének, valamint jelentős részt használt az ÉLÉSKER és a KÖJÁL, majd az ÁNTSZ. Az 1980-as évek második felében pedig beköltöztek a pártirodák is (Fidesz, Munkáspárt, SZDSZ, KGP). A Békés Megyei Levéltár 2002-re vette birtokba a ma is használt épületrészt a Gyula központjában álló impozáns épületben, a Petőfi tér 2. szám alatt. Állandó lakóként a levéltár mai napig osztozik az épületen a földhivatallal.

Ma – a Járási Földhivatallal a szomszédban – a levéltár 52 helységet tudhat magáénak. Ezeknek jó része raktár, a többi iroda, illetve egy, szintén a 80-as évek végén létrehozott, könyvkötő műhely, amely biztosítja az intézmény alaptevékenységének egyikét, a megrongálódott iratok és kötetek javítását, állaguk megóvását.