A Szent Korona Békés megye címerében – Békés vármegye címerének története II.

A korona rejtélye: eltérés 1724 és 1836 között

Miként erről a Ládafia előző cikkében már szóltunk, 1724. március 28-án III. Károly király új címeres pecsét használatát engedélyezte Békés megyének, amely ekkor még latin köriratú volt. Közel száz év múlva, 1836. január 7-én V. Ferdinánd lehetővé tette a magyar nyelvű pecsét használatát. Mindkét kiváltságlevélben szerepel a címer bemutatása: szólnak a jobb címermezőben elhelyezkedő oroszlánról, mely szablyát tart a jobb mancsában, amely fölött pedig a korona látszik. Az 1724. évi és 1836. évi leírások azonban bizonyos pontokon eltérnek egymástól, így a koronát illetően is.

Az 1724. évi dokumentáció nem tett különbséget a pajzs tetején levő és ennek mezejében, az oroszlán fölött ábrázolt korona között: a pajzsot az 1724-es szöveg szerint királyi korona díszíti (Scutum … Regio Diademate insignitum), és az oroszlán szablyája fölött is királyi korona (regium diadema) látszik. Tehát nem kifejezetten a Szent Korona (Sacra Corona).
 

Az 1836. évi leírás vége felé olvashatjuk, hogy a pajzsot nyitott arany korona fedi, (scutum tegit corona aperta aurea), melyet drágakövek és gyöngyök ékesítenek (gemmis unionibusque decora). Ez a nyitott fejdísz határozottan különbözik a zárt Szent Koronától. A pajzs jobb mezőjében az oroszlán szablyát tart, melyet fönt, a fenevad fejénél a király koronája kísér (acinacem.... diademate regis comitatum); ezt könnyű a Szent Koronával azonosítani. Felmerült olyan értelmezés, hogy V. Ferdinánd kiváltságlevelében az ispán fejdíszét említi meg. A latin szöveg azonban nem erről ír, hanem a király koronájáról (diadema regis), mely az oroszlán szablyája (acinaces) fölött látható. A szablya – szoros fordításban – a korona által van kísérve (diademate comitatum). A comes jelentése kísérő, ispán. A comitatus jelentése kísértetve, de ispánságot is jelent. A comes és comitatus szavak egyaránt a comito – kísérek – igére vezethetők vissza.

Az 1836. évi szöveget kép is illusztrálja. Az ábrázolás a pajzs tetején háromlevelű koronát jelenít meg, a címer mezejében, az oroszlán szablyája fölött pedig a Szent Korona látható.
 

 

Képi ábrázolások

Lássunk régi pecsétlenyomatokat a Békés megyei címerről!

Hasznos volna a 18. századi ábrázolást is megismerni Békés megye címeréről, de ennek létezéséről egyelőre nem tudunk.

Az 1814. évi pecsétképen nem látszik tisztán, hogy az oroszlán kardja fölött nyitott vagy zárt-e a diadém, de inkább az utóbbi. Az 1837. évi pecsétlenyomaton a pajzs tetején nyitott, az oroszlán fölött azonban egyértelműen zárt koronát ábrázoltak. Tehát a 19. század első felében a Szent Korona részét képezte a megye címerének, legalábbis a gyakorlatban.

Karácsonyi János 1896-ban megjelentette Békésvármegye története című háromkötetes művét. Az elején a megye jelképének színes ábrája látható. Az oroszlán szablyája fölött és a pajzs tetején egyaránt háromlevelű korona tűnik föl. A Szent Korona tehát ezen az ábrázoláson nem kapott helyet.
 

Mégsem enyészett el a hagyomány, mely nemzeti ereklyénket a megyei címerre helyezte. A 20. század első felében Labori Mészöly Miklós műtermében készült egy fénykép, mely egy hölgyet ábrázol a Békés megyei címerrel, ahol is az oroszlán fölött a Szent Korona látható.

A Békés Megyei Hírlap 2002. évi Kalendáriumának címlapján is látható a Szent Korona megyénk címerében, az oroszlán fölött. Itt Bihar megye vizet szőlőt, búzát és hegyet ábrázoló, valamint Csanád megye Szent Gellért püspököt megjelenítő címere fogja közre. Az összeállítás nyilván arra utal, hogy a mai Békés megye az egykori Bihar és Csanád megyék egyes részeit is magába foglalja.
 

 

 

Korona-párhuzamok

A legkorábbi – 1724. évi és 1836. évi – leírások csupán királyi koronát említenek megyénk címerén, de nem a Sacra Coronát. Fölmerül a kérdés: hogyan viszonyul egymáshoz a szöveg és a kép más címerleírásokon? Ahol királyi koronát említ a szöveg, ott milyen ábrázolást láthatunk az illusztráción? A Magyar Nemzeti Levéltár címeres leveleinek interneten elérhető adatbázisában kutatva más címereket is találunk, melyeken a pajzs tetejét ékesítő fejdísz megegyezik a pajzs mezőjében látható koronával, és a szöveges leírás mindkettőre a diadema regium kifejezést használja. Ez érvényes Nagy János 1630-ban, Orbán Mihály 1699-ben, Csák János 1656-ban nyert címerére is. Mindegyiken nyitott korona látható. Olyan címerről is tudunk, melynek szöveges leírása ugyan a „sacra regni Hungariae corona” – Magyarország Szent Koronája – kifejezést használja, a képen azonban csupán háromlevelű, nyitott koronát jelenítettek meg. Erre példa Keresztúry Kristóf címere, melyet Báthori István erdélyi vajdától kapott 1573-ban. Tegyük hozzá: a Szent Korona pontos kinézete ekkor még kevéssé lehetett ismert a széles nyilvánosság előtt, hiszen csak koronázások alkalmával láthatták. Ennek megváltozásához Decsy Sámuel 1792-ben megjelent könyve járulhatott hozzá.
 

„Supra petram ipsum est sacra regni Hungariae corona”, a szikla fölött van Magyarország Szent Koronája, Keresztúry Kristóf 1573-ban kapott címerén, HU-MNL-OL-P 1870.
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/imgview/cimereslevel-adatbazis/2133/
A Szent Korona képe Decsy Sámuel 1792. évi kiadásában
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/93/Szent_Korona_Decsy.jpg
 

A Szent Korona más megyei címereken

A Szent Korona Békésen kívül helyet kapott Fejér, Tolna és Moson megyék címerében is.
Fejér megye 1694. október 10-én kapott engedélyt I. Lipóttól címeres pecsét használatára. A leírás szerint a címerképen Szent István király a Szent Koronát (sacramque coronam) nyújtja a gyermek Jézust tartó Szűz Mária felé. 1696-ból már fennmaradt a pecsétlenyomat is.

Tolna megye 1699. szeptember 1-jén kapott jogot címeres pecsét használatára. A leírás királyi koronát (regiam coronam) említett Szent István feje fölött. Az adománylevélen kevésbé tisztán kivehető – ugyanakkor a vármegye pecsétet kérelmező levelén egyértelműen ábrázolódik –, hogy az angyalok kereszttel ékesített, zárt koronát tartanak az ősz király feje fölé.
 

Függelék

Békés vármegye pecsétjén levő címerkép leírása VI. Károly császár 1724-ben kiadott kiváltságlevelében.

 

Nos, Carolus VI etc. Memoriae commendamus etc…

Scutum videlicet erectum Regio Diademate insignitum bifariamque perpendiculariter divisum, cuius dextra cerulei coloris area Leonem naturaliter effigiatum ore hiante, linquaque rubicunda exerta, et cauda bifurcata post tergum elevata posterioribus pedibus divaricatis, anterioribus vero elevatis supra tres virides colliculos erecti (!) stantem, ac anteriorum pedum dextro nudam frameam, supra quam regium diadema visitur vibrantem; sinistro vero tres spicas triticeas tenentem, et ad sinistram scuti oram conversum exhibere; sinistra autem viridi coloris ora tres, Album nempe, Nigrum et Velocem Crysios Fluvios, eundem comitatum longe lateque perfluentes representatre visuntur. Circumferentiam denique ipsius sigilli hec epigraphe seu superinscriptio: Sigillum comitatus Bekesiensis Anno 1724 circumdare conspicitur.”

1724. évi királyi könyv, 34. 1. könyv, 476–478.
https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_34_0001/?pg=236&bbox=300%2C-1284%2C1406%2C-758

A békés vármegyei közgyűlés jegyzőkönyve némi különbséggel hozza ugyanezt a leírást: Sigillum comitatus BEKESIENSIS Anno Millesimo septingentesimo vigesimo quarto circumdare conspicitur.” A fent idézett királyi könyvben “erecti stantem” olvasható, a jegyzőkönyvben – helyesen – “erecte stantem”. (HU-MNL-BéVL IV. 1. a. 37., 197–202. 1724. év.)

 

Békés vármegye magyar köriratú pecsétjén levő címerkép leírása V. Ferdinánd király kiváltságlevelében, 1836. január 7.
 

Nos, Ferdinandus Quintus, divina favante clementia Austriae imperator Hyerosolymae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatie, Sclavoniae, Galliciae et Lodomeriae rex apostolicus, archidux Austriae, dux Lotharingiae, Salisburgi, Virceburgi cum Franconia, magnus dux Cracoviae, magnus princeps Transsylvaniae, dux Illyriae, Carinthiae et Carniolae, superioris et inferioris Silesiae, princeps Bertholdsgadinae et Mergenthemii, comes Habsburgi etc. Memoeriae commendamus tenore presentibus significamus quibus expedit universis ....

 

Scutum videlicet sigillum in figura rotunda erectum, bifariam perpendiculanter divisum, cuius dextrae caerulei coloris area leonem aureum linqua rubicunda rictu hiante exerta, et cauda bifurcata sinuative post tergum elevata posterioribus divaricalis pedibus supra tres colliculos virides erecte stantum, anteriorum vero pedum dextris quidem falculis prehensum nudum acinacem superne in regione cephalica diademate regis comitatum in altum vibrantem, sinistris autem protensis spicas triticeas tenentem, ad sectionemque conversum exhibere; altera, priori a sinistris ad laterata pars vero tres fascias argentes, totidem fluvios album quippe, nigrum, et velocem Crysiosque endem comitatum longe lateque perfluunt – designantes in campo viridi repraesentare visuntur; Ipsum parte scutum tegit corona aperta aurea, gemmis unionibusque decora, totum denique ambit peripheria filio aureis conclusa, in qua sequens epigraphe: BÉKÉS. VÁRMEGYE. PECSÉTJE. 1836. altis uteris circumscripta conspicitur.

A Libri regii 66. kötete, (Nr. 461/1836., 331–332.)