A Skublics család fontos szerepet töltött be Zala vármegye reformkori művelődéstörténetében. A Zalabesenyőben 1738-ban letelepedő Skublics Sándor és Zarka Anna házasságából született gyermekek, Zsigmond, János és László több neves közéleti személyiséget adtak a megyének. Közülük Skublics János fia, Imre, valamint Skublics László fia, Károly emelkedett ki. Az ő nevükhöz - főként Imrééhez - fűződik a napjainkban is a Zala Megyei Levéltárban őrzött köznemesi magán könyvgyűjtemény, az úgynevezett Skublics-könyvtár létrehozása, gondozása, majd pedig a vármegyének történő adományozása.

Skublics Imre, Zala vármegyei birtokos nemes, tisztségviselő és könyvgyűjtő, 1771. november 9-én született Zalabesenyőben. Apja Skublics János táblabíró, besenyői középbirtokos nemes volt. Skublics Imre a győri bencés gimnáziumban, 1787 és 1792 között ismerkedett meg és kötött barátságot korának később leghíresebbé váló költőjével, Kisfaludy Sándorral, akivel együtt végezte el a pozsonyi jogakadémiát is. Skublics Imre 1796 és 1810 között Zala vármegyében viselt különböző tisztségeket: 1796-tól második, 1798-tól első alügyész, 1800-tól első aljegyző, 1801-től pedig főjegyző volt. 1805, valamint 1808 őszén megyéje követeként vett részt az országgyűlésen. Nyelvtudásával, műveltségével, irodalmi érdeklődésével kiemelkedett a hivatalviselő zalai birtokos köznemesség soraiból. Apjától, és Batthyány Ferenc gróf hagyatékából örökölt házi könyvtárát irodalmár barátainak - elsősorban a besenyői birtokát többször is felkereső Kisfaludynak - köszönhetően fejlesztette tovább. 1828 novemberében kelt végrendeletében külön rendelkezett a könyvtár sorsáról. Skublics Imre 1830-ban bekövetkezett halála után unokatestvéréhez, a Zalaszentbalázson élő Skublics Károly táblabíróhoz került a könyvtár. Ő volt az, aki kiegészítette, és 1831-ben Zala vármegyének ajándékozta az értékes könyvgyűjteményt.

A Skublics-könyvtár 1831-ben 1954 kötetből állt, és 790 művet foglalt magába. A legtöbb kötet a 18-19. század fordulóján jelent meg; a legrégebbit 1538-ban adták ki. Az állomány nyelvi és tartalmi szempontból is változatos képet mutatott. Skublics Imre és Károly németes-latinos műveltségének köszönhetően főként német, kisebb részben latin nyelvű műveket találunk a magyar nyelvű könyvek mellett. Ezeken kívül francia és olasz nyelvű művek tanúskodnak a gyűjtők átlag feletti műveltségéről. A gyűjtemény jelentős hányada a történettudomány, jog, matematika és biológia tárgyköréből került ki. Általában neves szerzők válogatott munkáit szerezték be, ám könyvtárukban megtalálhatók voltak a magyar történetírás kiemelkedő személyiségei, Kézai Simon, vagy Heltai Gáspár munkái is.

A gyűjtemény összetételén erősen érződik Skublics Imre jogi tanulmányainak hatása; a Corpus Juris mellett Werbőczy Hármaskönyve, valamint Keresztúry József és Péchy Pál jogi művei is az állományt gazdagították. Az 1825/1827. évi országgyűlés teljes, bőrbe kötött anyaga ma is megtalálható a gyűjteményben. A biológia tárgykörében született munkák egész sora foglalkozik a növények és állatok világával; az egyszerű útmutatóktól a tudományos rendszerezésekig találunk itt különféle műveket. Ezeken kívül igen nagy számban találkozhatunk földrajzi atlaszokkal, egyes államok leírásaival, Kínát, vagy Afrikát bejárt utazók beszámolóival. A földrajzi leírások közül nem hiányoznak Bél Mátyás munkái sem. A filozófia tárgyköréből az ókori klasszikus, Arisztotelész összes műve, a későbbi korokból pedig Helvetius vagy Kant néhány munkája is bekerült a könyvtárba. A magyar szerzők szépirodalmi alkotásai közül Zrínyi, Berzsenyi, Virág Benedek és Kazinczy Ferenc írásait részesítették előnyben. A külföldiek közül Cicero, Annianus Marcellinus, vagy Velleius Paterculus művei esetenként kétnyelvű (görög-latin) kiadásban kerültek be a könyvtárba. A latin nyelvű (és szerzőjű) műveken kívül szép számban találunk prózát és verseket tartalmazó német nyelvű köteteket. A német irodalom nagyjai - Schiller, Goethe - mellett ma már kevésbé ismert szerzők munkái is helyet kaptak a gyűjteményben. A francia szerzők közül Voltaire, D'Alambert, Rousseau művei emelkednek ki. A franciához hasonlóan az olasz irodalomból is csak a legfontosabb műveket gyűjtötték össze.

Az 1831-ben a vármegye kezelésébe átadott könyvtár állományának jelentős része sajnálatos módon eltűnt az idők folyamán. Kezdetben nem volt állandó őrzési helye a gyűjteménynek. Később többször felmerült egy megyei könyvtár létesítésének a gondolata, ez az elképzelés azonban, főként anyagi okok miatt, meghiúsult. A könyvtár legnagyobb mértékű csökkenése 1831 és 1861 között következett be; ekkor 700 kötet veszett el. 1961 márciusában még 544 művet regisztráltak, amely 1133 kötetet foglalt magában, napjainkban viszont már csupán 490 kötetből áll a Skublics-könyvtár állománya.

A régi zalai vármegyeháza - a Zala Megyei Bíróság mai épülete - 1891-ig adott otthont a könyvtárnak, mely ezt követően került a levéltár jelenlegi épületébe. A gyűjteményt a levéltár felújítása miatt 1976-tól átmenetileg a Göcseji Múzeumban őrizték. A Skublics család értékes könyvgyűjteménye a felújítások befejezése után, 1989-ben került vissza eredeti helyére, a Zala Megyei Levéltárba.

Felhasznált irodalom

Fülöp Géza: A vidéki birtokos nemesség könyvkultúrája a 18-19. század fordulóján. (A Skublics-család zalaszentbalázsi könyvtára.) In: Magyar Könyvszemle 1974. 3-4. sz. 249-261. p.

Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp., 1978. 200-211. p.

Szakál Eszter: A Skublics-könyvtár története és állománya. Szakdolgozat, 1998. (ZML Kézirattára)

Szakál István: Besenyő ezer éve. Zalaegerszeg, 2002. 67-70. p.