Regényt lehetne írni a megye 18. századi hétköznapi hőseiről
– Ez a témakör, legalábbis a nagyközönség számára, valóban nem annyira ismert – húzta alá az MNL Tolna Megyei Levéltárának igazgatója a Szekszárdon pénteken tartott rendezvényen. – Jóllehet az idevágó információk, melyek nagy mennyiségben kerülnek elő egy-egy kutatás alkalmával, jelentősen árnyalhatják a korról rajzolt általános képet. Nemcsak mélyebben beleláthatunk a mindennapokba, az emberek hétköznapi életébe, de néha kifejezetten különleges, tanulságos esetekről szerezhetünk tudomást.
– Említene néhány példát?
– Előadásomnál maradva – folytatta dr. Várady Zoltán – a korabeli iratokat tanulmányozva jómagam is érdeklődéssel kísértem figyelemmel, hogy például a bonyhádi protestáns közösség miként vált le a majosi közösségről és előbbiek miként tudtak maguknak önálló lét- és hitfeltételeket teremteni, saját templommal és saját pappal. Bogyiszló ugyancsak 18. századi múltját tanulmányozva egy matuzsálemi korú ember – illetve több mint hetven évvel ifjabb fia – hivatkozásait érdemes lenne kiadni, annyira különlegesek. A harmadik történetem pedig egy írástudatlan, ám katolikus hittérítői pályára készülő személyt mutat be, aki meg kívánja menteni az elkárhozástól a reformátusokat. Ám mi történik? Átáll a másik oldalra…
– Ezekből a történetekből akár regényeket is írhatna egy magyar Garcia Marquez.
– Azt már most elmondhatom, hogy például a harmadik eset megihlette egyik kiváló szekszárdi helytörténészünket. Gyakorlatilag regényszerűen öntötte formába a történetet, így nyújtotta be hozzánk, a pályázatunkra.
– A 18. századi elődeink ugyanolyan gondok, remények, örömök, bánatok közepette éltek, mint ahogyan most mi?
– Véleményem szerint igen. Az emberek nem nagyon változtak, a gondok nagyjából ugyanazok, és sok esetben hasonló az államhatalom reagálása is ezekre a gondokra.
Új hozzászólás