Kisbucsa első említése 1268-ban

A Zala megyei tárgykörű oklevél a hódoltság kora után Tolna megyében birtokhoz jutott Sztankovánszky család anyagából került gyűjteményünkbe. Eredeti pecsétje elveszett.

Az oklevél arról az időszakról szól, amikor IV. Béla, a korábban két szakaszban 1228-1231 és 1235-1239 között végrehajtott birtokadomány-revízió után a tatárjárást követőleg 1248-tól ismét kénytelen volt a földbirtokokat illető jogtalanságokat felülvizsgálni kirendelt bírói testület által. A Szlavóniában elkezdett program 1254-ben országos méretűvé vált, s 1258-ig tartott. A fő cél ekkor már nem elsősorban a III. Béla-kori királyi birtokállomány restaurációja, hanem a mongol pusztítást megelőző állapotok visszaállítása volt.[1] Hangsúlyozták, hogy a fő cél ugyan a várnépektől, udvarnokoktól, királyi, királynéi, hercegi és egyházi népektől jogtalanul elfoglalt földbirtokok visszaadása, de figyelmüket nem kerülték el a megyei nemesekkel szemben elkövetett jogtalanságok sem.

Ennek a politikának a folytatása az 1267-es dekrétum, az ún. Aranybulla-módosítás 5. cikkelye alapján történt, amely a nemesektől jogtalanul elfoglalt földek visszaadásáról intézkedett.[2] Az első országgyűlésnek tekinthető gyűlés után a nemesi vármegye kialakulásának első bizonyítékait is láthatjuk. A birtokok felülvizsgálatát Zala, Somogy és Veszprém megyékben kezdték. A király által „kiküldött”, egyik báró vezetésével felállt testületet a helyi nemesség választott képviselői alkották, akiket az uralkodó tehát megerősített. 1268-ban a Zala megyei ispán, négy szolgabíró és más nemesek a király utasítására két nemes elleni perben jártak el, Somogy megyében Lőrinc bán, egyúttal somogyi ispán és a szolgabírók az előző években elvett birtokok visszaadásáról döntöttek. [3]

Ebbe a sorba illeszkedik szervesen az MNL Tolna Megyei Levéltárának raktárában őrzött 195 Mohács előtti középkori oklevél között is kiemelkedő jelentőségű, a dekrétumot követő évből, 1268-ból származó eredeti, egykor pecséttel ellátott oklevél. Ebben az olvasható, hogy Csák bán, zalai ispán és a kirendelt Zala megyei bírák a kisbucsai magánbirtokosok jogát erősítették meg, mégpedig a király szolgálatában álló várnépekkel és íjászokkal szemben, visszaadva jogos korábbi birtokaikat.[4]

A korábban szervienseknek, innentől nemeseknek hívott réteg megerősödésének lehetünk tehát tanúi, igaz, ezt a király és a trónörökös szembenállása is lehetővé tette.[5]

Az oklevél a Zala megyei Kisbucsa (Bocha) első említését tartalmazza.[6] A 750 éves évforduló alkalmából 2018-ban a település önkormányzata nívós ünnepséget és helytörténeti kiállítást szervezett, utóbbit a MNL Zala Megyei Levéltára anyagára építve Dr. Foki Ibolya főlevéltáros rendezésében. A kiállításon az oklevél nagyon jó sikerült másolata is szerepelt a helyiek nagy örömére.

Az oklevél eredeti szövegének átirata:

Nos Chak Banus, Comes Zaladiensis, Pausa Comes, Henricus, Coganus,Vyd, Valentynus et Buchk iudices a domino rege deputati, ad vniuersorum noticiam tenore/praesencium, quibus expedit, volumus deuenire : quod cum Bela illustris rex Vngariae, et Bela dux totius Sclauoniae consideratis omnibus obmissis[7] terram nobilium per totum duxerint/ reuocandam et restituendam; terras Nobilium de Zala existentibus, de Castrensibus, de Vduornicis, de populis reginae, de populis Belae Ducis, et de populis ecclesiarum occupatas inueniemus/, nobis manu miserint restituendas et reuocandas. Nos igitur tactis sacris reliquiis, adiurauimus fide Deo et coronae debita, ne per aliquam negligentiam nostram terra cuius/libet celari debeat, omni inquisita veritate diligentius, qua potuimus, didicimus, quod terram Ladislai et Stephani filiorum Petri et Pauli et aliorum fratrum suorum Nobilium de Bocha, octoginta/ iugera terrarum eorundem cum omnibus vlilitatibus suis per Castrenses de Bocha et sagitarios de Hazugd indebite occupata; ad sacramentum Ladislai, Stephani et Svmonis praedictorum/ tribus terram consimilibus Nobilibus restituimus eisdem iure perpetuo irreuocabiliter possidendam. Cuius terrae prima meta incipit ab oriente, iuxta fluuium Buchca,/ vbi sunt duae metae terreae; et deinde tendit ad occidentem iuxta eundem fluuium, vbi sunt duae metae; deinde vadit ad nemorem[8], vbi sunt due metae; deinde vadit/ per nemores[9] ad aquam Plyzg, vbi sunt duae metae terreae; et ibi determinantur, et per eandem aquam Plysg separatur a sagitariis de Hazugd. In cuius rei testimonium, ne in posterum/ aliqua calumpnia possit perturbari, sigilli nostri litteras nostras concessimus munimine roboratas. Datum anno Domini MCCLX. octauo. 
 

Az oklevél tartalma:

Csák bán, zalai ispánnak és a király által megbízott bírótársainak (Pausa ispán, Henricus, Coganus, Vyd, Valentynus és Buchk) 1268-ból származó, pecséttel megerősített oklevele arról, hogy Béla király és Béla, egész Szlavónia hercege tekintetbe véve minden mulasztást, a bírákat felhatalmazták, hogy állítsák helyre a Zala megyei várnépektől, udvarnokoktól, királyi, királynéi, hercegi és egyházi népektől elfoglalt földbirtokokat. A felesküdött bírák nyomozása során kiderült, hogy Péter és Pál fiainak: Istvánnak, Lászlónak és más Bocha-i nemeseknek 80 hold földjét minden hasznával a Bocha-i várnépek és a Hazugd-i íjászok (lövészek) jogtalanul elfoglalták, ezeket a László, István és Simon nemesek számára, hűségesküjük mellett, örökös joggal visszaállítják. A visszaállított földek határait pontosan meghatározzák: a fenti nemesek földje a Buchca folyó mentén tart keletről nyugatra egy ligetig, áthalad a ligeten a Plysg nevű vízig, és a Hazugd-i íjászok földjeitől ez a Plysg nevű víz határolja el.

Dr. Várady Zoltán CSc igazgató