„Hazádnak rendületlenül”

A Szózat-kép rövid élete
2023.04.11.

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Erről az alkalomról a magyar hazafias líra egyik legfontosabb alkotásához, Vörösmarty Mihály „Szózat” című verséhez készült, az alispáni iratokból előkerült, közel száz esztendős Szózat-szövegkép bemutatásával emlékezünk meg.

Vörösmarty, a magyar romantika és reformkor költészetének egyik legnagyobb alakja 1836-ban vetette papírra a Szózat című költeményét, melyet kora forrongó politikai eseményei szülték. A költő ódája 1837-ben jelent meg a Bajza József szerkesztésében megjelenő irodalmi almanachban, az Aurorában. Megjelenése után futótűzként terjedt, rövid idő alatt országszerte ismertté vált. Kölcsey Himnusza és Petőfi Nemzeti dala mellett a legismertebb magyar verssé vált.

A hazához, nemzethez való kötődés tematikája a trianoni tragédia után, a húszas évektől kezdve fokozatosan előtérbe került. Ekkor született a haza iránti rendületlen hűségről és szeretetről szóló vershez a szóban forgó Szózat-kép is, melynek megalkotása Szege Sándor (1) szobrász-és éremművész nevéhez fűződik. A színes képet az Országos Testnevelési Tanács (2) adta ki 1926-ban, a nyomdai munkát a budapesti Piatnik Rt. végezte. Az eredeti falikép magassága 45 cm, szélessége 32 cm, és kemény kartonlapra volt nyomtatva. Az eredetiről készített kicsinyített mintakép mérete, amely az őrizetünkben is megtalálható, 20 cm széles és 31 cm magas. A Szózat-képen a nemzeti énekünk nyitó és záró versszaka olvasható. Mintegy történelmi tablóként, képekben jelenik meg a magyarság hősi múltja: a honfoglalás Árpád vezérrel, Hunyadi János és a honvédő harcok, valamint a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügyét először egybefogó korszaknak, a kuruckornak a jelenetei. A Szózat-kép felső részén, a képek alatt és felett a mű negyedik versszaka is megtalálható: „Itt küzdtenek honért a hős /Árpádnak hadai; /Itt törtek össze rabigát/ Hunyadnak karjai.” A Szózat-kép alsó felében, a vers ötödik és tizedik strófájából is helyet kapott egy-egy meghatározó mondat a műből; a költőnek az összetartozás érzését erősítő szavai: „Szabadság! itten hordozák /Véres zászlóidat”, valamint a jövőt latolgató sorai: „Még jőni kell, még jőni fog/ Egy jobb kor”. Láthatjuk Magyarország címerét a koronával, továbbá Vörösmarty arcképét is piros színű keretben.  A képen a cím első, díszes betűjén kívül, elszórtan virág motívumok láthatóak, a két szélén hosszanti irányban szimbolikus búzakalász díszítést figyelhetünk meg, nemzeti színű szalaggal átszőve. A Szózat-képet 1926-ban 25.000 koronáért vásárolhatták meg a vevők.

1926 januárjában az Országos Testnevelési Tanács „Szózat” Terjesztő Bizottsága levélben fordult Tolna vármegye törvényhatósági testnevelési bizottságának elnökéhez, melyben a fent említett Szózat-kép pártfogó támogatását kérte. Mellékelte a kép terjesztéséhez szükséges kicsinyített mintát és Konek altengernagynak (3), az O.T.T. társelnökének felhívását, egyben kérte, hogy az ügyben kiküldendő központi megbízottjukat a „nagyjelentőségű, hazafias ügy” érdekében támogassák.

A kép terjesztésének célja alapvetően nemes volt, a testnevelésügy előmozdítását tűzték ki fő feladatul. Ám az iratok tanúsága szerint a Szózat-kép fogadtatása a vármegyénkben közel sem volt lelkesnek mondható. A kérésnek ugyan részben eleget téve, felhívták Szekszárd város polgármesterének és a községi elöljáróságoknak a figyelmét a kép terjesztésére. Ám az ügy ezen a ponton megrekedt; a dr. Éri Márton alispán vezetése alatt álló megye további intézkedést nem tartott szükségesnek, még a központi megbízott Szekszárdra látogatásától is eltekintettek. De vajon miért fogadták kétellyel ezt az eredendően jónak tűnő kezdeményezést, mi volt a bizalmatlanságuk oka? Az iratokból kiderül, hogy a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a kép árának csak csekély részét, 25%-át tervezték testnevelési célokra fordítani, míg a nagyobbik hányada a képterjesztési bizottság jövedelme lett volna. Ez már önmagában is elég megalapozott érv lett volna, ám magát a képet sem tartották olyan színvonalú művészi alkotásnak, mely indokolta volna a fokozott mértékű propagandáját, akár kulturális, akár testnevelésügyi szempontból. A körülmények szintén nem kedveztek az ügynek, ugyanis megnőtt a száma azoknak a „hazafias jelszavak alatti akcióknak”, melyeket a hatóságok bár jóhiszeműen támogattak, utólag kiderült, hogy nem voltak mentesek a különféle visszaélésektől (pl. hadiemlékhely akció). Nem utolsó sorban pedig a vármegye közönségét is szerették volna megóvni a további gyűjtésektől és akcióktól, mely már addig is nagy áldozatkészségről tett tanúbizonyságot.

Jóllehet a rendelkezésünkre álló iratokból nem derül ki, hogy a többi vármegye hogyan fogadta a Szózat-kép terjesztésének ügyét, annyi bizonyos, hogy az Országos Testnevelési Tanács még az év végén beszüntette a kép ár megtérítés ellenében történő terjesztését. A döntéshez hozzájárulhatott az is, hogy hazánkban pont ekkor, 1926. december végén vezették be a pengőt a háború utáni inflációban megtépázott korona helyébe. A többre hivatott Szózat-kép sorsa így megpecsételődött. Mintegy száz évet várt az alispáni iratok közt arra, hogy ismét kézbe vegyék.

 

 

Felhasznált irodalom:

Magyar Irodalmi Lexikon III. kötet S-Z Főszerk. Benedek Marcell. Akadémiai Kiadó, Budapest 1965.

Művészeti lexikon IV. R-Z Főszerk. Zádor Anna, Genthon István.  Akadémiai Kiadó, Budapest 1968.

 

Jelzet: HU MNL TVL IV.404.b. Alispáni iratok 780/1926

 

Készítette: Kunné Tornóczky Andrea levéltáros

 

 

(1) Szege Sándor (Nagyszőlős, 1883. november 24. – Budapest, Józsefváros, 1945. március 24.) szobrász és éremművész.

(2) Az Országos Testnevelési Tanács (O.T.T.) állami, a sportigazgatásért felelős szervezet, mely 1913 és 2007 között több néven működött.

(3) Norwalli Konek Emil - m. kir. titkos tanácsos, ny. altengernagy, Horthy Miklós egykori tengerésztársa.

Utolsó frissítés:

2023.04.11.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges