Jelenlegi hely

In memoriam dr. Bősze Sándor (1957-2014)

2022.05.09.

Születésének 65. évfordulóján az alábbiakkal emlékezünk rá

Dr. Bősze Sándor 1957. május 7-én született Kaposváron. Gyermekkora Szorosadhoz kötötte, ahol szülei a falu megbecsült tanítói voltak. Középiskolai tanulmányait Somogy megye egyik legjobb középiskolájában, a Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. A középiskola elvégzése után munkába állt. Először a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál dolgozott, majd 1977-től a Somogy Megyei Levéltár munkatársa lett. A levéltárban végigjárta a szakmai „szamárlétrát” Kanyar József, Andrássy Antal és Szili Ferenc igazgatósága alatt. Segédlevéltárosból lett levéltáros, főlevéltáros, majd igazgató. Az 1998. évi igazgatóvá történő kinevezéséig hosszú idő telt el, melyben tanulmányi, szakmai és magánéleti sikerek jellemezték életét. 1978-ban feleségül vette Péter Gyöngyi földmérő technikust. Házasságukból két gyermek született: 1980-ban Réka, 1984-ben Gergely.

A történelem mindig is érdeklődésének középpontjában állt. Levéltári munkája ezt csak erősítette. Ennek köszönhetően hivatása gyakorlása mellett is viszonylag könnyen tanult tovább. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán 1982-ben fejezte be a történelem-könyvtár szakot. A levéltári berkekben csak „nagy generációként” elhíresült, 1991-ben az ELTE-n végzett levéltár szakos csoport tagjaként megszerezte a levéltártudományokhoz kötődő egyetemi végzettséget. (A csoport tagjai közül többen szintén levéltár-igazgatóvá lettek.)

Szakmai, tudományos érdeklődése és Kanyar József instrukciói a dualistakori egyesületi élet kutatása felé terelték. A témában számos tanulmányt, forrásközlést és egyéb publikációt készített. 1994-ben a Somogy megyei dualistakori egyesületek életet feldolgozó munkájára summa cum laude bölcsészdoktori címet kapott. Szakmai munkájának eredményeként 140 tudományos munka és ismeretterjesztő írás jelent meg. Számos somogyi településmonográfia megszületésében vett részt szerzőként, szerkesztőként.

A tudományos kutatás mellett a levéltár mindennapjaiból is tevékenyen kivette részét. Oroszlánrészt vállalt a Somogy Megyei Levéltár mindennapos ügyvitelében, igazgatóvá választásáig az intézmény tudományos szakkönyvtárát gondozta, valamint a kutatószolgálatot is vezette.

1998-ban megválasztották a Somogy Megyei Levéltár igazgatójává, melyet 2014-ben bekövetkezett haláláig vezetett. Irányítása alatt az intézmény két új kiadványsorozattal gyarapodott, ezek mellett a levéltárak között egyik legrégebbi múltra visszatekintő évkönyvsorozat, a Somogy megye múltjából továbbra is magas színvonalon jelent meg, jobbára az ő szerkesztésében.

A Somogy Megyei Levéltár munkatársai Bősze Sándor szervező tevékenyégének köszönhetően 2001-től végeztek magyar vonatkozású fondokban rendezést és kutatást a Rijekai Állami Levéltárban. A munka során a M. Kir. Tengerészeti Hatóság, és a Fiumei és magyar–horvát tengerparti királyi kormányzó iratanyagának rendezése kapcsán eddig még alig kutatott, páratlan történeti értékkel bíró magyar vonatkozású iratok feltárása történt meg. A tengerészeti hatóság iratanyagáról 2011-ben jelent meg repertórium magyar és horvát nyelven egy közös kötetben.

Levéltár-igazgatói munkája mellett a „Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózium” nemzetközi szervezőbizottságának tagjaként képviselte Somogy megyét.

A magyar levéltáros szakma fejlődése érdekében kiemelkedő munkát folytatott. A Magyar Levéltárosok Egyesülete alapító, az MLE választmányának az 1990-es évektől szinte állandóan tagja volt. Számos alkalommal képviselte az egyesületet, szlovén, horvát, osztrák, holland, német, olasz, cseh, lengyel, román szakmai rendezvényeken.

Munkája során mindvégig fenntartotta közvetlen kapcsolatát környezetével, lakóhelyével és egész Somoggyal. A megye bármely településéről kereshették hasznos tanácsokért, segítségért egy-egy községtörténeti munka megszületése kapcsán, vagy egyéb szakmai kérdésben. A somogyi „Különleges asztali örömök” gasztronómiai rendezvénysorozat lelkes, zsűritagjaként közkedvelt szereplője lett e közösségi összejöveteleknek. Az „Asztali beszélgetések” előadás sorozat kapcsán az egyesületi élet közösségépítő szerepét próbálta hangsúlyozni. Munkahelyén is az alkotó közösségi légkör megteremtésén fáradozott.

A Somogy Megyei TIT elnökségének tagjaként sokat tett a társadalomtudományok népszerűsítéséért. A társaság Kaposvár, Dózsa György utcai épületén emléktáblával tisztelegnek a TIT-ben végzett munkája előtt.

A Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) alapító tagjaként részt vett a szakszervezet első alapszabályának és programjának kidolgozásában. A szakszervezet részéről Pro Meritis díjban részesült.

Emberi kvalitásairól, közvetlenségéről, jó szándékáról hamar meggyőződhetett bárki, aki csak egy rövid időre is kapcsolatba került vele.

Tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006), Somogy Polgáraiért díj (2009) kitüntetésekben részesült. 2014-ben levéltáros egyesületi Dóka Klára-díjat kapott. A Magyar Levéltárosok Egyesülete, valamint a Megyei és Városi Levéltárak Vezetőinek Tanácsa 2015-ben „Szorosadtól Rijekáig” címmel barátai, kollégái írásaiból összeállított tanulmánykötettel tisztelgett előtte. A Magyar Levéltári Vezetők Tanácsa a kiemelkedő szakmai munka elismeréseként 2016-ban Bősze Sándor díjat alapított.

Bátran mondhatjuk, hogy a mai aktív és nyugdíjas levéltáros körökben sokan, sokat köszönhetnek neki, és jó szívvel tudjuk felidézni a vele való együttléteket!