Kolerajárvány Pest megyében a Nagykőrösi orvosi iratok tükrében

A Pest Megyei Levéltár XVI. Levéltári Napja alkalmából, melynek témája az egészségügy, úgy döntöttünk kiválasztunk egy járványt, ami meghatározó volt a magyar történelemben. Tudtuk, hogy vannak irataink a magyarországi kolera járvánnyal kapcsolatban, ezért erre esett a választásunk.  Az őrzésünkben lévő HU-MNL-PML-V.279 jelzetű Nagykőrös város orvosi hivatalának iratai (1876-1944) átvizsgálása után, úgy gondoltuk érdekes lenne megnéznünk, hogy mi változott az évek során a kolera megítélésével kapcsolatban, illetve mi módokon védekeztek ellene a betegség egyes ciklusai alatt.

Magyarországon a betegség 1831. június 13-án tűnt fel először, a tiszai sószállítók Galíciából hurcolták be az északkeleti területekre. Magyarországon a kolera elleni védekezést már az 1830. november 3-án kelt királyi rendeletben a Helytartó Tanács, a Királyi Kamara és a Főhadseregparancsnokság kiküldötteiből alakított vegyes bizottság (Comissio politico—cameralis—militaris mixta) irányította, 1831. január 3-án a bizottság a Trencséntől Brassóig terjedő határra két királyi biztost és melléjük rendelt egy-egy dirigens orvost küldött ki a határzár és egyéb védő intézkedések helyszínen való irányítására és ellenőrzésére, azonban 1831. március 16-án az udvar a királyi biztosokat visszahívta. Június 3-án ismét kiküldik őket azonban ez az intézkedés már elkésett és hatástalan, miután a járvány már a Felső-Tiszavidéken kitört és rohamosan terjedni kezdett az országban.

Pest vármegyében már a járvány megjelenésekor intézkedéseket tettek, június 30-án tették közzé a helytartótanács egészségügyi rendelkezéseit. Legfontosabb intézkedések közé tartozott bizonyos útvonalak lezárása, az érintkezések meggátolása és a megbetegedett személyek elkülönítése. Akkoriban úgy gondolták, hogy a folyók felelősek leginkább a járvány terjedéséért, mivel a kereskedelem főleg folyami úton zajlott. A Pest megyei kolera­ intézetek élére július 9-én Stáhly Ignácot nevezték ki. A központi egészségügyi intézkedések főként az országos protomedicustól, Lenhossék Mihály helytartótanácsi ta­nácsostól származtak. A helytartótanács Lenhossék irányítása alatt a tájékoztatók egész sorát bocsátotta ki, amelyeket a megyék nyom­tatásban folytatólagosan küldtek szét. Az utasítások között volt, ami a közigazgatás számára és volt, ami az orvosok tájékoztatására készült.

 Megjelent a polgári biztosok intézménye is, ők a nemesség soraiból kerültek ki, bérük napi 1 forint 30 krajcár volt. Mivel a járvány Galícia felől érkezett, így a védekezés elsősorban az onnan érkező egyének elkülönítésére fókuszált, őket úgynevezett contumationalis (vesztegzár) házakba helyezték el. Legjobban a Bag-Hatvan közötti utat őrizték, mert ez az út vezetett Pest vármegye felé Galícia felől. Még új börtönt is nyitottak, hogy a rabok ne tömörüljenek a cellákban ezzel is fékezve a járvány terjedését. A katonaságon kívül polgárőrségeket is felállíttattak. Az idegen utazóknak 10, 20 napi zárlatot rendeltek el. A kialakult helyzet magával vonzotta az elszigetelt területek, vesztegzárak közellátásának és élelmezésének problémáit ezek a területek gyakran kikerültek a gazdaság körforgásából, mely gyakran zavargásokhoz vezetett.

Pest vármegyében szeptemberben alább hagyott a járvány, ezután már csak szórványosan fordult elő a betegség.  A megyében fokozatosan megszűntették a járvány miatti intézkedéseket, míg az ország más területein, az északnyugati megyékben még csak ekkor kezdődött el igazán a vész.

Képleírások:

 

1.kép: Szerbiában az 1913-as évben fellépő kolerás megbetegedések miatt ismét felhívják a Duna menti lakosok figyelmét, hogy ne használják a folyó vizét.

2.kép: Egy 1913. évi újságcikkből kiderül, hogy országosan a vasútállomásokra is rendeltek ki orvosokat, hogy azok vizsgálják meg az érkező utasokat. Az orvosi vizsgáló állomások felállításával lehetőség volt kiszűrni és elkülöníteni az újonnan érkezők közül a betegeket, ezzel is meggátolva a betegség további terjedését.

3. kép: Nagykőrös kerületi orvosának 1913. évi levele a város polgármesterhez, melyben leírja, milyen intézkedéseket tettek eddig a város köztisztaságának megőrzése érdekében, valamint a jövőre nézve, egy esetleges újabb járványra való felkészülés miatt újabb óvintézkedéseket sürget.

4. és 5. kép: Utasítás és tájékoztató annak érdekében, hogy a lakosság is megismerje a betegséget, felismerje a tüneteit és megtudja, miként tud védekezni ellene.

6. kép: A hatóságok fokozottan odafigyeltek a külföldről érkezettek átvizsgálására, mivel a korabeli hírek szerint a környező országokban a betegség rohamosan terjedésnek indult.

7. kép: Nagykőrösön tucatnyi felhívást adtak ki az ún. kerületi biztosoknak, akiknek feladata a kolera tüneteinek keresése volt a lakosság körében.

 

 

Források:

B. Lukács Ágnes: Az 1831–32. évi magyarországi kolerajárvány néhány jellegzetessége. In: Orvostörténeti Tanulmányok 1966. 40. sz. 71-137.

Kiss Ákos: Az 1831 évi kolerajárvány Pest megyében. In: Orvostörténeti Közlemények 1965. 35. sz. 25–47.

 

A kiállítást készítette: Kocsis Sára és Poros Lilla