A nyomasztó adóteher és a katonaság visszaélései miatt szenvedő parasztság és köznemesség 1703-ban tömegesen csatlakozott Rákóczi Ferenc szabadságharcához.
A kuruc csapatok előretörését a császári hadvezetés 1703 őszén a Duna vonalánál tudta megállítani, ami egyet jelentett Pest megye kettészakadásával. A Duna jobb partján fekvő területek és a Csepel-sziget (Pilisi járás) a szabadságharc egész ideje alatt a király oldalán maradtak, a bal parti területek (Kecskeméti, Váci és Solti járás) ellenben csatlakoztak a kuruc mozgalomhoz. A megosztottság oka abban rejlik, hogy Budán, a korabeli Magyarország egyik legjobban megerősített várában tekintélyes császári helyőrség állomásozott, amely biztosítani tudta a Pilisi járás területének felügyeletét. A kettészakadás azonban nem egyszerűen az eltérő felügyeletet jelentette: 1711-ig a területen külön "kuruc" és "labanc" megye működött, mindkettő önálló tisztikarral.
A szabadságharc évei nagyon súlyos anyagi és emberáldozatokat követeltek a helyben maradt lakóktól. A szembenálló erők az épületeket feldúlták, az élelmet és takarmányt elkobozták. A császári szolgáltban álló rác martalócok sokszor válogatás nélkül ölték a falvak és városok lakóit. Ehhez járult hozzá, hogy 1709-től a pestis tizedelte meg a megye népességét. A nyolc évig tartó háború és a járvány Pest megye lakosságának csaknem 1/4-ét pusztította el a becslések szerint.
A válogatott dokumentumok közül az első három a királypárti vármegye elé tornyosuló nehézségekbe (rácok pusztításai, pestisjárvány) és országgyűlési munkájába enged bepillantást.
A kuruc megye iratanyagából érdemes kiemelni II. Rákóczi Ferenc pátensét, amelyben megtiltja híveinek, hogy részt vegyenek az 1708. évi országgyűlésen. Gróf Bercsényi Miklós, a kuruc sereg főparancsnoka gondoskodott csapatai ellátásáról, ezért rendszeresen küldött adófizetési felszólításokat Pest megyének, amelyre szintén láthatnak példát a kiállított anyagban. Végezetül e terhek nagyságrendjének érzékeltetésére bemutatjuk a megye 1709. évi adókivetési jegyzékét.