„Vörös kakas”, „Piros virág” - Május 4.: Szent Flórián napja
Mindennapi életünk fontos eleme már az őskortól kezdődően a tűz. Nagykőrös múltját és jelenét a mai napig meghatározza. A tűzvészek elleni védelem, a tűzoltás, az élet és vagyonvédelem, a baleseteknél való segítés a tűzoltók, a „lánglovagok” feladata.
A levéltárban az első írásos emlék erre vonatkozóan 1676-ból található meg. Ekkor állították fel a piac közepén, a központban az első „strázsa tornyot”a városháza mellett. Ezen a tornyon éjjel-nappal szolgálatban álltak az őrök. Tűz esetén innen adtak jelet a harangozónak a harangok félreverésére. A torony helyére 1752-ben egy újat építettek, mert a régi fából készült és megrongálódott az évek alatt. A torony tervrajzán mind a két dátum szerepel. 1811-ben az őrtornyot lebontották és 1890-ig a városháza tornyát használták tűzjelzésre. Innen valószínűleg a magasság miatt az őrhelyet áttették a református templom tornyába. A tervrajzon jól látható az őrszoba kialakítása, ahol még kályhát is helyeztek el, hogy télen ne fázzanak a strázsák. Az itt dolgozók voltak a tűzvészek vigyázói. A tornyot körüljárva minden negyedórában a négy városkapu felé megfújták kürtjüket, jelezve, hogy éberen figyelnek. Tűz esetén jelrendszer segítségével tájékoztatták a lakosságot, hogy melyik irányból csaptak fel a lángok.
Nagykőrösön a kisebb tűzesetek mellett két nagy tűzvész pusztított. Az egyik 1744. június 15-én volt. 92 ház melléképületeivel együtt és 5 szárazmalom vált a tűz martalékává. A másik nagy tűzvész 1826. április 15-én volt. A tűz pusztításáról készített térképen jól látható, hogy milyen nagy veszteséget okozott a „piros virág”. Az oltást nehezítette, hogy a háztetők náddal, zsindellyel voltak borítva és gyorsan lángra kaptak. A kárt 571 ezer 312 váltóforintra becsülték. Nagykőrös városa leégése 1826-ik évből című leírásban pontos képet kaphatunk a tragédiáról.
A vész után 1826-ban elkészült a város rendezési terve, melyben szabályozták a leégett részen fekvő területek „fundusok” nagyságát.
A Nagykőrösi Önkéntes Tűzoltó Egylet 1876-ban tartotta alakuló közgyűlését. Alapszabályát 1877-ben készítette el. A felszerelésük nagyon kezdetleges volt. 1895-ben a budapesti Tannóczy Tűzoltószer- és Gépgyár Részvénytársaság elnöke levelet küldött a városi tanácsnak, melyben különböző tűzoltó felszereléseket ajánlott megvételre. Az ügyiratban megtalálható még Geittner és Rausch cég korabeli prospektusa is.
1896-tól a tűzoltók egyenruhája sötétkék posztóból készült zubbony volt. 1940-től szürke egyenruha került bevezetésre.
1897-ben 30 önkéntes és 17 hivatásos tűzoltóból megalakult a Tűzoltó Testület.
1925-ben Dezső Kázmér polgármester és Dobos Gyula főparancsnok kérésére a képviselő testület 200 millió koronát szavazott meg korszerű felszerelések vásárlására. A tűzoltó csapat ebben az évben 26 önkéntes és 14 hivatásos tűzoltóból állt.
1926-ban a város felépítette a jelenlegi Rákóczi és Tomori utca sarkán álló „Tűzoltó Laktanyát”. 1929-ben az épületben tartották a tűzoltóság serlegavató ünnepélyét. Dezső Kázmér polgármester szívhez szóló beszédében felidézte a tűzoltóság jelentősebb eseményeit kezdetektől fogva.
Az 1930-as évektől már mentő, tűzoltó szolgálaton túl színházi ügyeletet, lakóházak, ipari üzemek, nyáron aratások ellenőrzését is ellátták. Egy nagykőrösi pékségben készült ellenőrzési jegyzőkönyvben olvasható, hogy javasolják mindig legyen legalább egy vödör víz a sütődében! A tűzoltók már mentős képzést is kaptak. Több esetben segítettek szüléseknél, baleseteknél.
A testület tagjai színjátszó csoportot, dalárdát, fúvószenekart alapítottak. A város rendezvényein, báljain rendszeresen felléptek, a bevételekből közös vacsorákat rendeztek.
1948-tól állami tűzoltók látták el városunkban a tűz elleni védekezést.
1953-ban a parancsnokság létszáma 23 fő. Ez a szám 1956-ban 4 főre csökkent. 1961-re már ismét bővült a létszám 28 főre.
Napjainkig több ízben változott a testület neve. Felszerelése folyamatosan korszerűsödött.
A tűzoltók munkájára mindig szükség volt és lesz! Szent Flórián védje Őket munkájukban!
Források:
MNL PML V. 276-c.: Nagykőrös város polgármesterének iratai III.300/1894., I.2052/1934., I.1444/1936.
MNL PML V. 287.: Nagykőrös város szabályrendeleteinek gyűjteménye.
MNL PML X. 203.: Nagykőrösi Önkéntes Tűzoltóegylet iratai.
MNL PML XV. 7.: Nagykőrös város tervrajzainak levéltári gyűjteménye.
MNL PML XV. 9.: Nagykőrös város térképeinek levéltári gyűjteménye, NKT 24.
Galántai Fekete Béla: Magyar városok monográfiája, Nagykőrös, Bp. 1927.
Új hozzászólás