Pest-Pilis-Solt vármegye Kölcsey Ferenc védelmében
Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 24-én hunyt el szatmárcsekei otthonában. Halálát szűkebb pátriája Szatmár vármegye éppúgy megrendülten vette tudomásul, mint a korabeli Magyarország egésze. A kortárs közvélemény, és az utókor egyöntetű véleménye szerint Magyarország egy kiemelkedő, klasszikus műveltésggel rendelkező kiváló írót és költőt, nemzetéhez, elveihez hű politikust tisztelhetett benne. Sajnos a reformkori Magyarországon is éltek kicsinyes emberek, akik időről-időre nyilvánossághoz jutottak. Önmagát Egy Honfi névvel illető személy gúnyolta a Himnusz költőjének emlékét a Szion c. lap 1838. október 26-i lapszámában. Utólag nem értjük miként jelenhett meg a gyalázkodó anoním írás, különösen a kegyeleti időszakban. Szatmár vármegye a Jelenkor című újság 1838. december 29-i számában fejezte ki tiltakozását a gúnyirattal szemben. A társhatóság erőfeszítéseit Pest-Pilis-Solt vármegye 1839. március 19-én kelt átiratában támogatta.
Az ügy azonban nem maradt ennyiben, ugyanis 1840. augusztus 27-én Gyarmathy János pesti szemináriumi tanár, a Szion főszerkesztője részt vett a vármegye közgyűlésén, ahol a nemesség ingerülten kérte számon a cikk megjelentetését. A főszerkesztő eleinte azzal védekezett, hogy a Szatmár vármegye négy táblabírája kérelmezte az írás megjelentetését, Erről Pest átiratban értesítette Szatmárt, amelyik kötelezte táblabíráit, hogy mai kifejezéssel élve írásban határolódjon el a cikktől. Ezt követően a Pesti Hírlapban leplezte le a gyalázkodó cikk íróját Spak Calasantius káplán személyében.
A szomorú és a költő emlékéhez teljességgel méltatlan epizód talán egy bíztató elemet tartalmaz, mégpedig azt, hogy már a Reformkorban is, és ma is sokkal többen értékelték, tisztelték a valódi nagyságot, mint ahányan a percnyi nyilvánosságért készek voltak a méltánytalanra. Vármegyénk közéleti közössége a jó példát mutatott már Kölcsey korában, és a költő emlékét más eszközökkel is ápolta később is.
Írta: Schramek László
Forrás: Kerényi Imre: Pest vármegyei irodalmi élete 1790-1867. Budapest, 2002. 74-75.
Új hozzászólás