1916-ban a korabeli sajtót egy megdöbbentő hír járta be. A Pesti Hírlap 1916. május 14-i száma a következő szalagcímmel jelent meg: „Az emberi vadon legújabb meglepetése, a borzalmak tanyája, a cinkotai öreg háznak véres titka”

Kiss Béla otthona (forrás: Wikipedia)

A cinkotai Kossuth Lajos utca 40. szám alatti ház a budapesti Krecsinszky Márton tulajdonában állt. A tulajdonos 1916. május 9-én felújítási szándékkal kereste fel az épületet és annak bérlőit. A házban működött Takács Béla gyógyszerész patikája is, akivel a telken esetlegesen fellelhető építőanyagokról beszélgetett. Takács megemlítette, hogy az egyik kamrában nádat látott, amely alkalmas lehet a tatarozáshoz. Amikor beléptek a fáskamrába, nád helyett hét bádoghordót találtak. Takács Béla javasolta, hogy bontsák fel azokat. Fejszével felfeszítették az egyik tartály tetejét, amiből erős bomlásszag áradt. Az edényben egy zsák volt, abban pedig egy női holttest, amely már erősen oszlásnak indult. A tulajdonos és a gyógyszerész azonnal értesítette a cinkotai főjegyzőt, aki hamarosan a helyszínre érkezett a körorvos és a csendőrség társaságában. Kezdetét vette a helyszínelés, a hatóság emberei felbontották a további hat tárolóedényt és mindegyikből zsákba varrt női holttest került elő. A tárolóedények légmentesen voltak lezárva, megakadályozva, hogy a hullák szaga kiszivárogjon. A helyszín rövid idő alatt bűnügyi gócponttá vált, a sajtó képviselői is megjelentek, és részletes tudósításokban számoltak be az eseményekről. Megkezdődött a lakók és a szomszédok kihallgatása is.

forrás: Szabad Föld

A nyomozás hamarosan a ház korábbi bérlőjére, Kiss Béla bádogosmesterre terelődött. Kiss Béla 1877-ben született Izsákon, 1905 végén Budapestről költözött Cinkotára. Lakása a Kossuth Lajos utca 40. szám alatti ingatlan hátsó részén helyezkedett el, ami egy szobából, egy konyhából és egy kamrából állt. Bádogosműhelyét a konyhában rendezte be. Cinkotán szinte mindenki ismerte, művelt, olvasott embernek tartották, aki lakásában egy kisebb könyvtárat alakított ki. Jókedvű, kedves ember benyomását keltette, aki bolondult a nőkért és az italt sem vetette meg. Kiss Béla 1914 augusztusának végén lakását és műhelyét a házvezetőnőjére bízta és önkéntesként hadba vonult.

A kihallgatások során kiderült, hogy a bádogos bevonulásakor házvezetőnőjének, Jakubeknénak egy lepecsételt csomagot és egy képeslapalbumot adott át. Arra kérte az asszonyt, hogy amennyiben értesül arról, hogy ő a harctéren elesett, akkor a csomagot vigye a községházára és ott bontassa fel. A vizsgálat feltárta, hogy Kiss Béla valóságos házasságszédelgő volt, aki házassági hirdetés útján Hoffmann álnéven ismerkedett hölgyekkel, főként cselédlányokkal, akik közül több, későbbi áldozata is kikerült. Képeslapalbumában több száz levelezőlapot találtak, melyek között akadtak olyanok is, amelyek külföldről érkeztek. A fiatal nőknek a bádogos házassági ajánlatot tett, majd a lakására hívta őket és valamilyen ürüggyel megszerezte megtakarított pénzüket. A későbbi felderítések szerint az áldozatokat megfojtotta, holttestüket pedig légmentesen záródó hordókba rejtette el.  Az elhunytak családjai vagy messze laktak, vagy már nem éltek, ezért nem keresték családtagjukat. A nyomozás során végül 60 eltűnt nő rokona feltételezte azt, hogy nagy valószínűséggel az ő hozzátartozójuk is Kiss Béla áldozata lett. A korabeli szóbeszéd szerint áldozatainak száma akár a huszonnégyet is elérhette.,

A bádoghordókat a helyi temető halottasházába szállították, ahol a boncolást és az azonosítási kísérleteket végezték. A halottasházi szemlén Az Újság című napilap munkatársaként Karinthy Frigyes is részt vett. Cikkét a következő mondattal kezdte: „Egyik ember tajtékpipát gyűjt, a másik rovarokat, a harmadik levélbélyeget. Kiss Béla női holttesteket gyűjtött”. A szemle tapasztalatai azonban már kevésbé voltak irodalmi jellegűek. Az áldozatok beazonosítását jelentősen megnehezítette, hogy a holttestek feltételezhetően már több éve a lezárt tartályokban voltak. A vizsgálat emiatt nem minden esetben vezetett eredményre, és nem sikerült valamennyi testet egyértelműen azonosítani.

A Pest Környéki Főügyészség 3000 korona nyomravezetői díjat tűzött ki Kiss Béla fejére, akit azonban soha nem sikerült kézre keríteni. A későbbi katonai jelentések szerint Kiss 1915. február 5-én hastífuszban hunyt el a szerbiai Valjevóban. Fertőzésveszély miatt a holttest azonosítása elmaradt és egy jeltelen tömegsírba dobták a Monarchia katonáit. A rendőrség ezt az információt elfogadta, és lezárta a nyomozást. A gyanúsított neve megtalálható az I. világháborúban hősi halált halt személyek adatbázisában.  

A későbbi híresztelések szerint Szerbiában katonatársával iratot cserélhetett, és így hamis személyazonossággal folytathatta életét, azonban ezek a feltevések nem nyertek hiteles megerősítést. A Kiss Béla eltűnését követő évtizedekben ugyanakkor több, egymástól független bejelentés is érkezett feltételezett hollétével kapcsolatban.

1924-ben több értesülés is napvilágot látott, amely szerint Kiss Béla a francia idegenlégióban szolgált, ahol egyes állítások szerint kegyetlen bánásmódjáról ismert őrmester volt. A magyar rendőrség az ügyben rendelkezésre álló információkat továbbította a francia hatóságok részére, azonban a nyomozásban érdemi előrelépés nem történt. A következő években ismét felmerültek hasonló híresztelések, 1932-ben egy New York-i detektív, 1934-ben pedig egy ott élő magyar vélte felismerni őt az utcán. Összességében Kiss Béla esete a 20. századi magyar bűnügyi történet egyik legtöbbet vitatott ügye maradt. A történetet azóta is a magyar kriminalisztika ismert, lezáratlan fejezetei között tartják számon.

Pogányné Samu Éva

Forrás:

HU-MNL PML IV.427.b. Gödöllő járás főszolgabírájának iratai 4858/1916.

HU-MNL PML IV.427.b. Gödöllő járás főszolgabírájának iratai 5211/1916.

HU-MNL PML IV.427.b. Gödöllő járás főszolgabírájának iratai 5157/1916.

https://ujkor.hu/content/a-het-badoghordo-az-elso-magyar-sorozatgyilkos-nyomaban

Felhasznált irodalom:

Pesti Napló, 1916-05-11 / 131. szám

Szabad Föld, 2016-05-06 / 19. szám

Tarka Világ, 2007-03-02 / 10. szám