A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) az Archivum Regni felállításáról szóló törvénycikk elfogadásának 300., valamint az Országos Levéltár Bécsi kapu téri palotája szakmai birtokbavételének 100. évfordulója alkalmából A nemzet levéltára. Fejezetek az Országos Levéltár történetéből címmel gazdagon illusztrált elhelyezéstörténeti monográfia 2023. évi kiadását határozta el 2021-ben. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a megjelenéshez 8 000 000 forint támogatást biztosított a Mecenatúra 2021 pályázat keretében a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból.

A monográfia egy kormányzati feladatot ellátó állami intézmény (az Országos, majd Nemzeti Levéltár) elhelyezésének kálváriáját, a probléma megoldását, az épület kivitelezését és az egyes témákra vonatkozó források széles körű ismertetését tartalmazza, kitérve a levéltár-történeti előzményekre is. A mű példaadó lehet más hasonló intézmények számára, egyúttal bizonyíthatja, hogy a magyar fejlődés – legfeljebb kis késéssel, de – az európai tendenciáknak megfelelően alakult.

A mű a levéltártörténet jelentős határkövei mentén önálló fejezetben dolgozza fel a középkori királyi levéltár (1526-ig), az Archivum Regni létrehozása előtt működő állami szervek irattárai és azok elhelyezése (1526–1723), az újkori hivatali irattárak (1723–1874), a modern Országos Levéltár (1874–2000), azon belül különös tekintettel a levéltári célra épített épületei történetét.

A Magyar Nemzeti Levéltár jogelődje, a Magyar – 1945-ig Királyi – Országos Levéltár az 1723. évi XLV. törvénnyel létrehozott, ténylegesen 1765-ben felállított Archivum Regni alapjain, annak lényeges átszervezésével, 1874-ben jött létre, más országos kormányszervek levéltárainak beolvasztásával. Az intézmény a Helytartótanács, majd a Belügyminisztérium épületében működött, méltatlan körülmények között, ezért már 1868-tól kezdve folyamatosan napirenden volt az önálló levéltári épület elkészítése. A kormányzat 1911-ben döntött véglegesen az építkezésről, amely 1913 és 1922 között zajlott. Az új épület 1923-ban „nyitotta meg kapuit” a nagyközönség előtt, és azóta ez az intézmény központi székhelye.

Az önálló levéltári épület tervezése 1899-ben kezdődött meg, azt a kezdetek óta Pecz Samu végezte, számos helyszínen és megrendelői akaratnak megfelelő újratervezéssel. Az elkészült épület csupasz falai és termei gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter erkölcsi és anyagi támogatásával teltek meg élettel, az épület modern berendezésén túl a belső díszítés a korszak neves művészei (Dudits Andor, Róth Miksa) munkáját dicséri.

A kötet épülettörténeti nagyfejezete bemutatja a levéltár épületére vonatkozó formálódó kormányzati akarat fejlődését, a levéltáros szakma európai tanulmányútjait és azok hasznosítható tapasztalatait, a tervező Pecz Samut, az épületet munkásságának kontextusába helyezve, a kivitelező vállalatokat és magánszemélyeket, az építéstörténetet (pl. az építési bizottság munkáját), az épület berendezését (így pl. az ismeretlen Glatz Oszkár-portrékat), a szekkókat és a különféle címereket (falfestményként vagy színes üvegablakként). Önálló alfejezet mutatja be a háborús cselekmények tragikus pusztításait, valamint az újjáépítést, az új óbudai épület történetét, végül kitekintést ad a 21. századi építészeti kihívásaira és lehetőségeire.

A kötet az 1990-es években kiadott Krónika-sorozat mintájára tudományos igénnyel készült (al)fejezeti bevezetőkből, oldalszéli kronológiákból, lexikoncikkekből, enciklopédikus összefoglalókból és rövid szócikkekből áll, sok színes illusztrációval. A képanyag (tervek, fényképek, iratfotók stb.) jelentős része nyomtatásban eddig nem jelent meg. A szövegeket és a képválogatást, a szerkesztési és tördelési munkálatokat az MNL munkatársai végzik.

A magyar kulturális múlt egy fontos szelete kap méltó megemlékezést, amely egyúttal a mostani kormányzati törekvéseknek (új levéltári épületek emelése, régi levéltári épületek rekonstrukciója) is bőséges háttéranyagot szolgáltat.

Fotó: Érczi László