Jelenlegi hely

„Zágráb egyházának a fénye”

Szegedi Lukács zágrábi püspök 1510. évi végrendelete a Batthyány-levéltárban
2023.03.21.
Az egykor a körmendi kastélyban őrzött Batthyány-levéltár 1945-ben Ausztriába menekített iratai közül több mint 500 közép- és kora újkori oklevelet vásárolt meg a Magyar Állam 2021-ben. Az iratanyagot azóta a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi. A bekerülés körülményeiről a Turul 2021. évi 3. füzetében megjelent beszámoló tájékoztat. Az oklevelek állományba vétele és digitalizálása befejeződött, az iratok a kutatás számára 2023. március 21-től lesznek elérhetők az Elektronikus Levéltári Portálon. Az elmúlt évtizedek legjelentősebb gyarapodása révén bekerült Batthyány-iratanyag különleges, az ország története szempontjából kivételes fontossággal bíró darabjait 2023-ban Okmányi Kalászat a Batthyány-levéltárból címmel induló online ismeretterjesztő cikksorozat keretében mutatjuk be.

A régi körmendi Batthyány-levéltár iratainak 18. századi rendezésekor több sorozatot alakítottak ki. A 2021-ben az Országos Levéltárba került oklevelek nagyrészt az ún. Heimiana (a Himfi család egykori levéltára), a Memorabilia, az Acta Antiqua, a Majoratus és a Senioratus sorozatok részei – 36 jelzet nélküli, vegyes iratot kivéve (búcsúlevél, vámjegyzék, számadások, útlevél, házassági szerződés stb.): ezek közül bukkant elő Szegedi Lukács zágrábi püspök 1510. március 12-i, korábban ismeretlen végrendelete. A végrendelet előkerülésének különös aktualitást adott, hogy a benne említett sírkő darabjai a 2020. március 22-i zágrábi földrengéskor kerültek elő, a Nemzeti Múzeum Ars et Virtus című budapesti kiállításán pedig éppen láthatóak voltak.
Az irat a püspök testamentumának ugyan nem hitelesített, de egykorú (16. századi) másolata. Az irat fennmaradása a Batthyány-levéltárban könnyen indokolható: a püspök egyik végrendeleti végrehajtójának – a szlavón vicebán, majd alországbíró – Batthyány Boldizsárt (1452–1520) jelölte ki, akinek azonos nevű fia, az ifjabb Boldizsár a végrendelkezés idején nem mellesleg a püspök unokahúgának, Erhard Katalinnak a jegyese volt.
A végrendelet szövegét egy 14 foliós, mára erősen vízfoltos papírfüzet őrizte meg, amelynek utolsó oldalai üresek. Készítésekor hét darab 44 x 33 centiméteres papírlapot hajtottak félbe, és fűzték össze középen.


Részlet a végrendeletből.
Jelzet: HU-MNL-OL-DL 108543.
 

Miután a késő középkori Magyar Királyság igen kevés főpapjának végrendelete maradt korunkra, az irat felbukkanásának jelentőségét aligha kell hangsúlyozni.


A püspök végrendeletének első sorai.
Jelzet: HU-MNL-OL-DL 108543.

 

Szegedről Zágrábba – a püspök portréja

„Az Oszthatatlan Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Lukács, az Isten és az Apostoli Szék kegyelméből Zágráb egyházának püspöke minden Krisztus-hívőnek, aki jelen, a saját kezemmel aláírt végrendeletet megtekinti, üdvöt és kölcsönös szeretetet az Úrban!”

E szavakkal kezdődik az 1470 táján Szegeden született Lukács végrendelete, aki életében világi és egyházi pályán is szép karriert futott be. Kancelláriai, majd pénzügyigazgatási alkalmazott volt, 1492–1494 között kincstartóként, 1501–1502 között személynökként, boszniai, csanádi, végül 1500. április 15-től 1510. szeptemberi haláláig zágrábi püspökként működött. 1501-ben – már Zágráb püspökeként – szülővárosában, a szegedi Szent Demeter plébániatemplomban Szűz Mária (Gyümölcsoltó Boldogasszony) tiszteletére kápolnát építtetett. A történeti kutatás ismeri a zágrábi püspök konfliktusát egyik kanonokjával (aki nem más, mint a későbbi neves humanista, pécsi és váci püspök, Brodarics István), és akit a püspök 1505-ben 300 forint elsikkasztásával vádolt meg. Annak idején az affér miatt Brodarics itáliai tanulmányait megszakítva hazatért, és Kristallócról írt levelében azt állította Albert zágrábi prépostnak, hogy a rajta keresett 300 arany nincs nála; ha rendelkezne vele, nyilván még mindig Itáliában tanulna, írta. Ezt az ügyet Lukács püspök felemlegette a végrendeletében is: megjegyezte, hogy annak ellenére hagy 50 forintot Brodaricsra, hogy „erre lelkiismerete semmiképpen nem kötelezi, miután jogosan vádolta meg őt a néhai [zágrábi kanonok], Sziszeki Pál mester pénzének ellopásával.” Szegedi még ebben az évben, 1505-ben, Túz Osvát zágrábi püspök hagyatékából a zágrábi székesegyházba orgona készítésére adott megrendelést. 1508-ban, miután a Körös megyei Ivanics üresen álló ciszterci monostorát és egyházát kijavíttatta, az obszerváns ferenceseknek adta át. A templom főbejárata fölött a mai napig látható az 1508-as évszám és a püspök címere: vágott pajzs, felső mezejében a vágóvonalból növekvő griff-fel, alsó mezejében lebegő koronával. Szegedi Lukács megrendelésére készült el két ismert, nyomtatott liturgikus könyv: az egyik a Velencében 1505-ben nyomtatott zágrábi breviárium, ennek napjainkig három fennmaradt példánya van. A másikat már a püspök halála után, 1511-ben adta ki Peter Liechtenstein szintén Velencében: ez nem más, mint a gazdagon illusztrált Missale Zagrabiense. A misekönyv címlapját Szegedi Lukács és Ulászló király címerei díszítik, és tudjuk, hogy például Oláh Miklósnak is volt belőle példánya.
 

A sírkő és a földrengések

„Testünket pedig zágrábi egyházunkban, a legszentebb Szűz Mária általunk építtetett oltára elé rendeljük eltemetni.”

Végrendeletének legelső előírásával a püspök kijelölte a sírhelyét – a zágrábi székesegyházban, az általa alapított Szűz Mária-oltár előtt; legutolsó rendelkezésével pedig 200 forintot hagyott vörösmárvány sírkövére.

Ezt a félezer éves sírkövet – pontosabban annak nem mindennapi körülmények között előkerült darabjait – ma a Horvát Történeti Múzeum őrzi. A közelmúltban, 2021 decemberétől 2022 márciusáig Budapesten volt kiállítva a Nemzeti Múzeum Ars et Virtus. Horvátország - Magyarország: 800 év kulturális öröksége című időszaki kiállításán.

„Legjobb Jagelló-kori főpapi sírkövünkből csak szánalmas töredékek maradtak: a feliratos tábla néhány morzsája és a két fölső sarok” – írta Mikó Árpád művészettörténész még 1983-ban. A gerecsei vörös mészkőből készült sírkő valószínűleg Giovanni Fiorentino esztergomi műhelyéből származik, innen szállíthatták vízi, majd szárazföldi úton Zágrábba. A rajta olvasható sírfelirat régóta ismert, először 1638-ban írták le. Szeged történetének monográfusa, Reizner János műfordításában a következőképpen hangzik:

Zágráb egyházának a fénye, Lukács,

a kiváló Főpap nyugszik e helyt, tisztelet illeti őt

Jámbor volt, s az erényben senki fölötte nem állhat,

Érdemmel szerzett méltó égi helyet.

 

Forrás: https://mnm.hu/hu/muzeum/hirek/szegedi-lukacs-zagrabi-puspok-sirkovenek-osszeillesztese
 

A püspök sírhelye a zágrábi székesegyház Szent Lukács-oltáránál volt, sírkövét 1703-ban távolították el a helyéről, amikor a szentélyben új padlót készítettek. A márványtábla ekkor törhetett darabokra. Töredékei azóta két alkalommal kerültek elő, és mindig földrengések hozták őket a felszínre. A székesegyház 1880-as földrengést követő átépítésekor találták a „szánalmas töredékeket”, a 2020. március 22-i zágrábi földrengést követően pedig a katedrális apszisának padlója alól a síremlék további négy darabja került elő, amit a budapesti kiállításon meg is lehetett nézni, miután a darabokat 2021. december 3-án összeillesztették.

 

Forrás: https://mnm.hu/hu/muzeum/hirek/szegedi-lukacs-zagrabi-puspok-sirkovenek-osszeillesztese

 

500 évvel később
 

Végrendeletében Szegedi Lukács számos értékes ingósága mellett több mint 25 000 forint készpénzről rendelkezett: a királyra 2000 forintot, unokahúgára, Katalinra, az ifjabb Batthyány Boldizsár későbbi feleségére 3000 forintot hagyott. Javai legnagyobb részét egyházi személyeknek vagy egyházaknak juttatta, illetve a domonkos, a pálos és az obszerváns ferences rend dotálására fordította. Végakaratában lelke üdvéért összesen több mint 2500 mise megtartásának fedezetét biztosította.
Lukácsnak különös gondja volt zágrábi egyházára: csak a katedrális építkezéseire 4000 forintot szánt. A székesegyházra hagyta még püspöki infuláját (fejfedő), pásztorbotját, egy drágakövekkel díszített aranykelyhet, egy drágakövekkel ékesített arany csóktáblát (pacifikálét), egy ékkőberakásos, aranyláncon függő, aranyból készült (mell)keresztet, három aranygyűrűt (egy smaragddal, egy zafírral és egy rubinttal ékesítettet), két nagyobb, aranyozott ezüst gyertyatartót, egy kisebb vizesedényt mosdótállal, egy aranyozott ezüst szenteltvíztartó edényt szenteltvízhintővel, két aranyozott ezüst misekancsót, egy ezüst ostyatartót, egy oltárterítőt, egy palástot, két dalmatikát (liturgikus ruhadarab) és négy nagy szőnyeget a kórus díszítésére.
A székesegyháznak szánt javak gazdagsága „papíron” is impozáns, a kincseket azonban még kézzel foghatóbbá teszi, hogy egy részük azonosító a mind mai napig a zágrábi székesegyházi kincstárban őrzött, a püspökhöz kötött műtárgyakkal. A közelmúltban ezek egy része szintén látható volt az említett Ars et Virtus kiállításon.
Ki volt állítva a püspök gótikus és reneszánsz (all’antica) stílusjegyeket is felmutató pásztorbotja, azzal a részben aranyozott szenteltvíztartó edénnyel együtt, amire a kiállítás katalógusába írt egyik tanulmány mint „a szárazföldi Horvátország (Szlavónia) legjelentősebb fennmaradt reneszánsz műtárgyára” hivatkozott.

Riznica zagrebačke katedrale. Eds. Zdenka Munk et al. Zagreb, 1987.

 

A szenteltvíztartó edényhez tartozik egy szenteltvízhintő is. A két tárgyat székesegyház kincstárában régóta együtt kezelik, talán valóban egybetartoztak.


Marina Baragic - Dragan Damjanovic - Iva Sudex Andreis - Petra Vugrinec (szerk.) Ars et virtus. Horvátország - Magyarország: 800 év közös kulturális öröksége. Budapest 2020.


Az edényen, akárcsak a pásztorboton, többször is megjelenik Szegedi Lukács gravírozott, griffes-koronás címere.

 


A püspök címere gyűrűspecsétjének lenyomatán.
Jelzet: HU-MNL-OL-DL 108539.

 

A püspök címerének rajza a Körös megyei Ivanics templomának főbejárata fölött függő dombormű alapján.
Kép forrása: Krasanka Majer Jurišić Ivan Jengić: Kameni grb biskupa Luke: povijesnoumjetnička analiza i restauratorski radovi. Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske 37–38. (2013/2014)
 

A zágrábi székesegyházi kincstár Szegedi Lukácshoz köthető ötvösremekei között megtalálható még a püspök pektoráléja (mellkeresztje) és drágakövekkel díszített pacifikáléja (csóktáblája). Mikó Árpád kutatásaiból tudjuk, hogy a kincstár 1582-es leltárában Lukácshoz kötve még két ezüst misekancsó és négy aranyozott ezüst gyertyatartó is szerepelt, ezek azonban az idők során elvesztek.

„Lukács püspök életviszonyairól igen kevés adat áll rendelkezésünkre. Hasznos dolgot mívelnének történetbúváraink, ha a levéltárakban esetleg lappangó és reá vonatkozó adatokat, melyek alkalomadtán kezök ügyébe esnek, közzé tennék” – írta Borovszky Samu a püspök feltételezett származásáról írt, a Századokban 1900-ban megjelent tanulmányában. A „lappangó” végrendelet teljes szövegének közlése Szegedi Lukács életrajzával kiegészített előtanulmánnyal a 2021. évi Levéltári Közleményekben olvasható e cikk szerzőjének a neve alatt (lásd az irodalomjegyzékben).


Irodalom:

Ars et virtus. Horvátország – Magyarország: 800 év közös kulturális öröksége. Szerk. Marina

Baragic – Dragan Damjanovic et al. Budapest, 2020.

Borovszky Samu: Szegedi Baratin Lukács zágrábi püspök, 1500–1510. Századok 34. (1900) 831–834.

Czövek Zoltán: Számadás, leltár, végrendelet. Tanulmányok középkor végi forrásokból. PhD-értekezés. Debrecen (2008).

Kasza Péter: Egy karrier hajnala. Adalékok Brodarics István tanulmányainak és családi viszonyainak kérdéséhez. Századok 142. (2008) 1187–1209.

Kovács Viktória: "Miként életemben kedvelt, úgy holtomban is méltóztasson támogatni" Szegedi Lukács zágrábi püspök végrendelete 1510-ből. Levéltári Közlemények 92. (2021) 7–37.

Mikó Árpád: A reneszánsz Magyarországon. Budapest, 2009.

Andrija Lukinović: Luka Baratin. In: Zagrebački biskupi i nadpiskupi. Zagreb, 1995, 223–227.

Árpád Mikó: Lukács Szegedi, the Bishop of Zagreb and the Arts. Paths of the all’antica style in the Kingdom of Hungary in the early 16th century. In: Bonum ut pulchrum. Essays in Art History in Honour of Ernő Marosi on His Seventieth Birthday. Eds. Livia Varga – László Beke et al. Budapest, 2010. 443–456.

Riznica zagrebačke katedrale. Eds. Zdenka Munk et al. Zagreb, 1987.

 

 

 


 

 

Utolsó frissítés:

2023.05.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges