Az első nap egyik legemlékezetesebb előadását Yannis Stoyannidis, a Nyugat-attikai Egyetem professzora tartotta, amelyben egy váratlan felfedezés történetét idézte fel. A Covid-járvány idején az athéni Sotiria kórház felújítása során egy régi fal lebontásakor több mint nyolcvan, az 1940-es és 1960-as évek között elhunyt tuberkulózisos beteg bőröndje került elő. A személyes tárgyak – levelek, fényképek, vallási emlékek, színház- és mozijegyek, rajzok – restaurálása után fokozatosan emberi sorsok bontakoztak ki előttük.
 

Nemzetközi tapasztalatok

Marianna Economou filmrendező dokumentumfilmet készített a megtalált anyagból Unclaimed címen. A hozzátartozók felkutatása során sokan ekkor szembesültek először családjuk addig elhallgatott történeteivel. Volt, aki innen tudta meg, hogy édesapja nem hagyta el a családot, hanem meghalt a szanatóriumban, mások az egykori levelekből szembesültek a hozzátartozójuk betegségéhez kapcsolódó társadalmi megbélyegzéssel.

A szanatóriumi bőröndök története egyike volt az előadásoknak, amelyek bemutatták, hogy a családtörténet-kutatás mennyivel mélyebb utazás a családfák rekonstruálásánál. Irene Villar a toledói Nemesi Levéltár gyűjteményeit bemutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy a családi iratok a genealógiai kutatás mellett a művészettörténet, a társadalomtörténet és a kulturális örökség szempontjából is különleges értéket képviselnek. A spanyol intézmény célja, hogy a magánkézben lévő nemesi levéltárak dokumentumai szabadon hozzáférhetővé váljanak.

Thomas Aigner, az osztrák ICARUS főtitkára a mára már tizenöt éves múltra visszatekintő Matricula kezdeményezést mutatta be, Martin Motovsky, a Dél-szlovákiai Családkutatási Egyesület munkatársa pedig a dél-alföldi szlovákok genealógiai adatbázisáról beszélt, amelyben több mint ötven önkéntessel egymillió rekordot dolgoztak fel a békési anyakönyvekből. Thomas Hengst, a FamilySearch egyik közép-európai ügyfélkapcsolati vezetője hangsúlyozta, hogy a magyar kutatók világszinten is a legaktívabban használják és építik a családfákat, de ő is kiemelte, hogy a családtörténet valódi erejét mindig a megismerhető emberi sorsok adják.
 

Saját eredmények

Az Erasmus+ program második napján a Magyar Nemzeti levéltár és a Magyar Családtörténet-Kutató Egyesület mutatta be a külföldi szakértőknek legfrissebb genealógiai eredményeit. Vendégeink többnapos látogatása során tematikus és kétoldalú egyeztetésekre, levéltári épületsétára, iratbemutatóra és múzeumi kulturális programokra is sor került.

A Magyar Nemzeti Levéltár számára különösen fontos, hogy a magyar családtörténet szempontjából meghatározó, határainkon kívül őrzött források minél jobban megismerhetők és elérhetők legyenek. Az Erasmus+ programban megvalósuló szakmai együttműködések nemcsak arra teremtenek lehetőséget, hogy a munkatársak első kézből ismerjék meg más országok jó gyakorlatait és digitális megoldásait, hanem arra is, hogy közvetlen információkat szerezzenek a partnerintézményekben őrzött, a magyar családtörténethez kapcsolódó anyakönyvi és egyéb forrásokról. A személyes kapcsolatok és a rendszeres szakmai párbeszéd révén olyan együttműködések alakulhatnak ki, amelyek hosszabb távon elősegítik a határokon átnyúló kutatást, és egyre teljesebb forrásokhoz adnak hozzáférést a kutatóknak, a hallgatóknak és a családtörténet iránt érdeklődőknek.

Valódi párbeszédre nyílt lehetőség a Genealógiai workshopon

Fotók: Lantos Zsuzsanna, Varga Máté (MNL)