Szerzők: Apáti Anna Zita és Schmidt Anikó

A világosi fegyverletétel után négy nappal, 1849. augusztus 17-én, Kossuth Lajos, volt kormányzó török földre menekült, ahol Vidinben csatlakozott a több ezres létszámot számláló magyar emigránsokhoz. A menekültek többsége a szabadságharcban részt vett, hozzátartozóikat hátrahagyó katonából állt.

Mind az osztrák, mind az orosz kormány többször követelte Kossuth kiadatását, de ezt a török szultán, I. Abdül Medzsid (1838–1861) határozottan megtagadta, holott egykor az Oroszországgal, Ausztriával és Angliával kötött szövetségnek köszönhette hatalomra kerülését. Ennek ellenére sem adta ki a magyarokat Bécsnek, amely döntésével vállalta a háború kockázatát is. Kossuth Lajos „Irataim az emigráczióból” című műve első kötetének előszavában több évtized távlatából így emlékezett vissza a történtekre:

„Abdul Medsid szultán felemelkedett üléséből a Divánban, s kezeit égre emelve, ünnepélyesen ezeket mondá: „Allah hatalmas. Bízom oltalmában. De ha vesznem kell, vesszek becsülettel. Azt a gyalázatot nem hozom nevemre, hogy megsértettem a vendégjogot, hogy kiszolgáltattam ellenségeinek bosszújának a szerencsétleneket, kik nálam oltalmat kerestenek. Akarom, hogy meg is találják. Jöjjön, aminek jönni kell. [...] Gondoskodjatok a védelemről.” És nem adott ki. Háború nem lett belőle. De lett számunkra letartóztatási fogság a távoli Ázsiában. Így látta jónak a dolgot közölni az európai diplomácia.”

I. Abdül Medzsid (1838–1861) szultán portréja

Forrás: Wikipedia

Eleinte úgy tűnt, a kiadatás elkerülésének egyetlen módja a „törökké válás”, az iszlám hitre való áttérés lehet. Ezt a lépést kezdetben többen elutasították, de Bem József áttérése után mintegy kétszáz magyar követte a példáját. Az új hitre térők jobb ellátást kaptak, és végül a szíriai Aleppóban telepítették le őket. Vajon Kossuthban bizonytalan helyzetében felmerülhetett az áttérés gondolata? A tényeket tekintve Kossuth nem tért át. Kézzel írott négynyelvű kis szótárfüzetének azonban, amelynek „Magyar–Franczia–Angol–török  legszükségesebb kézi Szótárka” címet adta és amelyet nem sokkal később Kütahjában készített, első szava: Isten (Allah) volt.

Kossuth Lajos emigrációban családja körében 1852 körül

Forrás: Wikipedia

Kossuthot a járványok sújtotta Vidinből 1849 novemberében Sumlába telepítették. A költözés másik oka az örökös fenyegetettség volt, amelyet az osztrák bérgyilkosok jelentettek Kossuth számára. Bár ő angol kapcsolatai révén szerette volna elhagyni az országot, a nemzetközi helyzet nem kedvezett ennek és úgy tűnt, hosszabb török tartózkodásra kell berendezkednie.

Kossuth a török nyelv elsajátítását az emigráció érdekeinek érvényesítése szempontjából is fontosnak tekintette. Még Vidinben készítette el első szójegyzékét, amely két darab hosszúkás, 34x11 cm-es papírlapból áll. Az első lap tintával, a második lap ceruzával íródott. Összesen 147 szót tartalmaznak, többségében a mindennapi élethez szükséges kifejezéseket (testrészek, családi kapcsolatok, színek). A török szavakat latin betűs átírással közölte, amely azért érdekes, mert a törökök ebben az időben még az arab betűs oszmánli nyelvet használták, tehát írásmódjuk döntően az arab ábécén alapult, bár egyes betűket – amelyek az arabban hiányoznak, ám a törökben használatosak – a perzsáktól kölcsönöztek ( p پ ; cs چ ; zs ژ ; g گ). Kossuth előtt tehát a latin betűs átírásra nem állhatott példa – az írásreformot Kemál Atatürk majd csak 1929-ben vezeti be –, de miután a magyar és a török hangrend szinte megegyezik, a magyaros átírás jól visszaadja a török szavakat. Egyes esetekben átírása mégis félrevezető. A törökben például kétféle „i” hang létezik, a magyarral teljesen megegyező „i” mellett megkülönböztethető egy ún. veláris i – hasonló az orosz ы (jerü) hanghoz –, amelyet ma az „ı” betű jelöl, és kiejtve szinte ü-nek hangzik. Kossuth átírásában azonban ez hang nem kapott semmiféle külön jelölést, a kırık (jelentése: törött) szó egyszerűen kirik-ként szerepel. A feltüntetett szavak arab betűs közlésére csupán négy esetben vállalkozott. Kossuth jegyzékének további érdekessége, hogy a vidini nyelvjárást rögzítette, amely visszatükröződik az olyan szavakban, mint például dortundsi (a mai törökben dörtüncü; ejtsd: dörtündzsü; jelentése: negyedik), vagy szalevat parmak (ma: işaret parmağı; ejtsd isáret pármái; jelentése: mutatóujj).

Kossuth vidini szószedete 1849-ből

Jelzet: MNL OL, 1848/49-es és emigrációs iratok gyűjteménye, Kossuth-gyűjtemény, II. sorozat, Kossuth Lajos személyi iratai (R 92), b – No. 18/a

1850 márciusában Kossuthot ötvenhat társával együtt a nyugat-anatóliai Kütahja városába költöztették, miután az osztrákok tiltakozása miatt a török vezetés elvetette a korábban lehetséges tartózkodási helyként felmerült, több szempontból is jóval kedvezőbb fekvésű, tengerparti Izmirt. Valószínűleg itt készült Kossuth négynyelvű kis szótárfüzete, amelynek összeállításán érződik, hogy írója ekkor már magabiztosabban beszélte a nyelvet, és nagyobb szókinccsel rendelkezett. Összesen 263 magyar és 274 török szót gyűjtött össze, és elkészítése során Kossuth francia és angol nyelvtudását is gyakorolta. A feljegyzett szavak már nem annyira a mindennapi életet, mint inkább a kifinomultabb társalgási stílus elsajátításának igényét tükrözik.

A 15 lapból álló szótárfüzetben az alábbi fogalmi csoportosítással találkozhatunk: metafizikai fogalmak, természeti tárgyak, geográfiai tárgyak, matematikai képletek, idő- és osztályfogalmak, városrészek, állatok. Olyan különleges szavakat is olvashatunk benne, mint a látnok (münedzsim, mai írásmóddal: müneccim) vagy az üstökös (kujruklujyldiz, mai írásmóddal: kuyruklu yıldız). Látható, hogy Kossuth itt már érzékelte a török kétféle „i” hangja közötti különbséget, és ha felismerte, a veláris „i” hangot „y” betűvel jelölte. A szavakat először magyarul írta fel, utána jegyezte fel melléjük azok francia, angol és végül török megfelelőjét. Ez onnan látható, hogy a magyar szavak minden esetben szerepelnek, a többi oszlop kitöltésében azonban már nem ilyen következetes: olykor hiányosan maradtak, míg máskor több szinonimát is megadott. Például az idő szó esetében ismerte annak a török zeman (zaman) és a wakit (vakıt) jelentését is, míg a zuhatagra nem talált török megfelelőt (șelale)

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

„Magyar–Franczia–Angol–Török legszükségesebb kézi Szótárka”

Jelzet: MNL OL, 1848/49-es és emigrációs iratok gyűjteménye, Kossuth-gyűjtemény, II. sorozat, Kossuth Lajos személyi iratai (R 92), b – No. 18/b

Ugyancsak Kütahjában fejezte be nyelvtanfüzetét. Bár a munka maga semmilyen információt nem tartalmaz keletkezésének helyéről és idejéről, Kossuth titkára, László Károly azonban még Kütahjában egy javított másolatot készített róla 1851 júliusában, amelynek címlapján feltüntette, hogy Kossuth az eredeti kéziratot Orosdi Adolf áttért magyar honvédtiszt előadásai alapján állította össze Sumlán és Kütahjában 1850 és 1851 között.

Kossuth nyelvtanfüzetének címlapja

Jelzet: MNL OL, 1848/49-es és emigrációs iratok gyűjteménye, Kossuth-gyűjtemény, II. sorozat, Kossuth Lajos személyi iratai (R 92), b – No. 19/a

László Károly másolatának címlapja

Jelzet: MNL OL, 1848/49-es és emigrációs iratok gyűjteménye, Kossuth-gyűjtemény, II. sorozat, Kossuth Lajos személyi iratai (R 92), b – No. 19/b

A feljegyzés nyomán Kossuth török nyelvtanárának tekinthető Orosdi (1848-ig Schnabel) Adolf (?– Párizs, 1878. március 19.) életéről meglehetősen keveset tudunk. Vélhetően jómódú zsidó kereskedőcsaládból származott, aki már Vidinbe érkezése előtt is tudott törökül. Vidinben Kossuth titkára volt, és őrnagyi rangra emelték. Iszlamizált, felvette az Ali nevet, és Isztambul európai negyedében, Galatában letelepedve vagyonos nagykereskedő vált belőle. Első, minőségi ruhákat kínáló üzletét Ömer Efendi’nin Giyim Mağazası (Ömer Úr Ruhaboltja) néven 1855-ben nyitotta meg, és vállalkozása hamarosan komoly nemzetközi céggé nőtte ki magát. A családtagjaival közösen alapított, majd 1888-ban Párizsban regisztrált Orosdi–Back márka Nyugat-Európától a Közel-Keleten át Japánig ívelő üzlethálózatot működtetett, jogutóda pedig Orosdi néven mindmáig létezik.

Orosdi Adolf isztambuli áruháza

László Károly megjegyzésén kívül azonban semmi sem tanúskodik arról, hogy Kossuthot valóban Orosdi tanította volna törökre. Több történész és nyelvész kétségbe is vonta ezt, arra hivatkozva, hogy Kossuth túl rövid időt töltött el Orosdival az érdemi nyelvtanuláshoz. Figyelembe véve azt, hogy Kossuth számos idegen nyelven beszélt, a török nyelv szerkezete pedig sokban hasonlít a magyaréhoz, nem zárható ki, hogy Kossuthnak anyanyelvi környezetben néhány hónap alatt sikerült aránylag jó szinten elsajátítani a nyelvet. Emellett nyelvtanfüzetében van egy megjegyzés, amely ugyancsak László Károlyt igazolja. Az arab írás oktatása során ugyanis Kossuthtal tanítómestere először nem a magánhangzók arab betűit, hanem „a gyakorlat könnyítésére, addig, míg a szavakkal meg nem ismerkedünk” a héber magánhangzójeleket tanította meg, amely mindenképpen a héber írásban jártas, ám törökül is tudó személyre utal – ilyen pedig Orosdin kívül az emigrációban nemigen akadt. Nyelvtanulását természetesen mások is segíthették: Kossuth mellett tolmács, valamint török nyelvű személyzet is szolgált.

Héber betűk Kossuth török grammatikájában

Jelzet: MNL OL, 1848/49-es és emigrációs iratok gyűjteménye, Kossuth-gyűjtemény, II. sorozat, Kossuth Lajos személyi iratai (R 92), b – No. 19/a

Kossuth nyelvtanfüzete tíz fejezetből és 104 paragrafusból áll. Maga az anyag három részre tagolódik: az első három fejezet az arab írással, a második három fejezet a névszókkal, az utolsó négy fejezet pedig az igével foglalkozik. Grammatikája megírásánál teljesen magára volt utalva, amelyből adódik ugyan helyenként következetlenség vagy tárgyi tévedés, ám összességében egy jól megszerkesztett, bár végül befejezetlenül maradt munkát készített. Kossuth jól rendszerezte a megtanult nyelvtani szabályokat, sőt olyan nyelvészeti kuriózumokat is lejegyzett, mint a középfokú melléknév -rak, -rek képzője, amely ma már teljesen kikopott a használatból, és valószínűleg Kossuth ottjártakor is már csak népies alakként élt tovább (az általa példaként felhozott yükserek (ejtsd: jükszerek; jelentése: magasabb), a mai törökben már daha yüksek-ként használatos). Bizonyos nyelvtani fogalmakat mai szemmel olvasva szokatlanul fogalmaz meg (például a hajtogatás = ragozás; magánérthető = főnév; mássalérthető = melléknév, számnév, névmás), ám a saját korában mindez valószínűleg nem okozott nehézséget a megértésnél. Az általa használt török szavaknak mindig megadta a magyar jelentését, sőt a szabatosabb meghatározásért olykor a német vagy francia szinonimáját is, például „oturtmak leültetni (sitzen lassen)”. A nyelvtanfüzet a 48. oldalon váratlanul véget ér, kihagyva olyan fontos elemeket, mint a névutók, határozószók, kötőszók, vagy éppen a teljes mondattan.

Részletek Kossuth nyelvtanfüzetéből

Jelzet: MNL OL, 1848/49-es és emigrációs iratok gyűjteménye, Kossuth-gyűjtemény, II. sorozat, Kossuth Lajos személyi iratai (R 92), b – No. 19/a

A kortársak visszaemlékezései szerint Kossuth jól megtanult törökül: folyékonyan tudott írni, olvasni és beszélni is. Ugyanakkor szembetűnő, hogy ezt főleg európai, törökül nem beszélő kortársai állapították meg. Ő maga a törökökkel való komolyabb beszélgetésekhez mindig igénybe vette tolmács segítségét, nyelvtudását azonban bizonyítja, hogy olykor észrevette, ha pontatlanul fordították le szavait. Általa készített nyelvtanán végigtekintve körülbelül a mai alapfoknak megfelelő nyelvtudással rendelkezhetett. A füzet valószínűleg kettős céllal íródott: a gyorsan elsajátított tudás leírásával és a tanultak rendszerezésével ő maga is gyakorolta és elmélyítette a nyelvismeretet, ugyanakkor jegyzeteivel emigránstársai tanulását is ösztönözni kívánta.

Kütahjai tartózkodásának körülményei miatt Kossuth több levelet is írt a szultánnak. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található iratban a volt kormányzó hosszan és ékesszólóan próbált hatni a szultánra, hogy engedje őt szabadon távozni, vagy legalábbis jelöljön ki új lakhelyet a számára. Ennek elérésére levelében bevetett minden eszközt a hízelgéstől – „Felséged szívének nemes indulata, egyszersmind a legigazabb kormányzati bölcsesség.”– a kérésen át –„Felségednek kellemetlenséget okozni, s ezt mindenáron elkerülni óhajtva, nincs más semmi kérésem és kívánságom, mint az: hogy a Török Birodalmon sebesen átutazva, szerencsétlenségünket távol világrészekbe vihessük.”– a határozott követelésig –” helyezzenek vissza minket haladéktalanul természetes jogainkba”.

Kitartó kérésének és főként a megváltozott nemzetközi körülményeknek köszönhetően 1851. szeptember 8-án Kossuth családjával együtt Gemlik kikötőjében hajóra szállhatott Anglia felé. A török helyett innentől ismét az angol nyelvre fókuszált.

Kossuth Lajos levele I. Abdül Medzsid szultánhoz

Jelzet: MNL OL, 1848/49-es és emigrációs iratok gyűjteménye, Kossuth-gyűjtemény, I. sorozat, Kossuth-gyűjtemény időrendi része (R 90), No. 855/a

Digitális felvételek: Szalkai Dániel, Lajos Ádám

Ajánlott irodalom:

Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg zsidó születésű tisztjei. Múlt és Jövő (1998) 88/1, 59–87.

Csorba György: Az 1848–49-es török emigráció története. Hadtörténelmi Közlemények (1999) 112/2, 352–398.

Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1927.

Kakuk Zsuzsa: Kossuth kéziratai a török nyelvről. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1967.

Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. Athenaeum, Budapest 1880.

Orosdi-Back in Constantinople. Mavi Boncuk:Cornucopia of Ottomania and Turcomania, online megjelenés: 2013.02.13.