Jelenlegi hely

Színház az egész világ!

Színháztörténeti nyílt nap az Emlékhelyek Napja alkalmából a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri palotájában
Szerző: Garadnai Zoltán
2023.05.16.
A levéltár alapításának 300. évfordulója alkalmából egész évben a levéltárban őrzött iratanyag sokszínűségére és a levéltárosok egyedülálló munkájára hívjuk fel a figyelmet. Idén is nagy sikerrel rendeztük meg az Emlékhelyek Napját, a rendezvény témája ezúttal a 10. Színházi Olimpiához kapcsolódott. Ennek megfelelően válogattuk ki és állítottuk össze az időszakos kiállításunkat és egész napos programunkat e gondolatot szem előtt tartva: „Színháztörténet a levéltári iratok tükrében”.

Az Emlékhelyek Napja alkalmával a Magyar Nemzeti Levéltár a Színházi Olimpia keretében rendezett Színháztörténeti Kavalkád jegyében összeállított kiállítással és programokkal várta a látogatóit.

Időszaki kiállításunkat, amely 2023. május 15. és 19. között ingyen megtekinthető, Mikó Zsuzsanna általános főigazgató-helyettes és Rátóti Zoltán, Kossuth- és Jászai Mari-Díjas Színművész, Érdemes És Kiváló Művész, a Nemzeti Színház Stratégiai Igazgatója nyitotta meg. A 19. század első évtizedeiben, a reformkor idején, amikor kialakult a modern nemzettudat, a magyar nyelv, a közös nemzeti kultúra komoly kohéziós erővé vált, a színészet és a színészek megítélése is jelentősen megváltozott. A szórakoztatás mellett fontos üzenet, a nemzeti gondolat hordozója és közvetítője volt a színjátszás: így lettek a korábban csepűrágóknak csúfolt művészekből a nemzet napszámosai, idővel a társadalom megbecsült tagjai. Ennek nyomán épültek fel az ország első kőszínházai (Kolozsvár, Miskolc, Balatonfüred stb.), és született meg az igény a Nemzeti Színház létrehozására is. Az Osztrák–Magyar Monarchia polgári társadalmában a színművészet rangja mindinkább nőtt, a 20. században pedig a film térhódításával megújult lendülettel került még inkább előtérbe a „színimesterség”.

Tárlatunk a 19. és 20. századi magyarországi színművészet múltjából villant fel kuriózumokat, amelyhez kapcsolódóan Katona Csaba történész tartott színes, nagy érdeklődést kiváltó előadást a nap folyamán többször. A kiállítás ismert és mára elfeledett színészeket, társulatokat, ünnepi előadásokat és a színházi hétköznapokat mutatja be. Megtekinthető Egressy Gábor, a reformkori Nemzeti Színház művészének útlevele, a karmelita kolostor (későbbi Várszínház térképe), Grassalkovich Antal telekadományozásának dokumentuma, amelynek nyomán 1837. augusztus 22-én megnyílt a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház. Megtekinthetők a Nemzeti Színház földszint helyszínrajzai és tervei, színészi igazolványok 1919-ből, valamint Blaha Lujza vagy idősebb Latabár Árpád portréja (fiaival, az ifjabb Árpáddal és Kálmánnal), a Bánk bán színlapja a kecskeméti színházból 1896-ból vagy a Pesti Magyar Színházban 1837-ben bemutatott Sevillai borbély színlapja. 
A tárlat anyagainak gyűjtésében kiemelten köszönjük a Magyar Nemzeti Levéltár vármegyei intézményeinek munkáját! 

A kiállításhoz kapcsolódóan „a színház múltja és jelene” címmel jó hangulatú, a közönséget is megszólító Kerekasztal-beszélgetés zajlott Kornya István újságíróval (Nemzeti Magazin) és Mikita Gábor színháztörténésszel, Katona Csaba történész moderálásával, míg a délután folyamán a Momentán Társulat három oszlopos tagja, Harsányi Bence, Lisztes Linda és Penke Bence látogatott el a levéltárba, hogy megosszák gondolataikat a színjátszásról, improvizációról, majd nagy sikert aratva betekintést nyújtottak a közönségnek az improvizáció kimeríthetetlen tárházából.

A rossz idő ellenére a Levéltári Palotát meglátogató nagyszámú érdeklődőt ingyenes épület- és tárlatvezetéssel, illetve raktárlátogatással is fogadtuk. A visszajelzések alapján nem kétséges, hogy a programokat nagy érdeklődéssel fogadták a magyar és külföldi látogatók, amit részben a sajtó jelenléte, részben a vendégkönyv bejegyezései is tükröztek.

 

William Shakespeare: Színház az egész világ

Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csigamódra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a
Kemence, sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc - szakállú katona:
Cifra szitkok, kényes becsület és
Robbanó düh: a buborék hírért
Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
Kappanon hízott, kerek potroh és
Szigorú szem és jól ápolt szakáll:
Bölcseket mond, lapos közhelyeket,
S így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsos és cingár figura lesz:
Orrán ókula, az övében erszény,
Aszott combjain tágan lötyög a
Jól ápolt ficsúr - nadrág; férfihangja
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,

Sípol, fütyül. A végső jelenet,
Mely e fura s gazdag mesét lezárja,
Megint gyermekség, teljes feledés,
Se fog, se szem, se íny tönkremenés!

 

(Szabó Lőrinc fordítása)


Fotók: Lantos Zsuzsanna

 


 

 

Utolsó frissítés:

2023.06.08.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges