A Kállay család jelentősége a magyar történelemben címmel II. András 1224-ben kiadott aranypecsétes oklevelének 800 éves évfordulója alkalmából május 7-én, kedden tudományos konferenciát tartott a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL). A Bécsi kapu téri levéltári palota kiállító- és konferenciatermébe megszervezett eseményen köszöntőt mondott Szabó Csaba, az MNL főigazgatója, aki kifejtette: az Országos Levéltár (OL) épületében éves szinten tucatnyi hasonló rendezvényt tartanak, de ilyen szép számú érdeklődő régen kísért egy programot. Szavai szerint a téma, a Kállay család és annak a magyar történelemben játszott szerepe rendkívül aktuális, fontos és izgalmas. Éppen ezért az intézmény nagy örömmel fogadta be a konferenciát, amelyen a Kállay család számos tagja is megjelent. A MNL főigazgatója kiemelte, a család a középkor kezdete óta jelentős szerepet játszik a magyar történelemben, a tagjai pedig a magyar uralkodók és a nemzet szolgálatában folyamatosan részt vesznek. Így számos neves személyiséget adtak a hazának. – Kevés ilyen famíliánk van, ha több lenne, akkor még ennél is gazdagabb nemzet lennénk – tette hozzá Szabó Csaba, aki reményét fejezte ki, hogy a Kállayak nemcsak voltak, vannak, hanem lesznek is.
 

A Kállay család nagyon is él

Kállay Kristóf, Kállay Miklós néhai miniszterelnök unokája köszöntőjében háláját fejezte ki, hogy a család eljöhetett a konferenciára, ahol hallhatnak őseikről és azon történeteikről, amelyek egy része előttük is ismert, de az eseményen sok új információval gazdagodhatnak a kutatók és történészek előadásainak köszönhetően. Kállay Kristóf örömmel mutatott rá, hogy a családjuknak számos élő tagja van, a néhai miniszterelnöknek így három unokája is jelen van az eseményen. – Szemben a Báthoryakkal, akik kihaltak, szerencsére mi nagyon is élünk. Így amiatt nem kell rólunk filmet készíteni, mert kihaltunk, ez remélhetőleg nem fenyeget minket – hangsúlyozta Kállay Kristóf. A néhai miniszterelnök unokája ezt követően részletesen beszélt arról, hogy a Kállay család mit csinált az utóbbi évtizedekben, és milyen nyomokat igyekeznek hagyni maguk után. Szó esett arról, hogy a család milyen erőfeszítéseket tett a hozzá kapcsolódó értékek, épületek megmentésére, és hogyan ápolja a neves Kállayak emlékét. Emellett a hallgatóság képet kaphatott arról is, hogy a család tagjai miként tartják a kapcsolatot egymással.

Nyolcszázéves irat

A köszöntők elhangzása után a délelőtt és a délután folyamán is több előadást hallgathattak meg a rendezvényen résztvevők a Kállay családról. A délelőtti, középkoros blokkban levéltáros kollégák előadásai hangzottak el, levezető elnöke Szovák Kornél Széchenyi-díjas magyar klasszika-filológus, történész, az MTA doktora volt. Elsőként Rácz György főlevéltáros, az MNL Tudományos Igazgatóságának helyettes vezetője tartott előadást II. András aranypecsétes oklevelének útja a Tengermelléktől a Kállay-levéltárba címmel, ebben eloszlatta azt sokakban még talán élő tévhitet, hogy ez a dokumentum az Aranybulla egyetlen eredeti példánya volna. Az oklevélnek nincs köze a Kállayakhoz, a 18. század végén házassági kapcsolatok révén került levéltárukba a horvát eredetű Melith családtól, akik a Subichok leszármazottai voltak.

Avar Anton, az MNL OL Magánlevéltárak és Gyűjtemények Osztálya főlevéltárosa a Kállay család levéltárának történetéről beszélt, a kezdetektől egészen addig, amíg az iratanyag a Magyar Nemzeti Múzeumba, majd az Országos Levéltárba került. Ez volt az első közgyűjteménybe került családi levéltár 1876-ban. Kovács Viktória, az MNL OL Magánlevéltárak és Gyűjtemények Osztálya levéltárosa pedig a Kállóiak a királyi udvarban című előadásában arról számolt be, hogy a család egyes tagjai milyen szerepet játszottak a 13. és 14. században a megyei és az országos közéletben. Kiemelte feltétlen királyhűségüket.

Előadás az ebédszünetben is

Arany Krisztina, bécsi magyar levéltári delegátus Kállói „Lőkös” János 15. századi alnádor ismeretlen itáliai atyafiságáról beszélt, hangsúlyozva az olasz kapcsolatok jelentőségét a család városi ingatlanszerzeményeiben. A Kállay család levéltárába került egy különleges forráscsoport, a Manini fivérek egymás közötti, főként olasz nyelvű levelezése Odoardo Manini özvegye, Julianna, Kállói Lökös János felesége révén. Ezek az iratok Szalay Ágoston gyűjteményével kerültek be a levéltárba, de valószínűleg eredetileg a Kállay levéltárban voltak.

Az utolsó délelőtti előadást C. Tóth Norbert, az MNL főlevéltárosa, a HUN-REN–MNL–SZTE Magyar Medievisztikai Kutatócsoport vezetője tartotta Kállói Vitéz János, az utolsó szörényi bán, mohácsi hős életútja címmel. Tisztázta a főhős mohácsi csatában betöltött szerepét, ami a király testőrségének tagjaként gyors fogságba eséssel ért véget. Vázolta az 1526 utáni tevékenységét és bemutatta az eddig ismeretlen végrendeletét.

Az ebédszünetben Rácz György vezetést tartott a konferencia résztvevőinek az Országos Levéltár Tanácstermében, ahol a Kállay-címert és környezetét, a többi magyarországi főúri és nemesi családok címereit mutatta be.

Aktívan a XIX. században

A délutáni, modern kori blokkot az MNL főigazgatója moderálta. Holmár Zoltán, a nyíregyházi Kállay-gyűjtemény történész-múzeológusa a nagykállói Kállay család 1848–1849-es szabadságharcban betöltött szerepét ismertette, elsődlegesen Kállay Ödön és Emánuel élettörténetén keresztül. Közülük Kállay Ödön, aki Kossuth Lajos feltétlen támogatója volt, érte el a legnagyobb, kormánybiztosi rangot. A szabadságharc utáni megtorlás őt is érintette, életét a perének elhúzódása és a nemzetközi közvélemény erősödő nyomása mentette meg. Az előadó hangsúlyozta, hogy a Kállayak a XIX. század második felében is aktív közéleti szerepet vállaltak.

Ress Imre, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének nyugalmazott tudományos főmunkatársa Kállay Béni emlékezetéről beszélt előadásában. Hangsúlyozta, hogy Kállay Béni emlékezetét, munkásságának megítélését a történeti emlékezet mindig rendszer és korszak függően határozta meg. Bosznia modernizációja volt a célja és nem gyarmatosító kormányzóként tevékenykedett, hanem egy olyan szereplő volt, akit a belső motivációi és a lelkiismerete vezéreltek. Az előadó részletesen ismertette Kállay Béni fontosabb eredményeit (Ilidze fürdőhely modernizációja, szarajevói lóvasút és villamoshálózat kiépítése, Bosznia-Hercegovina pavilonja a párizsi világkiállításon) és azok utótörténetét.

Levelezés a Horthy családdal

Joó András, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa a svájci „Kállay Alap” hosszú történetét ismertette, és hangsúlyozta: a politika döntötte el, hogy Magyarországra hogyan és milyen formában került vissza a svájci bankban elhelyezett összeg egy része. Az előadó kifejtette, hogy a svájci alap történetét tovább szükséges kutatni, ezt azonban nehezíti, hogy a források jelentős része még mindig magánlevéltárakban található, amelyek kutatása nem lehetséges. A délutáni program Bern Andrea történész a Horthy és a Kállay család 1946 és 1959 közötti levelezését bemutató előadással fejeződött be. A két politikus informális hangvételű levelezéséből megismerhettük személyes érzéseiket, a történelmi eseményekben betöltött szerepük saját maguk által való értékelését, a vágyaikat és azt a folyamatot, ahogy feladták a reményt arra vonatkozóan, hogy az emigrációból visszajöhetnek a szovjet függésből felszabaduló Magyarországra.

Kötetbe foglalhatják az előadásokat

A zárszót Szabó Csaba, az MNL főigazgatója mondta, aki értékelte a konferenciát és hangsúlyozta, hogy a levéltár arra törekszik, hogy a konferencián elhangzott előadásokat nyomtatott formában is megjelentessék, mert rendkívül érdekes és fontos előadások hangzottak el. A nap folyamán egy olyan becsületes és hazaszerető család történetét ismerhettük meg, amely a honfoglalástól számítja történetét.

Sokat adott a hazaszerető Kállay család a magyar nemzetnek