Dávid Géza professzor, az ELTE Orientalisztikai Intézetének egykori igazgatója, egyben Török Filológiai Tanszékének vezetője több évtizeden át kutatta és gyűjtötte a magyarországi hódoltság vezető tisztségviselőivel kapcsolatos levéltári forrásokat. A munkája eredményeként létrejött gyűjtemény most az Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) – ELTE HTK TTI Oszmanisztikai Kutatócsoportjának technikai segítségével és az Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (ADVANCED 149648 számú pályázat) anyagi támogatásával adatbázisba szerkesztve kerül a nagyközönség elé. Az 1541 után egyre növekvő területű hódoltság vezető török tisztségviselőit, azaz a beglerbégeket és a szandzsákbégeket közigazgatási egységenként tartalmazó anyaggal a Mohácsi csata emléke előtt tisztelegnek a készítők.
 

Hasznos adatbázis

Az Adatbázisok Online felületén elérhető új segédlet elsődlegesen az oszmán udvari és vidéki kancellária anyagára épül, de erdélyi és a Magyar Királyság Habsburg uralom alatti részeinek dokumentumaiból, valamint követjelentésekből is merít. Adott esetben a megbízható török és magyar krónikások adatait is hasznosítja. Az újonnan elkészült adatbázis mind a közigazgatás-, mind a diplomáciatörténet számára hiánypótló, amely szorosan kapcsolódik az a Budai vilájetben létrehozott oszmán javadalombirtokokat (a szpáhik timár- és ziámet-birtokait és a bégek, valamint a szultán hász-birtokait) településenként tartalmazó Oszmán összeírások gyűjteménye című adatbázishoz.

A frissen létrehozott adatbázisban az érdeklődök nyomon követhetik a török pasák és bégek hódoltsági működési idejét, kutathatnak egy vilájet vagy egy szandzsák tisztségviselőinek időrendi listáiban, vagy egyetlen lekérdezéssel térképezhetik fel például a magyarországi hadjáratokban együtt harcoló tartományi vezetőket.
 

Hosszú kutatómunka

Dávid Géza így foglalja össze az adatbázis elkészültéhez szükséges anyagok összegyűjtését:

„Hosszú évek teltek el azóta, hogy különféle ösztöndíjak (államközi egyezmény, OTKA, Mellon) támogatásával elkezdtem gyűjteni a hódoltság kori oszmán tisztségviselők nevét, szolgálati helyét és idejét, valamint a rájuk vonatkozó más adatokat. Abban az időben indultak meg vizsgálataim, amikor a török levéltárak egy részét még nem katalogizálták, digitalizálásról természetesen szó sem volt, ráadásul a helybeni tevékenykedést is megnehezítette, hogy naponta öt defternél többet nem lehetett kikérni, s ennél még jobban, hogy a másolható anyag mennyiségét is erősen korlátozták.” – Lassan javultak csak a körülmények, nyíltak meg újabb és újabb fondok, aztán a kutatóteremben egyre több dokumentum vált számítógépen hozzáférhetővé, s lett mind egyszerűbb és jutányosabb árú a digitalizált kópiák készíttetése. Így már gyorsabban gyűltek az adatok, de különféle okok miatt azok feldolgozása és közzététele nem haladt olyan tempóban, mint kellett és szerettem volna. Ugyanakkor egyre jobban éreztem, hogy morális kötelességem az összeszedegetett anyag közzététele, amely nem csupán oszmán, hanem „magyar” kútfőket is magában foglal – mutatott rá Dávid Géza. Szavai szerint ösztönző erőt adott számára, hogy a levéltár, ahol egykor édesapja, Dávid Zoltán dolgozott, felkarolta a pasák és bégek névsorának megjelenítését egyre bővülő adatbázis-gyűjteményében. Úgy véli, a felkerült adatok itt-ott még pontosíthatók, illetve a 17. századra vonatkozó részek egyelőre hiányoznak. Utóbbiak szerkesztését is gyakorlatilag befejezte, de még kisebb technikai jellegű átalakításra szorulnak.

Levéltári segítség

– A fentiekben vázolt nehézségek miatt sokszor csak kiírásaimra támaszkodhattam, s bár több forrást ismételten ellenőriztem, kisebb-nagyobb bizonytalanságok elő-elő bukkantak. Ezeket az Sz. Simon Éva, főlevéltáros vezetése alatt álló Oszmanisztikai Kutatócsoport által hazahozott CD-k, valamint a Katkó Gáspártól, az MNL isztambuli levéltári delegátusától kapott fotók alapján állt módomban rendezni, pontosítani. Bár több tízezer oldalt tekintettem át, nem kérdés, hogy akár fontosabb nyilvántartás is elkerülhette a figyelmemet. Ennek oka, hogy a katalógusban sokszor túl általánosak az egyes tételek bemutatásai. A nemzeti archívumban folyó munkálatok nyomán itt-ott bővülni fognak az egyes közigazgatási egységekről itt közölt listák, de úgy vélem szilárd alapokat tettem le, hivatkozásaim mind visszakereshetők – fogalmazott a professzor.

A történészek által régóta várt prozopográfiai gyűjtemény jelenleg 836 rekordot tartalmaz. Terveink szerint az adatbázis a közeljövőben bővülni fog a 17. századi katonai igazgatás listáival és a források feldolgozása nyomán egyre bővülő pénzügyi, valamint vallási és igazságszolgáltatási ágazat adataival.