Méltó helyre kerültek idén is a Batthyány Lajos Nádor díjak

Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója bemutatta a díjakat, és megemlítve a korább díjazottokat, beszédében az idei kitüntetetteket méltatta.

Az ünnepi díjátadó rendezvényen a Magyar Batthyány Alapítványt Torda Márta képviselte, aki Batthyány-Schmidt Margit elnök asszony felkérésére tolmácsolta üdvözletét és jókívánságait. Az elnök asszony köszöntőjében hangsúlyozta, hogy „a Magyar Batthyány Alapítvány évekkel ezelőtt éppen abból a célból kezdeményezte az együttműködés elindítását a levéltár vezetőségével, hogy méltó módon ápolják az alapító nádor emlékét, valamint közösen ismerjék el a kutatói közösség kiemelkedő teljesítményeit”. Köszöntőjében külön is méltatta Bakó Zsigmond és Nagy Attila mellett Pálffy Géza újkori történészt, aki pályája kezdete óta a hadtörténet egyik legkiválóbb szakértője, a hadvezér Batthyányak szerepének és a törökellenes küzdelmek történetének elismert kutatója. Hangsúlyozta, hogy „munkásságára a jövőben is nagy szükség lesz, hiszen 2026-ban nemcsak az alapítvány hivatalos fennállásának 10. jubileumi évfordulóját ünneplik, hanem a mohácsi vész 500. emlékévére is sor kerül, amelynek előkészítésében és megvalósításában az alapítvány proaktív szerepet kíván vállalni”.
 

A Batthyány Lajos Nádor díjat Szabó Csaba alapította 2024-ben, a díjjal azokat tüntetik ki, akik az előző esztendőben kimagasló szakmai, üzemeltetési és külső partneri tevékenységet végeztek. A díjat három kategóriában egy-egy természetes személynek osztják ki: I. kategória: „Az év szakmai (innovációs) teljesítménye”, II. kategória: „Az év munkatársa” és III. kategória: „Az év kiemelkedő partnere”. Ebben az évben az I. kategóriában Bakó Zsigmond főlevéltáros, a II. kategóriában Nagy Attila grafikus, míg a III. kategóriában Pálffy Géza történész (HUN-REN BTK TTI), a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője nyerte el a díjat.
 

Laudációk:
 

Bakó Zsigmond

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán szerzett történelem alap-, majd mesterszakos diplomát. 2016-ban érkezett a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Magánlevéltárak és Gyűjtemények Főosztályára. Az Országos Széchényi Könyvtár által koordinált Mikes Kelemen-programban kezdett el a Bécsi kapu téren dolgozni, a határon túli magyar diaszpórában keletkezett rendkívül nagy mennyiségű iratanyag feldolgozásában való aktív közreműködésével sajátította el a levéltáros szakma alapjait. Ezt követően a Magánlevéltárak és Gyűjtemények Főosztályának egyik kutatószolgálati referense lett. Itt fordult figyelme az elektronikus nyilvántartások felé. A Magánlevéltárak Főosztályán részt vett abban a munkacsoportban, amely a digitális reprodukciók archiválásának munkafolyamatát elsőkörben dolgozta ki. Nevéhez köthető az első digitális archiválási segédanyag elkészítése is. A nyilvántartó szakrendszerek és a levéltárelméleti kérdések felé tanúsított széleskörű érdeklődése tette képessé arra, hogy a jövőben a Magyar Nemzeti Levéltárban ezen a téren kamatoztassa tudását. Mindennek következtében a 2020-ban Laczlavik György vezetésével megalakult Elektronikus Nyilvántartások Főosztályának egyik alapító tagja lett. A főosztály profilját képező nyilvántartás monitorozása és oktatási feladatok ellátása mellett közreműködött több irányelv kidolgozásában is. 2023-tól az ELTE Történettudományi Doktori Iskolájában a Történelem Segédtudományai Programnak a hallgatója, ahol nemzetközi áttekintéssel vizsgálja az elektronikus nyilvántartások és segédadatbázisok levéltári alkalmazását. Emellett 2024. júliustól az Elektronikus Nyilvántartások Főosztályának vezetői feladatait is ellátja. Levéltárelméleti tudását, vezetői, kríziskezelő és problémamegoldó képességét elismerve adományozta neki a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója a Batthyány Lajos Nádor díjat.

Nagy Attila

A Magyar Nemzeti Levéltár arculatának és vizuális kommunikációjának meghatározó alakja az elmúlt években az a szakember, akinek munkája nélkül ma egészen másképp látnánk az intézményt – szó szerinti értelemben is. Nagy Attila 2017 óta dolgozik a levéltárban. Munkájának köszönhetően új korszakba lépett a levéltár arculata: az intézményi logó, színvilág, tipográfia és szlogen megalkotása nem pusztán esztétikai fejlesztés volt, hanem egy tudatosan felépített vizuális identitás megteremtése, amely méltóképpen tükrözi a Magyar Nemzeti Levéltár történelmi hagyatékát, hitelességét és nemzeti küldetését. Az arculati kézikönyv kidolgozásával következetes és egységes megjelenést teremtett, azóta a Magyar Nemzeti Levéltár minden kiadványa, kiállítása és rendezvénye erre az arculatra épül az ország minden pontján. 2020 és 2025 között számos reprezentatív kötet teljes körű grafikai tervezése és tördelése fűződik a nevéhez – köztük olyan nagyszabású művek, mint az Erdély – 1000 év öröksége, az Erdély fejedelmei (magyar és román nyelven), A nemzet emlékezete vagy A nemzet levéltára című kötet. Ezek a kiadványok nem csupán tartalmukban, hanem megjelenésükben is a magyar kulturális örökség reprezentánsai lettek, és elnyerték többek között a Szép Magyar Könyv-különdíjat (2024) és Az Év Levéltári Kiadványa díjat (2024). Az intézmény vizuális egységét azonban nemcsak a kiadványokban, hanem a teljes közönségkapcsolati és közművelődési tevékenységben is sikerült megerősíteni. A nemzeti ünnepekhez, tudományos konferenciákhoz, kiállításokhoz és rendezvényekhez kapcsolódó arculatok mind az egységes vizuális gondolkodás eredményei. A levéltár grafikai tevékenységeinek irányítása és fejlesztése érdekében 2021-ben létrehozta és koordinálja az MNL Grafikai Munkacsoportját, amely országos szinten segíti a vizuális feladatok ellátását. Kreativitását, stratégiai szemléletét és kiemelkedő munkabírását az intézmény vezetése 2025-ben Batthyány Lajos Nádor díjjal ismerte el.

Pálffy Géza

Eredetileg Szekszárdon adták volna át Pálffy Gézának a díjat, ezzel még méltóbb módon értékelték volna a történész munkásságát, és köszönték volna meg azt a tevékenységet, amellyel támogatta általában a levéltárakat, de különösen az Országos Levéltárat. Szekszárd ugyanis Pálffy Géza mesterének és példaképének, Szakály Ferencnek szeretett városa, ahol szülei éltek, ahol gyermekkorát töltötte, és ahol immáron utcanév is őrzi a kora újkori magyar történelem kiemelkedő kutatójának emlékét. Pálffy Géza folytatta mestere munkásságát, a történelem és levéltár szakok elvégzésében, de abban is, hogy számára a levéltári források jelentik az elsődleges kiindulópontot történeti kutatásaiban. Pálffy Géza munkásságát nem kell bemutatni a levéltárban, de a Magyar Királyságnak a Habsburg Monarchiában betöltött helyének feltárásában és reális értékelésében betöltött szerepét mindenképpen ki kell emelni. A levéltárakhoz fűződő szoros kötődését nemcsak az mutatja, hogy már diákként úgy kellett kitessékelni este nyolckor az Országos Levéltár nagykutatójából, hanem az is, hogy a katonai igazságszolgáltatásról írt első monográfiáját is a győri levéltár adta ki, és indította el nagyon sikeres pályáján. Veszprémiként első gyakornoki heteit is a Veszprém Megyei Levéltárban töltötte, és már fiatal történészként is fontos szereplője volt a bécsi levéltári delegátus által is az Österreichisches Staatsarchivban rendezett kis kiállításnak, majd nem egy további kötete látott napvilágot egy-egy levéltár gondozásában. Győr erődvárosáról, a haditérképészet kezdeteiről vagy a Szent Korona soproni kalandozásairól írt könyvei nem csupán a szerző, de a levéltárak tudományos hírét is növelték. A Batthyány Lajos Nádor díj átadásával Szabó Csaba megköszönte Pállfy Gézának a levéltárakat támogató munkáját, számítva arra, hogy Szakály Ferencet (aki egykor Maksay Ferenc gyakornoka volt az Országos Levéltárban) is követve a jövőben is hasonlóan számíthat rá az intézmény.

A díjazott távolléte miatt egy korábbi időpontban vehette át az elismerést.
 

Fotók: Csapó Viktória (MNL)