Karl Marx (magyaros formában Marx Károly) 200 éve, 1818. május 5-én látta meg a napvilágot egy asszimilálódott zsidó családban. Egyetemi tanulmányait Bonnban, majd Berlinben a Humboldt Egyetemen folytatta, ahol leginkább a híres berlini professzor és filozófus, Georg Wilhelm Friedrich Hegel által képviselt ismeretelméleti irányzat foglalkoztatta. Doktori disszertációját a jénai egyetemen szerezte, majd 1843-ban Párizsba költözött. Lényegében ettől az időszaktól kezdve foglalkozott vallásfilozófiai és közgazdasági kérdésekkel. Politikai eszmerendszere olyan ideológiai alapvetéseket tartalmazott, mint az osztály és vallás nélküli társadalom, amelyet az ellentétes érdekű társadalmi csoportok küzdelme előz meg, valamint azt, hogy a társadalmat a burzsoáziával szemben a proletariátus, azaz a munkásosztály vezeti. Politikai és gazdasági-filozófiai cikkei miatt, valamint amiatt, hogy 1844-től bekapcsolódott a Párizsban élő német emigránsok Vorwärts! című lapjának szerkesztésébe, kiutasították Franciaországból. 1849-től szülőhazájában, az 1815-től Poroszországhoz tartozó egykori trieri választófejedelemségben sem folytathatta írói-filozófusi munkásságát, ezért ebben az évben családjával Londonban telepedett le.

Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején mindössze 30 éves filozófusnak széles rálátása volt az európai kontinensen zajló társadalmi és szabadságmozgalmakra, köztük a magyar eseményekre is. Ahogy Perczel Mór honvédtábornokhoz 1860. április 16-án Londonban kelt levelében írja, Marx mélyen elítélte a III. Napóleon (1808–1983) francia császár által képviselt és a francia nagyságot hirdető nacionalizmus eszméjét. Marx a levelében kért és közölt információkon túl az 1848–1849-es szabadságharccal kapcsolatos álláspontjára is felhívta Perczel figyelmét:

„Szabad legyen emlékeztetnem Önt arra, hogy már 1848–49-ben a „Neue Rheinische Zeitung” főszerkesztőjeként a forradalmi Magyarország meghatározó élharcosa voltam Németországban. Ma is – éppen úgy, mint akkor – úgy tekintek Magyarország függetlenségére és önállóságára, mint Németországnak a szolgaságból való megváltásának elengedhetetlen feltételére.”

Karl Marx levele Perczel Mórhoz, London, 1860. április 16. Karl Marx levele Perczel Mórhoz, London, 1860. április 16. (az eredeti fénymásolata, gépelt átirata, valamint az átvételről szóló feljegyzés)
Jelzet: MNL OL (1848/49-es emigrációs iratok gyűjteménye, Perczel Móricra vonatkozó iratok, R 148 – 3. No. 6. Marx Károly levele, 1860. április 16.)

Marxnak és legközelebbi barátjának, ideológiai „harcostársának” Friedrich Engelsnek (1820–1895) a magyar szabadságharcról készült írásai lényegében pontos képét mutatják a magyar események értékelésének.

Az 1945 utáni marxista történetírás – a marxista, materialista történelemszemlélet jegyében – azonban kiemelte személyüket az európai polgári demokratikus és forradalmi mozgalmak magyarázatában.

„Engels a szabadságharcot vezető Kossuthért lelkesedik, Marx az emigrációban taktikázó Kossuthot ítéli el. Úgy Engels, mint Marx cikkének vannak tévedései. Történelmi forrásmunkául nem használhatók. Vannak tévedéseik, amelyek érthetők, hiszen – különösen Engels – forradalom közben az országától messze, hiányos információk alapján írta a cikkét. Az a tény azonban, hogy milyen fontosságot tulajdonítottak a magyar forradalomnak, bizonyítéka történelmi éleslátásuknak, amelynek szemszögén keresztül ezt a forradalmat – éppúgy, mint minden más forradalmat, vagy háborút – nemcsak a magyarság vagy Ausztria szemszögéből értékelték, hanem a világ demokráciájának szemszögéből.”

Marx-Engels: A magyar forradalom. Szerkeszti és a bevezetéseket írja: Dr. Jordáky Lajos. Józsa Béla Athenaeum kiadása, Kolozsvár, 1945.

1848-ban a magyarországi eseményekről a Neue Rheinische Zeitungban lényegében csak az osztrák és a német lapokból átvett tudósítások jelentek meg, amelyek tovább formálták Marxnak és Engelsnek a magyar forradalomról alkotott képét. Révai József (1898–1959) kommunista ideológus és teoretikus 1938-ban úgy értelmezte az 1848-as forradalmat, mint amely nemzeti ügy összhangban volt az európai haladás ügyében. 1953-ban kiadott művében pedig már így fogalmazott: „A marxizmus 1848/49-ben átesett a forradalmi mozgalmak tűzkeresztségén.” Mindent összevetve (és ez kiderül Marxnak Perczel Mórhoz írott leveléből is) Marx-ék úgy tekintettek az európai demokratikus forradalmakra, mint amelyek egyengethetik egy „szocialista forradalom” útját és hitték, hogy a magyar szabadságharc Ausztria „forradalmasításával” megteremtheti a német egység lehetőségét.

Az 1945 utáni Magyarországon a rendszerváltásig – ideszámítva az 1919. évi Tanácsköztársaság időszakát – a pártállami diktatúra kiépülésével a marxizmus (és leninizmus) ideológiája megkérdőjelezhetetlen alapvetést jelentett. A hatalom emlékezetpolitikájának következtében számos Marx (vagy Marx–Engels és munkásmozgalmi jellegű) szobor került Budapest, valamint a vidéki városok köztereire és épületeibe. A köztérre készült és belsőépítészeti célokat szolgáló portrék és egészalakos portrék, domborművek, szoboregyüttesek tervei és kivitelezési dokumentációja (szobrászművészek felkérése, megrendelések, megbízási szerződések) megtalálhatók a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat iratai között a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetében.

A Marx–Engels kompozíciók közül az egyik legismertebb Segesdi György szobrászművésznek az 1971-ben felavatott kubista stílusú szobra, amely Budapesten, a Jászai Mari tér V. kerületi oldalán, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) székháza mellett állt.

Segesdi György Marx–Engels szobrának dokumentációja
Jelzet: MNL OL, XXIX-I-0043, Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat iratai, 580. tétel (1959)

A másik, Karl Marxot egyedül ábrázoló egészalakos szobor a róla elnevezett Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Corvinus Egyetem) aulájába került 1959-ben. Farkas Aladár (1909–1981) szobrászművész Marx Károly szobrának itt közölt posztamense és elhelyezési vázrajza 1958. június 29-én készült el. A vállalat fondjában még további, vidéki és budapesti elhelyezésű Marx és Engels szobor megvalósítási dokumentációja található.

Farkas Aladár szobrászművész Marx Károly szobrának posztamense és elhelyezési vázrajza
Jelzet: MNL OL, XXIX-I-0043, Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat iratai, 1248. tétel (1971)
https://www.kozterkep.hu/~/12337/Marx_es_Engels_szobra_Budapest_1971.html/photos/188045
(A Budapest folyóirat IV. évf. 1971. augusztusi száma)

Az emlékezetpolitika némi ellentmondásosságát mutatja, hogy amíg a korábban a Jászai Mari téren található Marx–Engels szobor együttest a rendszerváltás után a Budapest határán fekvő Szoborparkban helyezték el, addig a Közgazdaságtudományi Egyetem részére készült Marx posztamenst csak 2014-ben távolították el az egyetem aulájából és korábbi helyétől néhány méterre, az épület északi fogadótermében állították fel. A sokakban csak politikai emlékműként számon tartott Marx-szobrokat a rendszerváltást követően a politikai célok gyökeres megváltozásával száműzték hazánk köztereiről is.

Karl Marx szerepe a kommunista ideológia továbbfejlesztésében, de leginkább a kommunizmus nevében elkövetett bűnök és hibák szemszögéből napjainkban erősen vitatott. Jóllehet számos, a kapitalizmust érintő jóslata, mint például a rendre visszatérő gazdasági összeomlások vagy az európai társadalmakban mutatkozó egyenlőtlenségek igaznak bizonyultak, az arra adott válaszok és megoldási lehetőségek közel sem voltak megfelelőek, ahogy ezt a The Economist által a születésének évfordulójára készített videó is hangsúlyozza.

https://www.youtube.com/watch?v=TMmDebW_OBI

A világban (és hazánkban) továbbra is dilemmaként vetődik fel, hogy szükséges-e emlékezni Marx születésének 200. évfordulóján? Kétségkívül nem meglepő, hogy a magát kommunista berendezkedésűnek nevező Kínai Népköztársaság nagyszabású megemlékezést tartott Marx születésének évfordulóján. Mindez sokak számára azért lehet különös, mivel Kína azon kommunista országok közé tartozik, amelynek gazdaságpolitikájára inkább kapitalista, mint a szocialista tervgazdaság vonásai jellemzők.

https://www.youtube.com/watch?v=qZhB6cLabw8

Kína nagy szerepet játszott a 2018. május 5-én Trierben, a filozófus szülővárosában a születésének 200. évfordulójára szervezett rendezvénysorozat keretében felavatott újabb szobor felállításában. Az eseményeknek és az ünneplésnek számos üdvözlője és számos ellenzője akadt. Mindez azonban bizonyíték arra, hogy az ellentmondásos megítélésű német filozófus munkásságáról napjainkban is lehetséges konstruktív párbeszédet folytatni, az emlékezés és az emlékmű felállítása pedig nem kizárólag politikai indíttatású propaganda lehet.

https://www.youtube.com/watch?v=_u06270ed3g

Felhasznált irodalom:

Karl Marx–Friedrich Engels: A magyar szabadságharcról. Szerk.: S. Nyírő József. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982.

Marx-Engels: A magyar forradalom. Szerkeszti és a bevezetéseket írja: Dr. Jordáky Lajos. Józsa Béla Athenaeum kiadása, Kolozsvár, 1945.

Munkásmozgalom-történeti lexikon. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972.

Pótó János: Az emlékeztetés helyei. Emlékművek és politika. Osiris Könyvkiadó, Budapest, 2003.

Révai József: Marx és az 1848-as magyar forradalom. Szikra, Budapest, 1953.

Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48–49-es magyar forradalomban. Népszava, Budapest, 1945.
 

Online hivatkozás:

http://hvg.hu/itthon/20141020_Megvan_a_Kozgazrol_eltavolitott_Marxszob

https://marx200.org/en

További források, valamint Marx és Engels magyar vonatkozású iratainak másolatai megtalálhatók a Politikatörténeti Intézet Levéltárának 676. fondjában (Marxizmus-leninizmus klasszikusainak magyar vonatkozású iratairól készített másolatok, 1850–1895.)

Marx Károly levelét németből fordította: Kulcsár Krisztina (MNL OL)

Felvételek: Taubner Diána és Czikkelyné Nagy Erika (MNL OL)

A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának Legújabb kori Történeti Múzeumi szoboranyagának revíziója során a közelmúltban sikerült fellelni Segesdy György Marx és Engels emlékműtervének patinázott gipsztervét. A terv 1970-ben készült és a Művelődési Minisztérium ajándékozta a múzeumnak. Leltári száma: LTM. 71.69. Ezúton köszönöm Apor Eszternek a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka művészettörténész-szakmuzeológusának, hogy felhívta figyelmem a szobor gipsztervére és az adatokat rendelkezésemre bocsátotta.