Jelenlegi hely
„Leszállt az ég dicső királya …”
Bár első ránézésre szívesen gondolnánk arra, hogy a kisebb pecsét lenyomata a szent családot ábrázolja, ezt a felvetést el kell vetnünk. A középkori gyakorlat szerint ugyanis a nagyobb és kisebb városi pecsétek azonos tematikát jelenítettek meg – a kisebb esetében egyszerűsített kivitelben.
Újbánya város kisebb pecsétje nyugtáján, 1515. június 20.
Jelzet: MNL OL, Mohács előtti gyűjtemény, Diplomatikai Levéltár 22700.
A gemmapecsétekre emlékeztető, Máriát a gyermekkel ábrázoló pecsétet fedezhetünk fel Újbánya város nyugtáján. Freystaczkhy Bálint bíró, Hyckel János, Lienhard Bálint Márk szabó, esküdt polgárok és Királyhegy (Civitas Montis Regis), vagyis Újbánya város közössége 1515-ben, Keresztelő Szent János ünnepe előtti szerdán – meg nem nevezett szükséghelyzetben – ötven magyar forintot vett kölcsön a visszafizetés reményével János garamszentbenedeki apáttól. A tartozás visszafizetésére tiszta aranyban, Szent Márton ünnepéig kötelezték magukat. A város ebben a kisebb horderejű ügyben nem az I. (Nagy) Lajos uralkodása idején vésetett, nagyobb, hatszög alakú, ünnepélyes pecsétjét használta, hanem a hétköznapi, rövidtávú ügyek megerősítésére szolgáló, feltehetően később készült kisebb pecsétjét.
Újbánya (ma Nová Baňa, német neve Königsberg, latin neve Regiomontanum vagy Civitas Montis Regis) a Magyar Királyság Bars vármegyéjében fekvő szabad királyi bányaváros. A határaiban működő tárnákban a 13. századtól aranyat és ezüstöt bányásztak. Lakosait Körmöcbányáról és Bakabányáról telepítették, kiváltságlevelét 1345-ben I. (Nagy) Lajostól kapta. A nemesfém-bányászaton kívül malomkő exportból volt jelentős jövedelme a városnak. A 16. század első harmada vetett véget a város virágzásának, mivel a bányák víz alá kerültek, ezért fel kellett hagyni a művelésükkel. „Hajdan olly gazdag bányái vóltak, hogy a’ Bányászok a’ ruhájokra, ’s szerszámjaikra ragadott arany porokkal fizettettek” – írta Vályi András Magyar Országnak leírása című munkájában. Bár 1664-ben a török teljesen elpusztította a települést, az 1715. évi országos összeírás már 225 polgárt vett jegyzékbe Újbányán. A bányákat vízmentesítés után újra megnyitották és a 18. század első negyedében szlovák bányászokat is betelepítettek, azonban a lakosság zöme már jobbára kézműiparból és mezőgazdaságból tartotta el magát. Ma a Szlovák Köztársaság Garamszentbenedeki járásához tartozik.
Újbánya térképi ábrázolása a 19. századi kataszteri felmérés térképén (Culturen Skelett des k.k. 2-ten Vermessungs Inspectorats Distrikt Pressburg, Comitat Bars, 1859)
Jelzet: MNL OL, Térképtár, Kataszteri gyűjtemény, Térképek (S 78), No. 331. [Bars megye] 31–32.
A város pecsétnyomója I. Lajos uralkodásának idejére (1342–1382) datálható, közelebbről 1345-re, a szabad királyi városi rang elnyerésének időpontjára. Hatszög alakú, a középső mező a városi plébánia patrónusát, Szűz Máriát ábrázolja a térdén álló gyermekkel, aki az előtte térdelő, koronáját nekik felajánló alak felé nyújtja áldó jobb kezét. A térdelő alak nem más, mint „LUDOWICS” – vagyis Ludovicus, azaz I. (Nagy) Lajos király – ahogyan ezt a feliratos szalag elárulja. A pecsét körirata két gyöngysor közé fogva: + SIGILLVM CIVITATIS DE MONTE REGIS. Ép lenyomatát csak az Esztergomi Főkáptalani Magánlevéltárból ismerjük.
Újbánya város pecsétje kötelezvényén, a garamszentbenedki apátsághoz tartozó malmok éves bérével kapcsolatban. Újbánya, 1348. január 29.
Jelzet: Esztergomi Főkáptalani Magánlevéltár, Lad. 40. Fasc. 3. No. 14. (Másolata: MNL OL, Fényképgyűjtemény, Diplomatikai Fényképgyűjtemény 237061)
Újbánya középkori pecsétnyomója szerencsés módon fennmaradt, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeum Pecsétnyomó Gyűjteményében őriznek.
A képgaléria 9. képén látható a véset.
Áldott karácsonyt és boldog új esztendőt kívánunk kedves Kutatóinknak és Látogatóinknak!
Köszönöm a Prímási Levéltár, személyesen pedig Hegedűs András igazgató úr szíves segítségét és a pecsétfotó rendelkezésre bocsátását.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges