Az elsődleges cél annak az együttélésnek a bemutatása volt, amely a zsidótörvények idején (1938 után) törést szenvedett, majd 1944-ban, a holokauszt eredményeként felszámolódott. Az előadások – mint arra a főszervező, Jakab Attila, a HDKE munkatársa is kitért záróbeszédében – bebizonyították, hogy a magyarországi zsidó közösségek felszámolása egy súlyos társadalmi, gazdasági törést okozott a régió történetében.

A plenáris előadások a Páva utcai zsinagógában, míg a szekcióelőadások a HDKE Wallenberg oktatótermében kerültek megrendezésre. Az első nap plenáris előadásait Gyáni Gábor, az ELTE emeritus professzora, az MTA rendes tagja, valamint Barna Gábor etnográfus, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének professzora tartották. Előadásaikban mindketten – bár más tudományterület irányából közelítették meg a kérdést -  a későbbi előadások elméleti keretezését végezték el, a zsidóság integrációjának szintjeit vizsgálták, illetve az integráció és antiszemitizmus kapcsolatát.

Az első nap elhangzott előadások három szekciójából kettő jobbára az 1920 után elcsatolt területekkel foglalkozott. Az első szekcióban a tágabb értelemben vett Erdélyt érintő előadások hangzottak el: Gidó Attila, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa a kolozsvári magyar és zsidó közösség együttélését vizsgálta a két világháború közötti időszakban (mikor mindkét közösség politikai értelemben kisebbségi sorban élt). Löwy Dániel, a Northern Virginia Community College tanára személvényeket közölt a nagyváradi zsidó közösség 1940 (a második bécsi döntés) utáni történetéből, kitérve egyrészt arra, hogy a helyi zsidóság hogyan élte meg a magyarországi zsidótörvények bevezetését, másrészt a helyi magyar közösség (és politikai elit) miként viszonyult a zsidóság fokozatos jogfosztásához. Kovács Szabolcs, a Magyar Nemzeti Levéltár Digitális Tartalomfejlesztési Osztályának munkatársa „A székelyek a zsidóságot talán csak a Bibliából vagy rémes keresztényvér-szomjúságukról ismerték” – Székelyföld zsidó lakossága a betelepedéstől a megsemmisítésig című előadásában egy általános ismertetés mellett esettanulmány-szerűen ismertette a marosvásárhelyi és csíkszéki (majd Csík vármegyei) zsidóság fokozatos emancipációjának történetét, bemutatva, hogy milyen különbségek jellemezték ezt a folyamatot két teljesen eltérő kulturális közegben.

A második szekció előadásaiban jobbára a felvidéki és kárpátaljai zsidóság két világháború közötti története elevenedett meg Komárom, Kassa és Munkács példáján, Bajcsi Ildikó, a Clio Intézet munkatársa, Salamon Pál kassai történész és Fedinec Csilla, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársának előadásain keresztül. A harmadik szekcióban pedig jobbára mikrotörténeti jellegű előadásokat hallottunk Szűcs József, a tatai Kuny Domokos Múzeum, Csendes Tünde, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem és Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának nyugalmazott igazgatója részéről.

A konferencia előadásai a HDKE tervei szerint a közeljövőben kötet formájában is napvilágot látnak. 

Konferencia a Holokauszt Emlékközpontban

Fotók: Holokauszt Emlékközpont