A kiállítást 2019. szeptember 21-én Ö. Kovács József, a MNL megyei főigazgató-helyettese és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója nyitotta meg, aki köszöntőbeszédében elmondta, hogy az együttműködés eredményeként évadonként két közös kiállítást is terveznek a Nemzeti Színház épületében, melynek anyagai folyamatosan bővülnek az éppen bemutatásra kerülő darabokhoz kapcsolódó iratanyaggal. Ö. Kovács József örömmel üdvözölte a kezdeményezést, melynek kapcsán elmondta, hogy az „ország memóriaintézménye” akkor tud hasznára lenni a társadalomnak, azaz akkor tud válaszokat adni, ha akadnak olyanok, akik tudnak tőle kérdezni.  A magyar dráma napját is köszöntve megnyitóbeszédét Józef Tischner: A dráma filozófiája című munkájának részletével zárta le: „a dráma szó az ember életére utal. Megérteni a drámát annyit tesz, mint megérteni, hogy az ember drámai lény. […] Drámai lénynek lenni azt jelenti, hogy másokkal körülvéve, talpunk alatt a földdel, mint színpaddal kell leélnünk a számunkra kiszabott időt. Három tényező teszi az embert drámai lénnyé: nyitottsága a másik emberre, a dráma színhelyére (a színpadra) és a múló időre.”

A bemutatásra kerülő anyag történeti előzményei szerint Pest vármegye első magyar színházának épületét a mai Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoria Szállóval szembeni irodaház helyén lévő telken kezdték építeni 1835-ben. Az első teátrumot 1837. augusztus 22-én nyitottak meg Pesti Magyar Színház néven. A színház felépítését már eleve ideiglenesnek tervezték, hogy amennyiben a város által tervezett „nagyobb színház felállíttatik, kevés változtatással akár konzervatóriumnak, akár pedig más színészeti használatnak szolgálhasson és azon nagyobb színháznak kiegészítő része légyen”.

1840-ben az addig Pest vármegye által fenntartott Pesti Magyar Színház országos intézmény lett, és Nemzeti Színház néven működött tovább. A színházépületet 1875-ben átalakították, és kibővítették, 1908 nyarán azonban bezárták, mivel tűz- és életveszélyesnek nyilvánították. 1913–1914-ben le is bontották. Először 1912 januárjában írtak ki pályázatot az akkor még lebontandó, régi épület helyére egy új színházépület tervezésére.

A Nemzeti Színház 1912–1913-as tervpályázat második fordulóban nyertes Tőry Emil és Pogány Móric pályázati tervének megvalósulását – ami 1917-re, fennállásának nyolcvanadik évfordulójára tervezett átadó ünnepségét – előbb az első világháború, később pedig a gazdasági világválság akadályozta meg.

A színes és látványos pályatervek mellett a kiállítás legfőbb különlegességeként Várady Aranka, a Nemzeti Színház színésznőjének 1913-as naplója is bemutatásra került. A fotókkal is kiegészített naplórészletekben az ünnepelt művész búcsúzik a Rákóczi téri épülettől, és személyes élményein keresztül teszi átélhetővé Nemzeti Színház történetének jelentős állomását.

A kiállítás megtekinthető 2020. január 31-ig:
Nemzeti Színház
Budapest, Bajor Gizi park 1, 1095
II. emelet, Balkon baloldal
 

Kincstár: Meg nem valósult álmok