Kiállítás a „körutas” Szegedről, Brnoról, Krakkóról és Kassáról

A 19. század főutcái a körutak voltak. A rendszerint a középkori városfalak vagy a barokk erődítések bontásával nyert területen szinte valamennyi városépítészeti kérdést egyszerre igyekeztek megoldani. A fasorok és parkok friss, pormentes levegőt ígértek. Az elegáns sétányokon a polgárság egy új városhasználat mintáit teremtették meg. A hatalmi centrumok egymásnak is ellentmondó épületei szinte egyik napról a másikra nőttek ki a földből. Múzeumok, városházák, iskolák, kaszárnyák, a külső körutakon pedig újabb kaszárnyák, valamint gyárak sorakoztak. A körgyűrűs szerkezet egyben válasz volt a növekvő közlekedései kihívásokra is. Nem utolsó sorban a körút éles határt jelentett gazdag és szegény, polgár és munkás között. Paradox módon azonban össze is kötötte ezeket a társadalmi rétegeket. Aki a körúton utazott, sosem hagyta el a várost, ez maga volt a nagyváros élménye, az önmagban forduló modernitás.

Közép-Európában, ezen belül is a mai visegrádi országok városaiban, külön inspirációt jelentett a bécsi Ring, majd kisebb hatással ugyan, de a budapesti Nagykörút. Az is igaz, hogy a körút koncepcióra ennél távolabbi példákat nehéz lenne találni. A bécsi Ringet elegáns, zöldellő parkok, pompás közintézmények és az elitek palotái szegélyezik. A Nagykörút "amerikás" módon született, jó befektetésekkel, a szükségesnél nem hivalkodóbb bérházakkal és jövedelmező kávéházakkal, színházakkal, mozikkal.  

Lechner Lajos tervei

A kiállításon Bécs és Budapest csak referenciapontként jelenik meg, hiszen a cél éppen annak bemutatása volt, hogy a fővárosokon túli városoknak sajátos atmoszférája van. Szeged, Brno, Krakkó és Kassa a kor viszonyai közt nagyvárosiasnak nevezhető tereket hoztak létre, miközben ugyanezeknek a városoknak a lépétke, népességszáma messze elmaradt a fővárosokétól. A négy helyszínen sok a közös vonás: a zöldellő fasorok, ez elegáns múzeumok és színházak, a monarchia utolsó évtizedeire jellemző békebeli díszesség. Ugyanakkor a különbségek is feltűnőek.

Szeged árvíz utáni alapraját ugyanaz a Lechner Lajos tervezete, akinek Pest is köszönheti körútrendszerét. Általában is igaz, hogy Szeged egy olyan nagyvonalú szerkezetet kapott, amelyet csak igen lassan tudott belakni. Még a belvárosnak tekinthető Tisza Lajos körút házai közt is bőven akadtak fölszintes lakóházak, nem beszélve a nagykörútról, ahol csak egy-egy állami beruházás, a laktanya vagy a börtön emelkedett ki a szétterülő és alacsony városszövetből. Valójában persze Szeged nem is kettő, hanem négy körgyűrűs város. Az első gyűrűt a Széchenyi tér és a Stefánia kettős parksávja képezi a lebontott vár egykori előterében. A legkülső, legkevésbé ismert körgyűrű az árvízvédelmi töltés. Utóbbi kapcsán a két világháború között Budinszky-Pálfy Endre javaslatára felmerült egy zöld parksáv ötlete is. A javasolt formában mindez ugyan nem valósult meg, de a lakótelepek zöldterületei valamit megidéznek az egykori koncepcióból.
 

Külföldi példák

Második helyszínünk Brno, Morvaország központja. Az egykor német többségű történelmi belvárost sokan kis Bécsként emlegették, mivel a körút tervezésében több bécsi építész is szerepet játszott.  A kiállításon azonban azt is megtudhatjuk, hogy ez az elnevezés némileg túlzó, hiszen a brnoi ring sajátos, a város korábbi katonai szerepéből következő szerkezetet mutat. Kívülről befelé épült ki. Legelőbb az erődítményektől tisztes távolban futó út készült el, majd évtizedek múltán a sétány, utoljára pedig, az 1860-as évektől a lebontott erődítés helyét elfoglaló házsorok.

A terv, ami miatt Brnot sokan kis Bécsként emlegetik. A bécsi Ludwig Förster 1860-ban született tervét azonban a város nem fogadta el.
 

A vörös templomot szintén egy bécsi építész, Heinrich von Ferstel tervezte az észak-német gótika jegyében. A templom főtengelyébe futó út egyben a körút legjellegzetesebb szakasza, iskolákkal, múzeumokkal és persze az elmaradhatatlan zöld parkkal. Brno Városi Múzeum gyűjteménye

Krakkó Kis-Lengyelország fővárosa, a "legbécsiesebb" lengyel város, egyben nekünk magyaroknak, a "legmagyarabb" lengyel település. Középkori várfalait az 1800-as évek elején bontották le, a század közepén már a városligetnyi sétatéren pihenhettek a polgárok. A századfordulóhoz közeledve merült fel az igény, hogy ezt a városligetet reprezentatív körúttá formálják, rangos oktatási és művelődési intézményekkel. Ezt az utat a turisták is jól ismerik, miközben a krakkói nagykörútra legfeljebb a könyvtár, az egyetem vagy a múzeum okán látogatnak el. A zömmel 1920 után kiépülő útvonal az újjászülető Lengyelország egyik legmonumentálisabb alkotása, hatalmas parkkal, bérházakkal és közművelődési palotákkal. Mindezek az épületek a kor építészeti formanyelvén, a neoklasszicizmussal keveredő modernitás jegyében születtek. A parksáv pedig az út közepén fut, ami ma nem a legszerencsésebb, hiszen az időközben megnövekedett forgalom miatt megközelíteni is nehéz.

Krakkó körútja a Planty a nagy politikai ünnepségek helyszíne is egyben. A képen a zászlók Horthy Miklós látogatásának alkalmával kerültek ki a házakra. Lengyel Digitális Archívum gyűjtemény

A krakkói külső körút a két világháború közti városfejlesztés európai léptékű alkotása, parkokkal, korszerű bérházakkal, művelődési palotákkal és széles közlekedési útvonallal. Lengyel Digitális Archívum gyűjteménye

Miközben Szeged, Brno és Krakkó körútjai a mai városszerkezetben is központi szerepet játszanak, Kassán csak a régi térképek őrzik a körutak nevét. Kassán voltaképpen egymástól függetlenül kiépült, illetve kialakult utakat kereszteltek át körúttá. A 20. századi bontások nyomán a város déli részén a régi beépítést is nehéz már elképzelni. Máshol, így a Rákóczi körúton (ma Moyzesova), szinte változatlan formában maradt meg a századfordulós városkép. A kassai körutak sajátosságát kettősségük adja. Az egyik oldalon palotaszerű közintézmények állnak, velük szemben a kassai polgárok bérházai sorakoznak. A látvány mégsem visszás, mert a középen futó széles sétány egységbe fogja a különböző léptékű épületeket.

Kassa körútjának egyik oldalát országos hírű építészek tervezték, mint pl. a mai Óvárosi Városháza németes hangulatú tömbjét Kopeczek György. Tamáska Máté felvétele

Az elfeledett kassai körút másik arca, egyszerű, emeletes bérházakkal, helyi mesterek munkáját dicséri. A körút legrégibb elemét egyébiránt itt is, mint sok más városban, a fasorok képezték. Tamáska Máté felvétele

Tárlat összefogásban

A kiállítás négy intézmény összefogásával, a Visegrádi Alap támogatásával valósult meg. A projektet a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) koordinálja, partnerei a kassai- és brnoi műszaki egyetemek (TUKE, illetve VUT), valamint a krakkói Jagelló Egyetem (JU) voltak. A városépítészek mellett történészek, szociológusok dolgoztak a szövegek összeállításán, a források összegyűjtésén. Külön érdekessége a kiállításnak, hogy eddig nem vagy csak szaklapokban publikált levéltári forrásokat, terveket, térképeket is bemutat, emellett sok-sok korabeli és mai fotóval idézi meg a körutak hangulatát, látványát.

Az október 9-én, 17 órakor a Magyar Tudományos Akadémia székházában nyitó tárlatot később a Szegedi Egyetem bölcsészettudományi karán láthatja a szegedi közönség. 2026-ban aztán Krakkóba, Brnoba és Kassára utazik a tárlat. Jövő májusban pedig a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos konferenciája zárja az eseménysorozatot.

A kiállítás kurátorai: Tamáska Máté (vezető kurátor), Kamil Ruszała (Krakkó), Adam Guzdek (Brno) és Jan Sekan (Kassa). Arculat: Kovács Mariann.