Jelenlegi hely

Jégtörés és jégtörő hajók

Szerző: Hámori Péter
2017.02.13.
A januári nagy hideg, a befagyott folyók, tavak és a februári jégzajlás kapcsán ezen a héten a jégtörés történetét tekintjük át és a Széchenyi jégtörő hajó ünnepélyes átadásához kapcsolódó dokumentumokat teszünk közzé.

A zajló és olykor feltorlódó jég évszázadokon át veszélyt jelentett a parti építményekre és vízi járművekre. A hajómalmokat például partra kellett húzni, a pesti hajóhidat el kellett bontani. A védekezés csak a 19. században indult meg, de eleinte csak sarkantyúk építésével, pedig Észak-Amerikában – Alaszkában és Kanadában – már 1872–1873-tól használtak tengeri és folyami jégtörőket. A 19. század végén Oroszország is üzembe állított ilyeneket, hogy a lehető legtovább nyitva tarthassák a birodalom legfontosabb hadi kötőjéhez, Szentpétervárhoz vezető vízi utat. A 20. század elején a német és osztrák Duna-szakaszokon is működött néhány ilyen egység. Jellemzően azonos elvek szerint építették őket: kanál alakú orruk és megerősített bordázatuk volt (bordaosztásukat legalább kétszer sűrűbbre tervezték a kereskedelmi teherhajókénál). Működési elvük egyszerű volt: a jeget a hajó tömegével törték össze, miután ráfutottak a jégtáblára, ha pedig túl vastag volt a jég, előbb hátratolattak (szaknyelven hátraverettek), majd nekifutottak, így nyitva utat az általában szintén megerősített testű, mögöttük haladó egységeknek.

Magyarországon az első kísérletek szintén a 19. században indultak, de más elrendezéssel: ennél a jégtörő orra elé és alá előrenyúló éket építettek be, amely alulról nyomta fel a jeget. Ez a rendszer azonban nem vált be, mert egyrészt csak vékonyabb jég esetén lehetett használni, másrészt nem voltak megerősített építésű hajók hozzá, így a jégtörés a jégre csak kevéssel volt veszélyesebb, mint a hajóra… Az első kanál-orrú hajót Delmár Emil, Walter és Tivadar Dunakotrási és Dunahajózási Vállalata vásárolta, de nem vált be, mert kis mérete és mindössze 100 indikált lőerős gőzgépe (ami egy elvi érték, a ténylegesen leadott teljesítmény ennek mindig csak egy része) nem tette lehetővé megfelelő felhasználását, még vontatóhajóként sem. Az eredeti nevén Eisbrecher I Magyarországon a Mátyás nevet kapta.


A Jégtörő VI. és a Jégtörő XI. hajók Bajánál
Fotó: MTI / Sóki Tamás
 

A külföldi minták és az 1956-os márciusi pusztító jeges árvíz tapasztalatai nyomán az 1950-es évek végén határozta el az akkori árvízvédelem ilyen hajók építését. Mivel Budapesten erre nem volt kapacitás, a gyártással a Magyar Hajó és Darugyár Balatonfüredi Gyáregységét bízták meg. Elsőnek a Jégtörő I-es készült el (műszaki adatait lásd alább), és a Sió-csatornán juttatták el a Dunára. Neve eredetileg a visszaemlékezések szerint Jégmadár lett volna, de a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (FOKA) vezetősége ragaszkodott az FK-318 jelelöléshez, és csak később nevezték el Jégtörő I-nek. (Sokáig ez a vállalat volt felelős szinte minden dunai és tiszai folyamszabályozási, műtárgyépítési, hajóút-kitűzési munkáért) A hajó kitűnően bevált, összesen öt példányt építettek belőle. A típus egyetlen gyenge pontja a két Láng Gépgyári főgépben rejlett, mert azok üzembiztonsága igen gyenge volt, főleg a nyári üzemben, amikor vontatóként alkalmazta őket a FOKA. Ennek a problémának a megoldása olyan fontosnak tűnt, hogy a vállalat az 1970-es évek végén a Német Szövetségi Köztársaságban gyártott SKL-motorokra cserélte ki őket. Az SKL-motorok a régi Láng-motorokéhoz hasonló teljesítményt adtak le, de sokkal kevesebb karbantartás mellett. 1966-ig a balatonfüredi gyár tíz jégtörőt adott át, majd hat év szünet után 1972-ben elkészült a Jégtörő XI is. Végül 1988-ban megépült a Széchenyi is, amelynek műszaki paraméterei komoly fejlesztésről árulkodtak: főgépei majdnem kétszer erősebbek voltak a Jégtörő I-énél. A Széchenyi-t, mint a többi hajót is, felszerelték ún. döngölő berendezéssel: ez egy szándékosan kiegyensúlyozatlan lendkereket jelent, amely keresztirányú bólintó mozgásra kényszeríti a hajótestet, így fokozva a jég megbontását. Ez a berendezés szintén az NSZK-ból érkezett, Hitzler-féle szabadalom alapján készült.


A Széchenyi jégtörő hajó Budapesten, 2017.
Fotó: www.hajozas.hu
 

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának vállalati levéltárai között őrizzük a Magyar Hajó- és Darugyár (Ganz Danubius Hajó- és Darugyár) iratanyagát. Sajnos a vállalat gyáregységei közül csak az Angyalföldi Úszódarugyár (XXIX-F-186-b) gyártmányterveiből maradt fenn jelentősebb sorozat, a többi – így a jégtörőgyártásban érintett óbudai és balatonfüredi – gyáregységek gyártmányairól készült terveket csak szórványosan találunk benne. Az Óbudai Hajógyár állaga azonban tartalmaz jégtörőkkel kapcsolatos levelezést és egyéb iratokat is (XXIX-F-186-c. 24. tétel: Levelezés jégtörő hajók ügyében), mint például a Széchenyi jégtörő ünnepélyes átadására szóló meghívót és az esemény programját, amelyeket ezen a héten közreadunk.

 

Meghívó a Széchenyi jégtörő-vontató hajó ünnepélyes átadási szemléjére 1988. július 21-ére
Jelzet: MNL OL, XXIX-F-186-c. 24. tétel (Vállalati levéltárak, Magyar Hajó- és Darugyár /Ganz Danubius Hajó- és Darugyár/, Óbudai Hajógyár, Levelezés jégtörő hajók ügyében)

 

A Széchenyi jégtörő-vontató hajó ünnepélyes átadási szemléjének programja
Jelzet: MNL OL, XXIX-F-186-c. 24. tétel (Vállalati levéltárak, Magyar Hajó- és Darugyár /Ganz Danubius Hajó- és Darugyár/, Óbudai Hajógyár, Levelezés jégtörő hajók ügyében)

 

A tétel további irataiból kiderül az is, hogy a hajót 1988 nyarán – különböző okokból bekövetkezett csúszások miatt – a döngölő berendezés nélkül adták át; annak beszerelése csak novemberben fejeződött be. Elvileg ez az egység is alkalmas a vontatásra, de ma már nem sok a vontatni való: a dunai teherhajózás árnyéka a húsz-huszonöt évvel ezelőttinek, azt is önjáró motorhajók és kisebb részben tolt hajókaravánok (tolóhajók és tolt bárkák) teljesítik. Ha nem akad bérvontatás, akkor jobb híján üzemi célokat szolgálnak (kőszállító dereglyék, úszó munkagépek mozgatását végzik). Az igen hatékony hajók nem csak Magyarországon végeznek jégtörést, ahogy ezt hallhattuk (és hallhatjuk még most is) a híradásokban. Már 2012 februárjában is dolgozott a Jégtörő VI és a Jégtörő XI a horvátországi Dalja (Dalj) környékén, de e sorok írásakor, 2017. január közepén is ugyanezt a két egységet küldték el Szerbiába a belgrádi folyamszakasz felszabadítására. A videón jól látszik a hajók imbolygó mozgása, amit a hajósok – persze nem hivatalosan – hol riszálásnak, hol szambázásnak neveznek.

A jeget természetesen nem csak a Dunán, hanem a Tiszán is törni kellett és kell; azonban itt a mederviszonyok miatt jóval kisebb hajókat vetnek be. Ezeket nyáron kikötői rendezésre használják.

Munkában a Jégtörő XI. a dályai kanyar (Horvátország) közelében, 2017. 01. 21.
Videó: Nagy Attila

A megépült jégtörő hajók adatai és sorsa:

Dunai jégtörők:

Jégtörő I: épült 1959-ben, a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (FOKA) részére; eredeti neve FK-318 volt. Jelenleg is üzemben van, a magyar Duna egyik legöregebb motoros hajója. Tulajdonosa a Vidékfejlesztési Minisztérium, de a Magyar Hajózásért Egyesület üzemelteti. Hossza 32,28 m, szélessége 7,35 m, eredeti motorja 600 Le-s, Láng 6 LD 315 RF feltöltéses kompresszor nélküli Diesel-motor. 1982-ben remotorizálták, SKL gyártmányú 660 Le-s motorokat kapott.

Jégtörő II: épült 1961-ben, SKL motorokkal látták el. 1993-tól Palágyi Ferenc (Budapest; a FOKA egykori vezérigazgatója) tulajdona, üzemel.

Jégtörő III: épült 1961-ben, többi adata megegyezik a Jégtörő II-vel. A hajót szintén Palágyi Ferenc vette meg 1993-ban. Üzemen kívül áll.

Jégtörő IV: épült 1961-ben, 1973-tól SKL gépekkel, 2014-től az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged tulajdona.

Jégtörő V: épült 1962-ben, 825-ös új típusként. 1982-ben cserélték ki SKL motorokra az eredetieket. 2014-ben a MAHART Passnave Kft. vette meg, de üzemen kívül áll.

Jégtörő VI: épült 1964-ben, a Jégtörő I-es típusba tartozik. Jelenleg az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság birtokolja és üzemelteti.

Jégtörő VII: épült 1964-ben 823-as típusként, SKL motorok dohognak benne 1976 óta. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság üzemelteti.

Jégtörő VIII: épült 1965-ben, a VII-es testvérhajójaként, sorsa is ugyanaz.

Jégtörő IX: épült 1965-ben, SKL-motoros 1973 óta. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tulajdonában. Működőképes, üzemben van.

Jégtörő X: épült 1966-ban. SKL-motorokat 1977-ben kapott. Palágyi Ferenc vette meg 1993-ban. Üzemen kívül áll.

Jégtörő XI: épült 1972-ben. 837-es típus. Az SKL-gépeket 1977-ben kapta meg. Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság használja.

Jégmadár: 1986-ban épült Balatonfüreden. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság üzemelteti.

Széchenyi: a legnagyobb a legerősebb magyar jégtörő, épült 1988-ban. Két SKL főgépe 735 KW-ot teljesít. Jelenleg is üzemel, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság tulajdona.


A Széchenyi jégtörő kabinja a hajókormánnyal
Forrás: www.hajozas.hu

 

Kisebb dunai jégtörő-vontatók:

Rozmár: épült 1961-ben Balatonfüreden. Az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja, használja.

Rendező I: HM-2156 (JÉGVIRÁG) típusú kikötői rendező és jégtörő motorhajó. 1974-től a MAHART Hajójavító, 2011-től a DDSG-MAHART Kft (Budapest) birtokolja.

Marcal: 1972-ben épült Budapesten, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság számára Óbudán. Jégvirág III. típusú jégtörő (lásd alább); 2008-ban megvette a Magyar Vízépítő Zrt., Budapest.

Érd: A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság számára épült 1979-ben; az előző testvérhajója. Ma az Aqua-Sió Vízépító Kft. (Siófok) üzemelteti.

Csanád: testvérhajója az előzőnek, ma a Master KFT, Baja üzemelteti.

Bácska: ugyanaz a típus, épült 1977.ben. Az az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság hajója.

Neptun: épült 1972-ben. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság üzemelteti.

 

Tiszai jégtörők:

Jégvirág I: szovjet gyártmányú (Sudo. Zavod Archangelsk, Archangelsk) boxer típusú kikötői vontató, eredetileg szovjet, később Rába, ma már Cummins motorokkal. 1961-ben épült, és vasúton szállították Magyarországra. A kis méretű hajó meglepően erős, 400 Le-t teljesít. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság üzemelteti.

Jégvirág II: épült 1961-ben, a Jégvirág I testvérhajója. Ma az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság birtokolja Tokajban, működőképes.

Jégvirág III: HM-2156 típusú kikötői rendező, jégtörő. Óbudán épült 1969-ben, szintén a Tiszára szánták. Tulajdonosa ugyanaz.

Jégvirág IV: az előző testvérhajója, a Jégvirág III-mal együtt épült. Tulajdonosa a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Vásárosnaményban működik.

Jégvirág V: HM-2156 típus, Balatonfüreden gyártotta az MHD Balatonfüredi Gyáregysége. Tulajdonosa az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged.

Jégvirág VI: Balatonfüreden készült 1976-ban, HM-2156 típus. Ma már Mahard-306 néven magántulajdonban van.

Jégvirág VII: H-3010 típus, Óbudán épült. Tulajdonosa a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szolnok.

Jégvirág VIII: H-3150 típus, épült 1976-ban. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság üzemelteti Kiskörén.

Jégvirág IX: H-3150 típus, épült Óbudán 1977-ben a FOKA számára. Az 1990-es évek elejétől az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatósághoz került.

Jégvirág X: 1980-ban épült a FOKA számára, ma az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tulajdonában, Tokajban.

Kresimir és Tomislav: két hasonló hajó, a Dráván üzemelnek, horvát tulajdonban.

 

Digitális felvételek: Czikkely Tibor
 

Ajánlott irodalom:
Hámori Péter: A magyar hajózás képes története. Budapest, 1999.

Utolsó frissítés:

2017.02.20.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges