A Levéltári Délutánok legutóbbi előadásán Végső István, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL)Országos Levéltár segédlevéltárosa beszélt hazánk 20. századi történelmének egyik legvéresebb időszaka nyitányának számító kormányzói lemondást és a nemzetvezetői kinevezést rögzítő iratról és annak sorsáról. A háborús vereség tényével szembesülő Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, 1944 októberében sikertelen kísérletet tett a második világháborúból való kiugrásra. Románia, Bulgária és Finnország átállása után a magyar kiugrás, az 1944. október 11-én Moszkvában megkötött előzetes fegyverszünet ellenére sikertelennek bizonyult. 1944. október 16-án Horthy Miklós kormányzó lemondásra kényszerült, és a németek azt is elérték, hogy a kormányzó végül – mivel egyetlen életben maradt fiát német kommandósok elrabolták – a németek által támogatott Szálasi Ferencet, a nyilaskeresztes mozgalom elnökét nevezze ki miniszterelnöknek. Az előadó részletesen ismertette a tragikus események összefüggéseit, a lenondó nyilatkozat születésének abszurd, a magyar vezető számára megalázó körülményeit.

Történeti áttekintés

Horthy az ország 1944 márciusában bekövetkezett német megszállása után a helyén maradt (így óhatatlanul is nevét adta ahhoz, ami bekövetkezett), és igyekezett a németek háborús vereségeit kihasználni, és visszaszerezni az önálló döntés lehetőségét. Az első ilyen kísérlet a Koszorús Ferenc vezérkari ezredes által júliusban meghiúsított csendőrpuccs és a budapesti zsidóság deportálásának megakadályozása volt. Horthy mozgástere a nyár végére tovább növekedett, és a román, bolgár, finn kiugrás után 1944. augusztus 29-én Sztójay Döme helyett a hozzá hűséges, bár politikai ügyekben tapasztalatlan Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. Ez utóbbi később főszerepet játszott a Horthy Miklós tragikomikusnak is értékelhető lemondásában!

Az új kormány felállításával párhuzamosan Horthy újraindította a magyar fegyverszünetre vonatkozó tárgyalásokat. Fokozatosan elfogadta azt a tényt, hogy a magyar fegyverszünetről nem az angolszász hatalmakkal, hanem az „ősellenségnek” számító kommunista Szovjetunióval kell megegyezni. Az 1944. szeptember 8-i minisztertanács a szovjetek sikeres erdélyi támadása miatt kialakult egyre fenyegetőbb helyzetben ismételten a németektől remélt segítséget. Csatay Lajos hadügyminiszter javaslatára magyar részről az kérték Berlintől, hogy 24 órán belül küldjenek a magyar hadsereg támogatására német segítséget, különben Magyarország arra kényszerül, hogy fegyverszünetet kérjen a Szovjetuniótól. Ekkortól kezdve a németek végképpen meggyőződhettek arról, hogy a magyar vezetésben nem bízhatnak és teljes mértékben tisztában voltak a magyar fegyverszünet és kiugrás lehetőségével, így megtettek mindent annak érdekében, hogy az ne következzen be.

A hírhedt Otto Skorzeny vezetésével 1944 szeptember végén különleges német alakulat érkezett Budapestre, akiknek az úgynevezett Páncélököl-hadműveletben biztosítaniuk kellett, hogy Magyarország ne tévedjen ki a német szövetségből. Azt azonban még a legfelkészültebb német kommandósok se tudták megakadályozni, hogy 1944. szeptember 28-án a szlovák

nemzeti felkelés által ellenőrzött felvidéki területen keresztül Faragho Gábor altábornagy, Teleki Géza, Szentiványi Domokos Moszkvába utazzon. A fegyverszüneti tárgyalások a legnagyobb titokban zajlottak, és arról a kormányzó hozta meg a döntést az úgynevezett „kiugrási irodának” nevezett bizalmas körben. 1944. október 11-én este Faragho Gábor vezérezredes, a magyar delegáció vezetője és Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos a Kremlben aláírták az előzetes fegyverszüneti feltételekről szóló megállapodást. Ezzel Magyarország háborúból és a tengelyhatalmak szövetségéből való kiugrásának előkészületei a végső szakaszukba léptek. Horthy még aznap fogadta Szakasits Árpádot és Tildy Zoltánt, a Magyar Front intézőbizottsága tagjait, és tájékoztatta őket a Szovjetunióval való tárgyalásokról. Ugyancsak tájékoztatta a kiugrás katonai előkészítéséről Miklós Béla vezérezredest, az 1. magyar hadsereg parancsnokát is. Vattay Antal altábornagy, a kormányzói Katonai Iroda főnöke pedig fogadta Veress Lajos vezérezredes (2. magyar hadsereg parancsnoka) személyes küldöttét, Geréb László alezredest, aki azonban a tárgyalásról azonnal értesítette a németeket. Bethlen István volt miniszterelnök (1921-1931) felismerte az időfaktor fontosságát, és igyekezett határozott lépésekre ösztönözni a kormányzót, miközben szovjet részről is határozott lépéseket tettek az átállásra. Ugyanezen a napon Molotov bemutatta az előzetes magyar fegyverszüneti megállapodást a Moszkvában tárgyaló Winston Churchill brit miniszterelnöknek és Anthony Eden külügyminiszternek is, akik tudomásul vették annak tényét. Eközben Budapesten a németek mindent megtettek a magyar kiugrás megakadályozására és a nyilas hatalomátvétel biztosítására.
 

Az események felgyorsultak

1944. október 14-én délben szűk körű tanácskozáson a kormányzó és családtagjai, valamint Vattay Antal főhadsegéd és Ambrózy Gyula (Horthy kabinetfőnöke) véglegesítették a következő napra tervezett kiugrás forgatókönyvét. A kormányzó eldöntötte, hogy az eredetileg október 20-ára tervezett lépés helyett október 15-én a koronatanácson jelenti be a fegyverszünet megkötését, és fogadja Veesenmayer német teljhatalmú megbízottat, majd beolvassa a rádióban a kormányzói proklamáció szövegét. Ugyanezen a napon érkezett meg a Várba az a 48 órás ultimátum, amelyben Alekszej Antonov vezérezredes, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének első helyettese az előzetes fegyverszünet alapján követelte a magyar átállás mielőbbi végrehajtását. Délután öt órakor a németbarát miniszterek nélkül összeült a minisztertanács, ahol a fegyverszüneti feltételekről tanácskoztak. Az esti órákban Vörös János vezérkari főnök azt javasolta a kormányzónak, hogy utazzék az 1. hadsereg huszti főhadiszállására, és ott jelentse be a kiugrásról szóló döntését. Horthy azonban abban bízott, hogy a németek reakciója a finnországihoz hasonló lesz, azaz a fegyverszünet bejelentését követően harc nélkül elhagyják az ország területét. Ez a döntése később súlyos hibának bizonyult!

A kiugrás megvalósítását azonban kezdettől fogva rendkívüli mértékben megnehezítette a németek fenyegető katonai fellépése. A kormányzó a kiugrást az 1. és 2. magyar hadsereg átállásával és a frontvonal megnyitásával képzelte el, de a Gestapo a magyar informátoroktól pontos hírekkel rendelkezett a részletekről, így Horthy Várban való maradása súlyos hibának bizonyult. A Skorzeny-féle kommandó beavatkozása és a nyilas hatalomátvételre kidolgozott német forgatókönyv mögött felsorakozó katonai és politikai tényezők, vagyis a magyar katonák és polgári személyek többségének németbarátsága és a szovjetektől való félelme nem tették lehetővé a kiugrási terv megvalósítását.

1944. október 15-én reggel Otto Skorzeny kommandója tőrbe csalta, és túszként Németországba hurcolta a kormányzó fiát, ifj. Horthy Miklóst. A hírről Horthy 10 órakor értesült, és ez is hatással lett a későbbi döntéseire. Lakatos Géza miniszterelnök két változtatást javasolt a kormányzói proklamációban. A szövegbe ekkor került az „előzetes” jelző a fegyverszünet kifejezéshez, és kihúzták a „németekkel a mai naptól kezdve Magyarország hadban levőnek tekinti magát” részt. A koronatanácsban a kormányzó bejelentette a fegyverszünetre vonatkozó kérését, és délben tájékoztatta Veesenmayert a fegyverszünetről, majd fogadta Rudolf Rahn német nagykövetet, Hitler különmegbízottját is. Déli 12 óra 30 perckor a rádióban felolvasták Horthy Miklós kormányzó proklamációját. A szövegben a „fegyverszünetet kötöttem” kifejezést a miniszterelnökség utasítására az utolsó pillanatban így módosították: „…elhatároztam, hogy fegyverszünetet kérek.” A proklamáció 13 óra 10 perckor, majd egy óra múlva újra elhangzott. A kormányzó utasítást adott arra is, hogy az 1. és a 2. hadsereghez juttassák el a harc beszüntetésére és a szovjet csapatokkal való kapcsolatfelvételre vonatkozó hadparancsot, amelyet szintén beolvastak a rádióban. A németek azonban gyorsan cselekedtek, és 14 óra 50 perckor bemondták az általuk követelt módosítást. E szerint a kormányzó proklamációját nem szabad fegyverletételként értelmezni, és tovább kell folytatni a szovjetek elleni harcot. Horthy utasítása tehát eleve felemás módon és csak rövid félóráig maradt érvényben, miközben Rudolf Rahnnal, Hitler különmegbízottjával tárgyalt. A titkos jelszó csak a 2. magyar hadsereg parancsnokához, Veress Lajoshoz jutott el, akit a németbarát tisztjei árulása miatt a németek letartóztattak. Dálnoki Miklós Bélét, az 1. hadsereg főparancsnokát, szintén felemás módon tájékoztatták, a vezérezredeshez csak a kormányzói kiáltvány híre érkezett el, de az átállásról szóló hadparancs nem. Dálnoki október 16-án úgy döntött, hogy átáll a Vörös Hadsereg oldalára, de csak vezérkari tisztjeit vitte magával.
 

Elbukott az ügy

A szerencsétlenül végrehajtott kiugrás következtében Horthyék esélyei tovább romlottak. Az ellentmondásos utasítások, az információhiány és a németbarátság érzése erősebbnek bizonyult, még azoknál a Budapest környéki egységeknél is, amelyektől a kormányzó támogatást remélt. Ráadásul voltak olyan egységek, amelyek adott esetben a kormányzót támogatták volna, de végül tétlenül figyelték a végbemenő eseményeket, mivel Horthy nem utasította őket a németekkel való szembefordulásra.

1944. október 15-én délután négy óra körül a kiugrás és vele együtt a fegyverszünet ügye megbukott. A Skorzeny-alakulat, a fővárosban állomásozó más németek csapatok és az őket támogató nyilas fegyveres osztagok fokozatosan átvették a hatalmat Budapesten, megszállták stratégiai fontosságú pontokat, elfoglalták a rádió épületét, és a maguk oldalára állították a katonai és csendőri alakulatokat. Eközben a budai várnegyedben található német követségen Szálasi Ferenc megalakította kormányát. Erről Horthyt 1944. október 16-án tájékoztatták, és a Mauthausenbe hurcolt fia életével zsarolták meg. Este fél 10-re a kiugrási kísérlet kudarca teljessé vált. Szálasi proklamációja, a Vörös János nevében kiadott új hadparancs nyomán Magyarország még inkább kiszolgáltatottá vált a Harmadik Birodalomtól és a megszálló német hadseregtől, a kormányzó, a miniszterelnök és környezetük német őrizet alá került.

Végső István november 25-i előadásának az volt a célja, hogy a lemondó, de egyben kinevező nyilatkozat hátteréről minél több érdekes és biztos tényt, adatot átadjon a szép számú érdeklődőnek. A nagyközönség és a szakmai számára is először volt látható idén az irat. Eddig ugyanis nem kutatták, nem vizsgálták a szakmabeliek sem a felsőházi iratanyagba került iratot

(HU-MNL-OL-K 6, Országgyűlési Levéltár, Felsőház, elnöki és általános iratok). A 2025 júniusában, a Bécsi kapu téren, a levéltári palotában nyílt 1945 – Kereszttűzben c. tárlat kiállított iratát Reisz T. Csaba főlevéltáros, az MNL címzetes főigazgatója iratjavaslata alapján állították ki. Végső István, a kiállítás kurátora mutatta be az iratot és annak sorsát.

A kiugrási kísérlet rossz és felemás előkészítése, Horthy kormányzó és Lakatos miniszterelnök határozatlansága, valamint a tisztikar és a közigazgatás nyilas és németbarát tagjainak magatartása megkönnyítette a jogszerűség látszatára kínosan ügyelő Veesenmayer és Skorzeny helyzetét. A németek által foglyul ejtett kormányzó és családja védelmében Lakatos miniszterelnök rábeszélte Horthyt, hogy fogadja el a németek által követelt megoldást. Miután megfogalmazta a kormányzó lemondó nyilatkozatát, Lakatos Gézát elszigetelték Horthytól, aki engedve a kényszernek aláírta a megítélése értelmében érvénytelen, ellenjegyzés nélküli, iratot.

Az irat kapcsán számtalan legenda képződött már a korszakban is. Olyan elméletek keringtek, hogy nem is létezik, hamisítvány, nem írta alá senki, elveszett. Az iratnak valóban csak az eredeti másolata maradt meg, de valójában ez került a Felsőház iratanyagába, így ezt is hitelesnek tartották. Az aláírás rajta van, de az ellenjegyzés nincs.

Végső István számtalan forrást, visszaemlékezést, publikációt igyekezett összevetni annak kapcsán, hogy mi is történt október 16-tól az irattal. Volt-e német nyelvű verziója? Ki volt a valódi szerzője? Valóban egy királyi palotabeli fürdőszobában írták alá? Hamisítvány-e? Hány másolat készülhetett belőle? De beszélt arról is, hogy még az iratőrzőhelyen is egy időre az ÁVH, Munkásmozgalmi Intézet révén veszélybe került a léte is. Nagy kérdés, a szakma miért nem kutatta az eredeti iratot, miért szekundér forrásokra hivatkoznak ehelyett, miközben az Országos Levéltár őrizetében, a kutatható iratok között megtalálható? A magyar történelem egyik legsötétebb időszakát megnyitó irat kapcsán a hallgatóság is számos kérdést tett fel az előadást követően a kutatónak.

A lemondó nyilatkozat jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri főépületében, az 1945 – Kereszttűzben című kiállítás egyik kiállított irata, amelyet 2026. nyaráig lehet megtekinteni az érdeklődőknek.