A királynő

Mária Ludovika főhercegnőt (1787–1816), I. Ferenc király harmadik hitvesét 1808-ban koronázták meg magyar királynévá. Az ezt az eseményt köszöntő és leíró kiadvány díszdobozán látható Mária Terézia lovas alakja, amint a saját, 1741. évi koronázásán kezében kardot tart, hogy a vágásokat a négy égtáj felé elvégezze és megesküdjön arra: megvédi az országot, bármely irányból támadja is meg az ellenség. Ez a híres jelenet a későbbiekben sok művészt megihletett.
 

Mária Terézia lovasképe Mária Ludovika főhercegnő koronázási díszdobozán
Jelzet: MNL OL, Regnicolaris levéltár, Archivum regni, Diplomata inauguralia regum Hungariae (N 44), Lad. G. No. 15.

Az élete virágában lévő uralkodó

A királynő 1764-ben, szeretett hitvesének, Lotaringiai Ferenc István német-római császárnak az elhunyta előtt alapította a Magyar Királyi Szent István-rendet. Az alapító oklevél szövegét bejegyezték a Királyi Könyvekbe is, és megörökítették a rendalapító első nagymestert, az uralkodónőt is.

Ez a rend volt a Habsburg Monarchia legrangosabb polgári kitüntetése, amelynek három osztályát (nagy-, közép- és kiskeresztet) csak férfiaknak adományozhatták. Ennek a rendnek az „ominózus” kis keresztje okozott oly sok problémát Eötvös Józsefnek és az éppen 200 éve született Arany Jánosnak.
 

A Magyar Királyi Szent István-rend alapítólevelének első oldala a Királyi Könyvekben
Jelzet: MNL OL, Magyar kancelláriai levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Libri regii (A 57), 47. kötet, 115. oldal

 

Mária Terézia mint Magyar Királyi Szent István-rend első nagymestere
Jelzet: MNL OL, Magyar kancelláriai levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Libri regii (A 57), 47. kötet, 138. oldal

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Arany János levele báró Wenckheim Béla belügyminiszterhez, amelyben lemond a neki adományozott Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztjéről
Jelzet: MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Belügyminisztériumi levéltár, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1867 – I. B. – 2366 (2563)

Az özvegy
 

Lotaringiai Ferenc császár 1765. augusztus 18-i elhunytát követően a királynő gyászruhát öltött, és nem is vetette le haláláig. Az ebből az időszakból származó ábrázolásokon is mindig feketében látható, mint Mária Ludovika főhercegnő koronázási díszdobozűnak másik képén.
 

Mária Terézia özvegyként Mária Ludovika főhercegnő koronázási díszdobozán
Jelzet: MNL OL, Regnicolaris levéltár, Archivum regni, Diplomata inauguralia regum Hungariae (N 44), Lad. G. No. 15.

A jezsuita rend 1773. évi feloszlatása után 1775–1776 folyamán a piaristák vették át több helyen az oktatást, így a kolozsvári kollégiumokban és iskolákban is az irányítását és a tanítást. Ennek keretében valósult meg a polgári építészet oktatása. Az eredmények illusztrálására készült album címlapján lévő ábrázolás is az idősödő, gyászruhát viselő királynő képét mutatja.

A piaristák Itáliában 400 éve, Magyarországon több mint 350 éve, Budapesten pedig 300 éve végzik munkájukat, a tanítást és a diákok szolgálatát.

A gyászruhás Mária Terézia ábrázolása a kolozsvári diákok által összeállított album címlapján
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Tervtári vegyes sorozat (T 15), 36/I. Címlap

„Mária Terézia, egy vétkes halandó”
 

Mária Terézia uralkodásának utolsó évében készült Királyi Könyv különös kincset rejt: a királynő ravatalának képét, valamint azokat a feliratokat, amelyek a temetés alkalmára készültek. Ez az ábrázolás különleges szerepet kapott az idei bécsi Mária Terézia-kiállításon, amelyre kikölcsönözték levéltárunktól.

Mária Terézia a ravatalon
Jelzet: MNL OL, Magyar kancelláriai levéltár, A Magyar Királyi Kancellária regisztratúrája, Libri regii (A 57), 51. kötet, 301. oldal (részlet)

Iratfotók: Czikkelyné Nagy Erika (MNL OL)