Az első világháború végi kétségbeesett és indulatteli légkörben fiatal értelmiségiek, csalódott munkások és nemzeti érzelmű katonatisztek által különböző okok miatt időlegesen támogatott, a szűk mozgástérben a „nagy szocialista világforradalom” és a társadalmi egyenlőség vízióját hirdető, egyre kisebb területre visszaszorulva egyre tanácstalanabbá és radikálisabbá váló Magyarországi Tanácsköztársaság története érzelmileg máig sokakat érint, így folyamatosan íródik még. A demokratikus Nyugattól a diktatórikus Kelet felé forduló proletárdiktatúra fennállásának 133 napja alatt született  dokumentumokból készült, a korszak sokszínűségét és ellentmondásosságát szemléltető válogatás alapvető újdonsága, hogy a korábban csak röviden tárgyalt témák (egyházellenesség, vörösterror, zsidókérdés) vizsgálata mellett megjeleníti, hallhatóvá teszi a subaltern, alárendelt, kisemberi, helyi hangokat, a diktatúrát alulnézetben mutatja be. Az iratok döntő többsége először jelenik meg nyomtatásban.