Jelenlegi hely
ENSZ ’80, Magyarország ’70
A magyar külügyminisztériumi jelentések, különféle feljegyzések és munkaanyagok betekintést engednek az Egyesült Nemzetek Szervezetével kapcsolatos magyar diplomáciai törekvésekbe és erőfeszítésekbe, valamint a magyar és a szovjet blokk országainak egyeztetéseibe is. Írásunkban a két évforduló levéltári forrásait két külön fejezetben mutatjuk be.
„mi, az Egyesült Nemzetek népei […]” – 1945
A második világháború során egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az országok között a korábbinál jóval összehangoltabb nemzetközi együttműködésre lesz szükség. Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia kezdeményezésére a három szövetséges nagyhatalom a 1943. októberi moszkvai külügyminiszteri értekezleten megállapodott egy nemzetközi szervezet létrehozásában. 1944 augusztusában a Washingtonhoz közeli Dumbarton Oaksban ült össze a szervezetet előkészítő tanácskozás, amelynek során az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió, valamint Kína képviselői kidolgozták az ENSZ alapokmányát. Az ENSZ létrehozásakor a fő célkitűzés az államok közötti együttműködés volt a nemzetközi jog és biztonság, a gazdasági fejlődés, a szociális ügyek és az emberi jogok terén, nem utolsósorban a világbéke elérésében és a háborúk elkerülése érdekében.
A külügyi levéltári források között számos irat megtalálható az ENSZ-szel kapcsolatban, többek között a szervezet alapokmányáról, a francia nyelvű kiadás több példányban történő beszerzéséről. A nemzetközi kérdésekkel, Magyarország 1945 utáni politikai, gazdasági, kulturális és nemzetiségi kérdéseivel a leendő békeszerződés szempontjából elsősorban a Külügyminisztérium Békeelőkészítő osztályán foglalkoztak. Iratanyagában külön tételben őrizzük az ENSZ-re és a nemzetközi kérdésekre vonatkozó dokumentumokat.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya magyar fordításban és a francia nyelvű kiadvány előlapja
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Békeelőkészítő osztály, XIX-J-1-a-V-2-1945.
Az alapokmányt 1945. június 26-án ünnepélyesen írták alá San Franciscoban, és az erről készült egykorú felvétel tanúskodik arról az elszántságról, amellyel az Egyesült Nemzetek Szervezete által kitűzött nemes célok megvalósítására buzdították az egyesülő és jövőben majd csatlakozó nemzeteket.
Az egyik irat érdekes utalást tartalmaz Magyarországnak a második világháború lezáró békeszerződés utáni felvételéről. Ez az irat többek között azért is különleges, mivel szinte kész tényként tekinti, hogy Magyarországot a békeszerződés aláírását követően felveszik az ENSZ-be, és rávilágít arra a várakozásra, amely a magyar diplomáciát az ENSZ tagfelvétel kapcsán áthatotta. A külügyi akta tárgya az alapokmány magyar fordításának ügye, amelyet minden bizonnyal azért sürgettek, mivel a külügyben úgy gondolták, hogy „[…] minden reményünk megvan arra, hogy a békeszerződés aláírása után az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagjává leszünk.” A minisztérium a fordításra Danilovics Pált kérte fel, aki már a második világháborút megelőzően a külügyben dolgozott, és 1946-ban már nyugalmazott rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter[KK1] volt. Ekkor azonban a magyar diplomácia képviselői közül sokan nem gondolták, hogy Magyarország felvételére még közel tíz évet kell várni.
A Külügyminisztérium felkérése Danilovics Pálhoz az ENSZ Alapokmányának magyarra fordítására
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Békeelőkészítő osztály, XIX-J-1-a-V-2-411-Bé-1946.
Magyarország 1955. évi felvételéhez azonban hosszú volt az út. A párizsi békeszerződés (1947) aláírását követően az ország újra és újra kérte felvételét a szervezetbe, amelyre közvetlen elutasítás volt a válasz, vagy olyan feltételt támasztottak, amelyet Magyarország nem teljesíthetett. Ilyen feltételek voltak többek között, hogy Magyarország változtassa meg államformáját vagy biztosítsa annak vizsgálatát, hogy az Alapokmány elvei érvényesülnek az országban. A mielőbbi tagfelvétel érdekében Magyarország rendezte az ENSZ jogelődjével, a felszámolás alatt lévő Nemzetek Szövetségével (Népszövetséggel) szemben fennálló 403658,35 svájci frank tagdíjhátralékát, amelyet a Minisztertanács 1947. június 12-én tartott ülésén el is fogadtak.
A magyar diplomácia a koalíciós időszakban és a kommunista hatalomátvételt követően is folyamatosan figyelte az ENSZ akcióit és nyilatkozatait. Ahol lehetett, csatlakozott a nemzetközi kezdeményezésekhez, illetve az ENSZ szakosított szervezeteinek munkájához. Különösnek tűnhet, de Magyarország az ENSZ több szakosított szervezetének vált a tagjává (Egészségügyi Világszervezet – WHO, 1946; Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet – UNESCO, 1948) már jóval azelőtt, hogy az ENSZ tagjai sorába felvették volna. Ezt az ENSZ alapokmánya nem tiltotta.
A tagfelvétel – 1955
A magyar kormány a közvélemény előtt természetesen teljesen láthatatlan módon mindent elkövetett a diplomáciai mozgástér bővítéséért, amelyhez az ENSZ-tagság híján a lehetőségek addig igencsak korlátozottak voltak. A külügyi forrásokon keresztül betekintést nyerhetünk azokba az erőfeszítésekbe, amelyeket Magyarország felvétele érdekében külügyi-diplomáciai vonalon tett. Ilyen volt többek között a jemeni ügyvivővel folytatott követségi beszélgetés 1952-ben vagy a próbálkozás az Országos Béketanácson és a Magyar Jogász Szövetségen keresztül 1954-ben, amelynek tervezetei, operatív háttérlevelezése és francia nyelvű fordítása is megtalálható az adminisztratív jellegű iratok között.
Kivonat a washingtoni magyar követség jelentéséből
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Vegyes TÜK, XIX-J-1-j-Vegyes-26/h-001785-1952.
A Magyar Jogászszövetség levele Magyarország ENSZ-be való felvétele ügyében a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségéhez intézendő sürgönyt illetően
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Nemzetközi Admin, XIX-J-1-k-Nemzetközi-26/h-09968-1954.
A Rákosi-korszak politikai eszköztárának szerves részét képezte a washingtoni követségen és a New York-i konzulátuson végzett alapos állambiztonsági háttérmunka. A levéltári iratokból jól látható, hogy a magyar külügy szisztematikusan készült az ENSZ-tagfelvételre és a nemzetközi munkára, ahogy ez a washingtoni magyar követséghez 1955 júliusában intézett tájékoztatás-kérésben is megfigyelhető.
A Külügyminisztérium tájékoztatás-kérése a washingtoni magyar követséghez az ENSZ-be történő felvételünk esetére
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Vegyes TÜK, XIX-J-1-j-Vegyes-26/h-006939-1955.
A washingtoni magyar követség jelentése a tagfelvételi kérdésekkel kapcsolatos megbeszélésekről
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Vegyes TÜK, XIX-J-1-j-Vegyes-26/h-007258-1955.
Szarka Károly washingtoni magyar követ tájékoztatása az ENSZ-tagságunk kérdéséről
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Vegyes TÜK, XIX-J-1-j-Vegyes-26/h-007258/3-1955.
A folyamatos és intenzív diplomáciai háttérmunkát és erőfeszítéseket követően Magyarország végül szovjet javaslatra és egy ún. „package deal” (csomagterv) keretében 1955. december 14-én, egyetlen szavazással 16 országgal együtt vált az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjává.
Szarka Károly washingtoni magyar követ felszólása az ENSZ Közgyűlés 10. ülésszakán Magyarország tagfelvétele kapcsán
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Vegyes TÜK, XIX-J-1-j-Vegyes-26/h-0010314-1955.
Szarka Károly jelentéséből az is kiderül, hogy szovjet javaslatra Magyarországnak vagy más újonnan felvett tagállam kormányának állandó delegációt kellene küldenie az ENSZ-hez. Mindez nemcsak az állandó ENSZ diplomáciai képviselet tevékenységének megindítása miatt volt fontos, hanem egyúttal bizonyította a magyar és a többi felvett ország diplomáciájának rátermettségét és felkészültségét az ENSZ munkára, hovatovább a mielőbbi nemzetközi, valamint hírszerzői munka megindítását, illetve kiterjesztését. Az 1955. év külügyminisztériumi ügyiratok ENSZ-iratai (tételei) így a tagfelvételi eljárással, álláspontokkal, beszédek megszövegezésével és a felvételt követően nem utolsósorban az állandó ENSZ Képviselet elhelyezkedésével és épületszerzésével foglalkoztak.
Részvétel az ENSZ Közgyűlés 10. ülésszakán
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Vegyes TÜK, XIX-J-1-j-Vegyes-26/h-0010314/3-1955.
Az iratanyagból látható, hogy szinte mindegyik washingtoni követségi jelentés kitér a szovjet delegációval történő szoros egyeztetésre és annak szükségességére. A forrásokból kiderül az is, milyen aktívan és nagy lendülettel vetette bele magát a magyar delegáció az ENSZ-munkába:
Magyarország ENSZ-be történő felvételét követő munka megindítása és az állandó ENSZ Képviselet házvételével kapcsolatos javaslatok
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Vegyes TÜK, XIX-J-1-j-Vegyes-26/h-002093-1956.
Épületvásárlás a magyar állandó ENSZ delegáció részére
Jelzet: MNL OL, Külügyminisztérium, Vegyes TÜK, XIX-J-1-j-Vegyes-26/h-002093/7-1956.
Magyarországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe történő 1955. évi felvételével kétségkívül új korszak nyitányának lehetünk tanúi a magyar-ENSZ kapcsolatok terén, amelyek kapcsolatok nem az 1955. esztendőre, hanem jóval korábbra, 1945-re vezethetők vissza. Ahogy 1945 után Magyarország és a szervezet kapcsolatát megterhelte, hogy a tagfelvétel elhúzódott, úgy 1956 folyamán a magyar tagságot és érdekérvényesítést újabb megpróbáltatások érték. Az 1956-os forradalom és szabadságharc és az azt követő ENSZ-beli különbizottsági vizsgálat, a „magyar ügy” még évekig kihatott a magyar diplomácia mozgásterére és érdekérvényesítő képességére. Az alapító nemzetek által 1945-ben, vagyis már 80 éve lefektetett alapelvek, az Egyesült Nemzetek Szervezete szellemisége és célkitűzései napjainkban Magyarországnak továbbra is a nemzetközi kapcsolatok és együttműködés zsinórmértékének számítanak.
Digitális felvételek: Vörös-Balog Barbara (MNL)
Javasolt szakirodalom és kutatási eredmények:
„Magyarország és az ENSZ Kutatócsoport”
Valentin Mihajlovič Berežkov: Az ENSZ bölcsőjénél. Budapest, 1976.
Jussy M. Hanhimäki: The United Nations. A Very Short Introduction. Oxford, 2008.
Kecskés D. Gusztáv: Az emberiség legszebb álma? Az Egyesült Nemzetek Szervezetének jelene, múltja és jövője [Megjelenés alatt]
Mark Mazower: Governing the World. History of an Idea, 1815 to the Present. London, 2013.
Nagy András: Halálos együttérzés. „A magyar ügy” és az ENSZ, 1956–1963. Budapest, 2020.
Nagy András: Az ENSZ és a magyarkérdés 1956-ban. Előadás a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, Levéltári Délutánok, 2025. november 4.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges