Jelenlegi hely
„Bécsben az élelmiszerek beszerzése lehetetlen”
„Bécs város lakossága immár harmadik éve példátlan szenvedésen megy át a fizikai nyomor minden részének elszenvedésével. Éhezik, nincs ruhája és tüzelője, a télen még a világítás is minimumra van redukálva.” – írta Miskolczy Gyula egyik 1948-ban benyújtott jelentésében.
Klebelsberg Kuno, a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) vezetője az 1920-as években több tudományos és kulturális intézetet alapított külföldön, valamint a már működőket is beillesztette az új intézményhálózatba. Klebelsberg kulturális diplomáciai erőfeszítéseinek eredménye a Bécsben – az akkor már önálló Ausztriában – 1923-ban megalapított Collegium Hungaricum is, amely egy évvel később kezdte meg működését. Kevésbé köztudott, hogy a Collegium Hungaricum mellett 1920-tól létezett a Magyar Történelmi Társulat bécsi intézete is (később Bécsi Magyar Történeti Intézet, majd 1933-tól Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet néven működött). Ez utóbbi 1924 óta lehetővé tette ösztöndíjasainak bécsi levéltári és könyvtári kutatásait, hogy elkészíthessék a Magyar Történelmi Társulat által tervbe vett forráskiadvány-köteteket. A kiküldöttek szállását az egykori Trautson-palotában, a Magyar Nemesi Testőrség épületében biztosították, ahol e két intézmény helyet kapott. A Collegium Hungaricum és a történeti intézet „Bécsi Magyar Kulturális Intézetek” átfogó megnevezéssel folytatott jelentős és máig tudományos hatást kiváltó tevékenységet. A két intézménynek 1935-től 1948-ig közös vezetője volt Miskolczy Gyula történész személyében, illetve a hivatali irathasználatban is a Bécsi Magyar Kulturális Intézetek (BMKI) megnevezést szerepeltették következetesen.
A bécsi Trautson-palota. 1760-tól A Magyar Királyi Nemesi Testőrség palotája, 1924-től a Bécsi Magyar Történeti Intézet épülete, ma az osztrák Igazságügyminisztérium székhelye (H. Németh István felvétele)
Közismert, hogy a második világháború harcai Magyarországot különösen erősen sújtották, a háborús pusztítás után az ország jelentős része romokban hevert. Nincs viszont a köztudatban, hogy a háború utáni nehézségek és nélkülözés hasonlóképpen jellemezte az osztrák társadalmat is. Manapság azt gondolnánk, hogy Ausztria már akkor is jobb helyzetben állt, azonban ez közel sincs így.
A teljes országot – illetve a fővárost, Bécset – négy megszállási övezetre osztották az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió között. Ausztria északkeleti része, a magyar határhoz közeli területek, a szovjet megszállási övezethez tartoztak. A megszállás, pontosabban a közös ellenőrzés tíz éven keresztül tartott. Közben, amíg a gazdaságot talpra nem állították, a lakosság a magyarokéhoz hasonló, vagy éppen rosszabb életkörülmények között élt, mondhatni tengődött.
A BMKI vezetője folyamatosan figyelemmel kísérte az osztrák viszonyokat, főleg azért, mert továbbra is számos magyar ösztöndíjas tanult Bécsben, akik megélhetésére és életminőségére hivatalból is ügyelnie kellett. Az osztrák, azon belül is a főváros életét Miskolczy Gyula a Vallás- és Közoktatási Minisztériumhoz küldött érzékletes jelentésekben szemléltette 1945 és 1948 között.
Részletek a BMKI vezetőjének az osztrák állapotokra vonatkozó jelentéseiből
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-e-150-2. tétel-Bécs-1948-1949 (MNL Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Külföldi Kulturális Kapcsolatok Főosztálya, 150-2. tétel)
A jelentésekben jellemzett viszonyoknál sem a BMKI munkatársai, sem az ösztöndíjas hallgatók nem éltek jelentősebb mértékben jobb módon. A BMKI költségvetését a magyar állam biztosította, de ez két éven át csak szűkösen tette lehetővé a bécsi megélhetést. 1947 végéig a két valuta közötti váltásarány még kedvezett a magyar kolóniának, tagjai kb. egy forint = 4,6 schilling árfolyamon váltották a két pénznemet. 1948 elején azonban a schilling árfolyama a forinthoz képest jelentősen emelkedett, és 1:2 arányra változott (pontosan: 52 forint ért 100 schillinget). A valutaingadozás a BMKI kiadásait nehezítette meg: az alkalmazottak és az ösztöndíjasok ellátmányának fizetőértéke a felére csökkent. Az osztrák életviszonyok kevéssé változtak: ezt követően is nehéznek minősült a megélhetés, az árak folyamatosan emelkedtek.
A legnagyobb gondot az ennivaló beszerzése jelentette.
Miskolczy Gyula már 1948 januárban kérelmezte, hogy otthonról (vagyis Magyarországról) havi élelmiszercsomagokat juttassanak el Bécsbe, és nemcsak az ösztöndíjasoknak, hanem az Intézet alkalmazottai számára is. A magyarországi hivatalok a technikai akadályokra hivatkoztak, és elutasították a kérést. Miskolczy pár hónappal későbbi számításai szerint már 1500 schilling volt szükséges egy ösztöndíjas havi megélhetéséhez, „hogy éhezés és nélkülözés nélkül ne veszítsen munkaerejéből”. Összehasonlításul érdemes tudni, hogy 1948-ben 600 forint körül mozogtak a magyarországi havi átlagfizetések.
Miskolczy Gyula jelentése a Vallás- és Közoktatási Minisztériumnak a drága élelmiszerárakról
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-e-150-2. tétel-Bécs-243456-1948-1949 (MNL Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Külföldi Kulturális Kapcsolatok Főosztálya, 150-2. tétel)
Amikor nem sokkal később viszont egy rendezvényt terveztek, illetve Alexits Györgynek, a VKM államtitkárának ausztriai látogatását tervezték, az illetékesek már engedékenyebbnek mutatkoztak...
A BMKI az év elején a huszonöt éves fennállásának megünneplésére készült, és az államtitkár is tudományos jellegű előadást kívánt tartani. E két eseményhez nagyobb mennyiségű élelmiszert kellett beszerezni, ezért az ünnepléshez, illetve főleg az előadók és meghívottak megfelelő ellátásához engedélyezték, hogy a szükséges étkeket és hozzávalókat Magyarországról szerezzék be. Az élelmiszereket összesen 904 forint értékben rendelték meg Schnell Dezső (azelőtt Nikászy Géza) Budapest, Kígyó utcai csemegeüzletéből. A kiviteli engedélyért a VKM a Magyar Nemzeti Bankhoz folyamodott.
Engedélykérések és igazolások az élelemszállítás szükségességéről
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-e-150-2. tétel-Bécs-1948-1949 (MNL Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Külföldi Kulturális Kapcsolatok Főosztálya, 150-2. tétel)
Kezdetben a BMKI egy munkatársa vállalta a szállítási feladatot, végül azonban profi szállítmányozási módot választottak. A szállítással az IBUSZ (Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt.) céget bízták meg. A kiszállítást 120 forint szállítási költség is terhelte, s mindemellett húsz forint öszegben biztosítást is kötöttek rá. Az ezer forint biztosítási összeg fedezte az egy ládányi, kb. 40 kilogrammnyi élelmiszert kivitelét.
Mindenre kiterjedő biztosítás kötése a szállítmányra
Jelzet: MNL OL XIX-I-1-e-150-2. tétel-Bécs-244187-1948-1949 (MNL Országos Levéltára, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Külföldi Kulturális Kapcsolatok Főosztálya, 150-2. tétel)
A költségeket a VKM állta, és az élelmiszer rendben és sértetlenül megérkezett Bécsbe. Mint a telefonon diktált listából látható, lényegében alapélelmiszerekről van szó, bár néhány luxuscikket is megrendeltek, mint például spárgakonzervet, szardíniát, dióbelet, tokaji bort és 50 darab szivart.
1948. február 5-én sikeresen megünnepelték a jubileumot. Miskolczy Gyula előadást tartott a BMKI történetéről, majd a lakásán fogadást adott. Tudjuk, hogy ez utóbbin részt vett dr. Felix Hurdes osztrák közoktatásügyi miniszter, minisztériumának vezető tisztviselői, Bécs város kulturális tanácsnoka, valamint az ottani tudományos élet több vezető személyisége.
Alexits György államtitkár még az ezt megelőző napon, a jelentések szerint nagyszámú közönség előtt, az 1946-ban alapított Institut für Wissenchaft und Kunst-ban adott elő „Die Gestaltung des Schulwesens im Spiegel die sozialen reformen” címmel a korabeli magyar iskolapolitikáról.
Az élelmiszerek megfelelő felhasználásáról már nincsenek információink, azonban a fentebb közölt jelentésrészleteket olvasva nem lehet kétségünk, hogy az összes kiszállított élelem elfogyott, és elszívták a cigarettákat és a szivarokat is.
Bár a bécsi tudományos intézetek költségvetése továbbra sem volt kielégítő mértékű, és az osztrák viszonyok és csak lassan javultak, további élelmiszer-szállítmányokról nincs tudomásunk. A BMKI végül 1950-ben felfüggesztette a működését, és csak az 1960-as évek elején indult újra.
Felhasznált irodalom:
Keresztes Csaba: A bécsi Magyar Történetkutató Intézet ki nem adott 1947. évi évkönyvének története. Central European Library and Information Science Review (CELISR) 1. évf. 2. szám (2024). 182–190.
Kulcsár Krisztina: Ember Győző 18. századról folytatott bécsi kutatásai. Levéltári Szemle 70. évf. 2. szám (2020). 60–75.
Ujváry Gábor: Kulturális hídfőállások. A külföldi intézetek, tanszékek és lektorátusok szerepe a magyar kulturális külpolitika történetében. II. kötet. Bécs és a magyar kulturális külpolitika. Ráció Kiadó, Budapest, 2017.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges