Az Országos Levéltár első levéltárnokára és a Magyar Országos Levéltár korábbi főigazgatójára emlékeztünk

2018.05.05.
Pauler Gyula születésének 177. évfordulóján Dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója tett megemlékező látogatást és helyezett el emlékkoszorút az Országos Levéltár első levéltárnoka altemplomi sírhelynél a Szent Donát kápolnában Badacsonytomajon, majd ezt követően a 2017-ben elhunyt Lakos János, a Magyar Országos Levéltár korábbi főigazgatója nyughelyénél helyezte el a megemlékezés virágait.

Az Országos Levéltár egykori vezetője, Pauler Gyula 1841. május 11-én született Zágrábban. Iskoláit a piaristáknál végezte Pesten, jogot hallgatott, egyetemi évei alatt kezdett el történeti kérdésekkel foglalkozni. 1870-tól lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd Horváth Mihály – a korszak egyik legnagyobb hatású történésze – ajánlására nevezték ki 1874. október 14-én országos levéltárnoknak.

A kinevezését követő években számos külföldi levéltárba ellátogatott: München, Berlin, Drezda, és a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv is úticéljai között szerepelt. Hazatérte után kidolgozta az Országos Levéltár szervezeti felépítését, meghatározó tevékenységi köreit és hozzákezdett annak újjászervezéséhez.

Pauler Gyula a levéltári iratanyag szisztematikus rendezését szem előtt tartva az Országos Levéltárat az európai tudományosság színvonalára emelte. 1992-ben díjat is neveztek el róla, amely a levéltáros-szakma legmagasabb kitüntetése. A Pauler Gyula-díj azon levéltárosoknak adományozható állami kitüntetés, akik hosszabb időn át kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, és tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel szakterületük fejlődését segítik elő.

 

Lakos János 1947-ben Balatonrendesen született, felsőfokú tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kezdte meg, ahol 1972-ben történelem–földrajz szakos tanári diplomát, majd 1979-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen levéltárosi képesítést szerzett.

Lakos János végigjárta a levéltáros szakma lépcsőfokait, tudását a szakma gyakorlati művelésével alapozta meg. Dolgozott levéltárosként a Magyar Országos Levéltárban és a Pest Megyei Levéltárban. Vezetőként vállalt feladatot a Pest Megyei Levéltár váci fióklevéltárában, majd igazgatóhelyettesi beosztásban működött. Gyakorlati tudásának hasznosítására a levéltári terület irányítását ellátó minisztériumi szinten is lehetősége nyílt, a Művelődési, illetve Művelődési és Közoktatási Minisztérium Levéltári Osztályának főmunkatársa, később pedig helyettes vezetője volt.

Pályájának csúcsát a Magyar Országos Levéltár főigazgatói pozíciójának betöltése jelentette. A Magyar Országos Levéltár és az Új Magyar Központi Levéltár egyesítésekor a minisztérium által meghirdetett pályázat útján 1992. július elsejei hatállyal elnyerte a Levéltár főigazgatói posztját, amelyet 1997. június 30-ig töltött be.

Sokat tett azért, hogy a Magyar Országos Levéltár elfoglalhassa súlyának megfelelő helyét a hazai levéltári rendszerben és a nemzetközi levéltári közéletben, a levéltár a közvélemény előtt is kellően ismert legyen. Az 1997 utáni időszak ismételten a levéltári szakma egészét érintő feladatokat hozott számára. 1998-tól nyugdíjazásáig vezető szakfelügyelő volt, 1997-ben PhD-fokozatot szerez, és az MTA Történettudományi Bizottságának a tagja. 2000-ben Széchényi Ferenc-díjjal tüntették ki.

Utolsó frissítés:

2018.05.28.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges