Jelenlegi hely
Árpád-házi Szent Margit „első ábrázolása”
A királyi pár második gyermeke nehéz időben született, 1242. január 27-én Klissza (ma Klis, Horvátország) várában – amikor a tatár dúlta Magyarország földjét, szülei pedig menekülni kényszerültek. Ugyancsak nehéz időben, a második világháború ötödik évében, 1943. november 19-én avatta őt szentté XII. Piusz pápa. Bár a szentté avatás majd 650 évet késett, Margit alakja és emléke élénken élt hazája és népe szívében.
Élete történetét jól ismerjük. Kicsi gyermekkorától apácaként élt, előbb Veszprémben, 1252-től pedig a „számára” épült Szűz Mária-szigeti kolostorban.
A domonkos rendi apácakolostor romjairól készült légifotó
Nappalai és éjszakái jó részét a nemzetéért való engesztelésben töltötte, illetve apáca társait szolgálta szeretettel és példás alázattal. A halál fiatalon ragadta el 1270-ben. 1276-tól hivatalosan is boldogként tisztelte az egyház. Szentté avatási pere is megindult, ehhez készültek tanúvallatási jegyzőkönyvek, személyéhez köthető csodákat rögzítő legenda. Magyar nyelvű életrajza Ráskay Lea kézírásával lemásolva maradt ránk. Ennek regényes feldolgozása Gárdonyi Géza Isten rabjai című alkotása.
Domonkos apáca, a Nyulak-szigeti kolostorban élt a 16. század elején. Művelt kódexmásoló, latinul is kiválóan tudott. Keze írását öt kódex őrzi: az általa lefordított és átdolgozott Margit legenda, a Példák könyve 1510-ből, Szent Domonkos élete 1517-ből, a Cornides-kódex 1514–1519 között és a Horvát-kódex 1522-ből. Műveltségéről, gondolatairól a kódexek margináliái (lapszéli megjegyzései) árulkodnak. Életét Beöthy Zsolt örökítette meg Ráskai Lea című verses elbeszélésében (Budapest, 1881).
Gárdonyi Géza: Isten rabjai
Margit halála után 12 évvel kelt az az oklevél, amelyen a Szűz Mária-sziget – később Nyulak-szigete, Margitsziget – kolostorának jó állapotban megmaradt pecsétje függ.
Az oklevelet unokahúga, István bátyjának lánya, Erzsébet úrnő bocsátotta ki Telkiben lévő szőlők megvásárlásáról.
Erzsébet priorissza megerősítése a telki apátság szőlőbirtokainak eladásáról, 1282
Jelzet: MNL OL, Diplomatikai levéltár (DL), 1130
A pecsét a középkori konventi pecsétek típusát követve mandorla alakú.
Takács Imre: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Művészettörténeti tanulmány és katalógus a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Intézete és a Budapesti Történeti Múzeum másolatgyűjteménye alapján. Budapest, 1992
Az oklevelet a pecséten kívül az írásbeliség első századainak egyik jellegzetes hitelesítési eszközével is ellátták, ez pedig a chirographum. A szó görög eredetű, jelentése kézzel írni/aláírás. Az oklevéltanban egy különleges hitelesítési eljárást értünk alatta: a betűkön történő átvágást. Az ügyben érdekelt felek részére egymás alá másolták az oklevél szövegét, majd a közéjük írt betűkön keresztül vágták ketté a pergament. Vita esetén a betűk összeillesztése igazolta a dokumentum hitelességét. Általában két példány készült ezen a módon. Ma is összeilleszthető például a nyitrai káptalan 1352. április 4-én kelt birtokba iktató- és határjáró oklevelének két példánya, a DL 4272 és a DL 16108. De ismerünk hárompéldányos oklevelet is, ahol a középső darab maradt meg, tehát alul és felül is láthatók a félbe vágott betűk.
Az itt bemutatott oklevél kalandos úton került mai őrzési helyére. Eredetileg természetesen a domonkos rendi apácák szigeti kolostorában őrizték. Valószínű, hogy a hátlapon látható piros tintás jelzet az eredeti őrzés helyéről árulkodik: Capsa 18. Fasciculus 4. Numero 31. – vagyis a 18. zsákban, a 4 iratcsomóban, a 31. számú oklevél volt. Ez az összetett és pontos jelzet arra utal, hogy az apácák gondosan őrizték és nyilvántartották a jövedelmeiket, jogaikat biztosító okleveleket. A török elöl (1529–1540) menekülve levéltárukat és legbecsesebb kincsüket, Margit ereklyéit is Pozsonyba menekítették. Itt kaptak helyet a klarisszák kolostorában. II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete után a kolostorok javai, jövedelmei és az ezek biztosító dokumentumok a Magyar Kamara birtokába és kezelésébe kerültek. Itt kapták a lap alján látható, fekete tintával írt jelzetet: Mon[asterium] Poson[iens]i – Fasciculus 56. Numero 3.
Amikor a 19. században létrehozták az Országos Levéltárat, az újonnan épült palotájába költözést követően az elpusztult királyi levéltár pótlására kialakították a Diplomatikai Levéltárat (a mai Q szekciót), amelybe kiemelték és összegyűjtötték a levéltár iratai közül a mohácsi csata napja (1526. augusztus 29.) előtt keletkezett iratokat. Ebben a gyűjteményben kapta az oklevél a DL 1130 jelzetet.
Vonatkozó irodalom:
Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta ducum, ducissarum stirpis Arpadianae necnon reginarum Hungariae critico-diplomatica. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerkesztette Zsoldos Attila. Budapest, 2008, 253. regeszta.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges