Különleges tartalma lehetett talán az oka, hogy a Batthyány család levéltárában nem a Missiles, hanem a köztörténet szempontjából fontosnak ítélt iratok számára létrehozott Memorabilia sorozatban tartották megőrzésre méltónak. A magyar nyelvemléknek minősülő levelet, hogy a nyelvtörténészek és nyelvtörténeti kutatás számára is hozzáférhetővé váljon, Iványi Béla 1947-ben a Magyar Nyelv 43. évfolyamában betűhív átírásban közölte. Iványi közlését alapul véve a Hegedűs Attila – Papp Lajos által szerkesztett „Középkori leveleink 1541-ig” című, 1991-ben megjelent kötetben újból publikálták.

Most végre az eredeti levelet mutathatjuk be az érdeklődőknek. Ismételt közzététele előtt azonban szükséges szót ejteni keletkezésének körülményeiről, s néhány mondatban bemutatni a levél íróját és címzettjét.

A levélíró a köznemesi származású, 1489 körül született Erdődy Simon. Bécsi és padovai teológiai tanulmányai befejeztével a papi pályára lépett. Pankotai főesperessé, majd egri kanonokká nevezték ki. Nem kisebbítve egyéni képességét és tehetségét, egyházi karrierjén bizonyára sokat lendített, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek rokona volt, aki Hunyadi Mátyás és II. Ulászló királyok uralkodása idején fontos politikai tényezőnek számított. Bakócz támogatásának köszönhetően már 1518-ban megkapta a zágrábi püspökséget. Harcolt a mohácsi csatában, s ezt túlélve Szapolyai János táborához csatlakozott, de 1527 novemberében I. Ferdinándhoz pártolt át, aki meghagyta a zágrábi püspökség élén, sőt 1530-ban horvát-szlavón bánná nevezte ki. A báni feladatkört 1534-ig látta el.
 

Az Erdődy-címer a zágrábi Erdődy-missale egyik lapján (Riznica zagrebačke katedrale: RK 354.).
A kép forrása: https://www.zg-nadbiskupija.hr

 

A zűrzavaros belpolitikai helyzet rendezése céljából I. Ferdinánd 1535. október 3-ára Nagyszombatba országgyűlést hívott össze. Minthogy erről a meghívott nemesek jelentős számban távol maradtak, az uralkodó november 25-ére Pozsonyba újabb gyűlést hívott össze. Ezt a gyűlést végül Bécsbe helyezték át, s itt is fejeződött be az 1536-os esztendő első hetében. Magas egyházi és világi pozíciója révén Erdődy Simon is jelen volt az országgyűlésen, és innen dombrói rezidenciájába hazatérve írta meg levelét. A korabeli közlekedési eszközök és rossz útviszonyok ismeretében elképzelhető, hogy milyen kimerítő és fárasztó lehetett a középkorú Erdődy püspök számára a Bécs–Dombró (ma Dubrava, Horvátország) közötti kb. 260 km-es távolság megtétele. Talán az országgyűlésen történteket akarta sürgősen elújságolni, vagy valami jelentős horderejű eseményre – török támadás, rablók portyázása, járvány kitörése, természeti katasztrófa közeledte – kívánta figyelmezetni címzettet, netán hitbéli problémákat szeretett volna vele megvitatni, hogy a több napig tartó utazás fáradalmait még jóformán ki sem pihenve ragadott papírt és tollat?

Erdődy Simon pecsétje.
Jelzet: MNL OL, Batthyány család körmendi levéltára, Missiles (P 1314), No. 11781.
 

A címzett ráadásul egy hölgy, mégpedig a javából! Ő a délszláv nemes családból származó Svetkovics Katalin. Pontos születési dátuma nem ismert, de néhány adatfoszlány arra enged következtetni, hogy valamikor 1505 és 1510 között látta meg a napvilágot. Szülei, ha nagy vagyonnal nem is, de kiváló kapcsolati tőkével rendelkeztek. Így fordulhatott elő, hogy Katalin már egészen fiatalon Habsburg Mária osztrák főhercegnő, majd magyar királyné udvarhölgyévé avanzsált. Leánytestvérei (Svetkovics Anna, Erzsébet, Mária, Leonarda) kitűnő házasságokat kötöttek, mivel a Lamberg, Batthyány, Csoron és Jurisics családokba házasodtak be. Svetkovics Katalin Batthyány Ferenc kiszemeltje lett. A húszas évei közepén járó, biztos egzisztenciával rendelkező Batthyány származása, címei és tisztségei (királyi kamarás, főpohárnok, horvát-szlavón bán) révén a Magyar Királyság vezető elitjéhez tartozott. Katonai téren is veteránnak számított, hiszen részt vett a Dózsa-féle parasztfelkelés ütközeteiben, Jajcánál és Mohácsnál pedig a török elleni csatákban. A királyi udvarba bejáratos, a lovagi tornák ünnepelt sztárja, az udvarhölgyek kedvence 1524. január 18-án vezette oltárhoz Svetkovics Katalint.

Mielőtt tovább folytatnánk a részletekkel álljon itt a mára már meglehetősen rossz fizikai állapotban lévő levélről készült felvétel és modern átírása.

Batthyány Ferenc (1497–1566). Olajfestmény.
Forrás: MNM Történelmi Képcsarnok. (https://npg.hu/portreadatbazis/batthyany-ferenc-i-1286/)

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Erdődy Simon zágrábi püspök levele Batthyány Ferencné Svetkovics Katalin részére
Jelzet: MNL OL, Batthyány család körmendi levéltára, Törzslevéltár (P 1313), I. sorozat, 5. Memorabilia,  No. 67/13.

A bevezetőt követő második mondatból rögvest kiderül, hogy nem lesz benne szó országgyűlési tudósításról, háborús vészhelyzetre való figyelmeztetésről, vallási kérdésekről. Kizárólag a férjnek, azaz Batthyány Ferencnek a bécsi tartózkodása során tapasztalt csélcsap viselkedéséről, csapodárságáról, dévaj szórakozásáról tudósítja a feleséget. Források hiányában csak találgathatunk, hogy vajon Svetkovics Katalin adott megbízást férje megfigyelésére, és kérte a beszámolót, vagy Erdődy püspök önszorgalomból volt ennyire buzgó mind a megfigyelésben, mind a híradásban. Netán rosszindulattól hajtva kívánt éket verni a Batthyány-Svetkovics házaspár közé?

Lehet, hogy 12 évi házasság után lankadt némiképp egymás iránti szerelmük, és kissé megfakult az az érzelem, amely a mohácsi csata előtti napokban kelt szerelmeslevélben tükröződik (1526. augusztus 1., HU-MNL-OL-DL 104814.), ebben ugyanis a következő sorokat írta Batthyány hitvesének: „Jó Katus, szerető leányom semmit ne bánkódjál! Ha élek, és tisztességemre jövök haza, ezt fogadom, hogy ottan egy gyermeket csinálok.”

Batthyány Ferenc 1526. augusztus 1-jén írt levele Svetkovics Katalinnak.
Jelzet: MNL OL, Mohács előtti gyűjtemény, DL 104814.
 

Bár frigyüket nem kísérte gyermekáldás, főúri udvaruk mégis gyerekzsivajtól volt hangos. Rokongyermekekkel, familiárisaik fiaival és leányaival vették körbe magukat, s gondoskodtak neveltetésükről, színvonalas taníttatásukról. A házasfelek szeretetben és harmóniában éltek együtt Batthyány Ferenc 1566-ban bekövetkezett haláláig. Özvegye meggyászolta, és 8 év múlva követte a sírba.