Áldás és átok a víz – kiállításmegnyitó Szolnokon

Szerző: Török Enikő
2018.09.10.
A szolnoki Aba-Novák Agórában a szeptember 1-jén tartott kiállításmegnyitón Szalay Ferenc, Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere és Molnár Lajos Milán, az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket. Ezt követően dr. Rácz György, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese nyitotta meg a kiállítást.

Rácz György megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a kiállítás alapkoncepciója, ami a címében is tükröződik: ÁLDÁS és ÁTOK, tökéletesen kifejezi az embernek a vízhez való viszonyát. Miként a középkori önkényes folyóelterelések is egyik birtokosnak haszonnal jártak, a másiknak károkkal, úgy a 18-19. századi embereknek is hol áldást, hol átkot jelentett a víz.

Kiemelte azt a szimbolikusnak felfogható etimológiai jelenséget is, hogy mindkét szó a finnugor alapszókincsből származik, és a két ellentétes értelmű szó végső soron közös eredetű, aminek vallástörténeti magyarázata lehet. Mindez a kiállításnak is szakrális értelmet és jelentést ad. Körüljárta azt a kérdést, hogy miért fontos a levéltárnak egy ilyen kiállítás, amivel sok munka van és egyáltalán nem származik belőle anyagi haszon. Egy-egy kiállítás rendezése csak „melléküzemága” a levéltáraknak, nem tudnak és nem akarnak versenyezni a múzeumokkal ezen a területen. Ugyanakkor nem tudják visszatartani magukat, hogy a napi munkájuk során megismert iratokat ne mutassák meg a nagyközönségnek, mert hiszik azt, hogy az ezekkel való találkozás nemesebbé teszi a lelket. Általában a levéltár falai között készítik el a kamarakiállításaikat, bár az utóbbi években ezen a területen is áttörés következett be azzal, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Bécsi kapu téri épületében a korábbi restauráló műhelyt modern kiállítóteremmé alakították át és most már a második nagyszabású kiállítást rendezték Kik vagyunk? – Magyarországi nemzetiségek címmel. A levéltár próbálja becsalogatni az épületbe az embereket, hátha levéltárról alkotott fogalmuk is csiszolható ezáltal. A szolnoki Agóra kiállítása mégis más: most kihozták az intézményből az anyagot egy olyan helyre, ahol sokan megfordulnak. Így sokkal többen látják a kiállított darabokat, olyanok is kapcsolatba kerülhetnek velük, akik egyébként nem térnének be a levéltárba.

A professzionális kiállítótérben elhelyezett eredeti, 18-19. századi kéziratos térképek, tervrajzok, néhány szöveges forrással és pecsétnyomóval kiegészítve úgy festenek a térben, mint a műalkotások: mert valójában azok is: ha közelről megcsodáljuk ezeket a gyöngyszemeket, látható a vizet szerető és a vízzel viaskodó, térképet készítő ember keze, alakja. A kiállítás koncepciója országos kitekintésű, az ország bármely részén érthető és élvezhető darabokkal, alapvetően ellentétekből indult ki: a víz életet (ártéri gazdálkodás, vízi energia) és pusztít (árvizek, morbus Hungaricus); összeköt (hajózás, hajózócsatorna, hidak) és elválaszt (vizesárok, mocsár). A harmadik modul a helyszín miatt értelemszerűen Szolnok és a Tisza. Az előadó felhívta a figyelmet néhány különleges darabra, amely mindenki számára mond valamit. Ilyen például a híres országos „pocsolyatérkép” a szabályozások előtti árvízjárta területekkel, vagy a Balaton lecsapolásának tervét megörökítő tervrajz. Az anyag többsége a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából való, ezt egészítették ki a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár gyűjteményéből.

Kollégája, Török Enikő levéltáros által összeállított kiállítás unikális abból a szempontból, hogy ilyen jelentőségű kiállítást külső partnerrel, külső helyszínen először rendez a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. A megvalósítást az Agóra és az MNL között 2017. október 13-án kötött együttműködési szerződés tette lehetővé, ez utóbbi ötlete pedig egy néhány hónappal azelőtt a Bécsi kapu téri épületben megtartott könyvbemutatón született meg Molnár Lajos Milán igazgató és Laczlavik György főosztályvezető beszélgetéséből. A szolnoki Családkutató Klub által Ari Ilona menedzselésével készített könyvet az Aba Novák Agóra Kulturális Központ adta ki (Kis füzetben nagy segítség a családkutatáshoz 3.), így hozva össze egy civil szervezet a közgyűjteményt és a művelődési házat egy olyan cél érdekében, amelyet csak együtt tudtak véghezvinni.

A kiállítást – mely szeptember 30-ig tekinthető meg – színesítik Dr. Vince Gyula képeslap-gyűjteményének darabjai és a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság tablói.

 

Utolsó frissítés:

2018.09.28.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges