Nagy Szulejmán

A korabeli kútfők szerint a türbét a híres uralkodó fia, Szelim szultán ott emeltette, ahová apja szívét és belső szerveit egy aranyedénybe zárva az 1566. évi hadjárat idején nagy titokban eltemették. A most feltárt épületegyüttes még pontosabb beazonosításra vár: e feladathoz elsősorban a korabeli források – például krónikák, tanúvallomások, követutasítások, levelek, urbáriumok, térképek – nyújthatnak támpontokat. A türbe egyetlen fennmaradt alaprajzát gróf Esterházy Pál (1635–1713) nádor, későbbi birodalmi herceg készítette 1664-ben, és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára térkép- és tervtára őrzi.

Esterházy Pál tollrajza a turbéki erődről
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Esterházy család (hercegi) levéltárából kiemelt tervrajzok (T 2), No. 1051.

Az alaprajzon jól látható a palánkon (erődítésrendszeren) belüli síremlék a türbével (a rajzon 1-es számmal jelölve) és a dzsámival: utóbbi belső (2) és külső (3) tere egyaránt kitűnően tanulmányozható. Esterházy mindezeken kívül feltüntetett még egy „L” alakú épületet a szerzetesek (dervisek) (4) és egy kisebbet a türbét és a dzsámit őrző katonák (6) számára. Az ábrázolás kidolgozottsága folytán egyes történészek vitatják, hogy készítője azt tábori körülmények között, vagyis a hadjárat alatt rajzolta volna, és inkább úgy vélik, Esterházy – vagy esetleg egy általa felkért hivatásos rajzoló – utólagos munkája lehet. A tervrajz arányai arról tanúskodnak, hogy a türbe-komplexumban tartózkodó katonák csupán rendészeti feladatokat láthattak el. Ugyanakkor a rajzon feltüntetett, komoly támadások visszaverésére is alkalmas tagolt erődítési rendszer ennél nagyobb haderőt feltételez. Mivel a török források is a szerényebb méretű katonaságot erősítik meg, a védőfal ábrázolásához valószínűleg egy másik, nagyobb vár erődítésrendszere szolgálhatott mintául, tehát az emlékezetből dolgozó rajzoló itt egy sematikus elemet vett át. A rajzon látható félkaréjos árok (5) alapján feltételezhetjük, hogy a közelben víz vagy mocsár lehetett, kérdéses viszont, hogy miért csak a komplexum egyik oldalát védte az árok. Az is tanulságos, mit nem ábrázol az alaprajz: nyomát sem látjuk rajta például medreszének (iskolának) és gőzfürdőnek, amelyeket pedig – az olykor túlzásokba eső – török világutazó, történetíró Evlija cselebi (1611–1684) útleírásában említ. A türbéről, a mellette fekvő dzsámiról és a halveti dervisek kolostoráról (závije), amely az utazókat megvendégelte és elszállásolta, a tervrajzzal összhangban más források is beszámolnak.

A 31 x 19,5 cm nagyságú tollrajz Esterházy Pál Mars Hungaricus című hadtörténeti munkája részeként készült. A mű 48 fejezetből áll, az első 9 fejezet Mohácstól 1662-ig tárgyalja a Magyar Királyság történetét, ezt követően pedig a törökökkel való hadakozásokat írja le 1665 tavaszáig. A kézirat szerzője elsősorban az általa olyannyira csodált „magyar Marsnak”, Zrínyi Miklósnak (1620–1664) és az 1663–64-es hadjáratnak kívánt emléket állítani, amelyben Esterházy személyesen is részt vett. Utólag korának legjobb kortörténeti összefoglalásának tekintett művét valószínűleg 1665 és 1668 között írta, cáfolatául mindazoknak, akik „hamisan tájékoztatják a tudatlan népet, s […] attól sem riadnak vissza, hogy rágalmaikat írásban közzétegyék.”

Esterházy Pál Mars Hungaricus című kéziratos művének első oldala
Jelzet: MNL OL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, Pál nádor iratai (P 125), No. 11895.

A mű előszavából úgy tűnik, írója eredetileg kiadásra szánta végül befejezetlenül hagyott kéziratát. A hadtörténeti munka létezéséről a szakma csak 1895-ben szerzett értesülést az Esterházy hercegek nevelője, Bubics Zsigmond jóvoltából, a szélesebb nyilvánosságnak pedig egészen 1989-ig kellett várni a kézirat magyar fordítására és sajtó alá rendezésére, amelyet Iványi Emmának (1915–1995) köszönhetünk.

Iványi Emma portréja
Jelzet: MNL OL, Iványi Emma hagyatéka (P 2304), A sorozat, 5. tétel, No. 1.

Esterházy Pál nem volt képzett történész, munkájában azonban igyekezett eleget tenni a történetírás követelményeinek. A jezsuitáknál tanult, rendkívül művelt és olvasott főúr írásában elsősorban Zrínyi elveit követte. Soraiban megfigyelhető a Szigeti veszedelem és Az török áfium ellen való orvosság hatása, de felhasználta Istvánffy Miklós (1538–1615) és Bethlen János (1613–1678) történeti munkáit, valamint korabeli dokumentumokat (például a vasvári békeokmány szövegét is).
A hadjárat leírását tizenegy illusztrációval színesítette azokról a helyszínekről, ahol személyesen is megfordult. Elemzők szerint az Esterházy-tollrajzok kétségkívül egy kéz munkája, ábrázolásmódja hasonló, és mindegyikben keverednek a sematikus, átvett elemek a hiteles részletekkel. Munkájának ugyanaz az előnye, mint a hátránya: szemtanúsága folytán az 1663–64. év eseményeiről részletgazdag beszámolót kapunk, ám éppen ebből fakad tagadhatatlan szubjektivitása is.
Szulejmán türbéjéről a 20. fejezetben tesz említést. Mivel a magyar csapatok 1663-ban télvíz idején értek Szigetvárhoz, nem kívánták megostromolni azt, csupán kisebb csatározásokat vállaltak: ennek során elfoglalták Turbék várát, és alkalmuk nyílt szemügyre venni Szulejmán sírhelyét.

Turbék, Zsibót és Szigetvár a 19. században
Jelzet: MNL OL, Térképtár, Kataszteri-gyűjtemény (S 78), 189. téka, Zsibót. 6–7. szelvény

A türbe a kifosztást valóban nem kerülte el, egy széles körben elterjedt történet szerint Zrínyi megakadályozta, hogy Szulejmán sírhelyét teljesen tönkretegyék. Amikor a katonák ki akarták hantolni a szultánt, a hadvezér állítólag ezekkel a szavakkal intette le őket: „hiszen nem halottak ellen hadakozunk”. Ugyanakkor legalábbis kételkedésre ad okot, hogy ez az eset a Zrínyit olyannyira csodáló Esterházy Mars Hungaricusában nem szerepel, pedig írója aligha hagyott volna ki egy ilyen jellemépítő történetet hőséről. Evlija cselebi leírásából kiderül, Új-Zrínyivár 1664 nyarán zajló török ostrománál a vár udvarán, egy kút fedelére erősítve megtalálták az aranyozott zászlót, amelyet a magyarok még januárban Szulejmán „türbe-erődítményéről” zsákmányoltak. „A nagyvezír a zászlót levétetvén újra a türbére küldötte, s a mohácsi béget és pécsi béget megbízta a dicső türbének és erődítményének a kijavításával.” A  – kijavított vagy újjáépített – türbe végül az 1686-ban indult nagy visszafoglaló háború nyomában járó pusztításnak esett áldozatául: az Udvari Haditanács 1693 tavaszán értesült arról, hogy Szulejmán síremlékét elbontották, köveit pedig széthordták. A tanúvallomások jegyzőkönyveiből és Szigetvár parancsnokának, Gabriele di Vecchinek a jelentéseiből kiderül, hogy a fehér márványból készült sírkápolnát egyik beosztottja, Gallo T'esch élelmezési tiszt rombolta le, hogy köveit eladja, míg ólom burkolatát, valamint nagy, aranyozott gombját Bécsben próbálta értékesíttetni. A türbe tehát eltűnt a föld színéről, és egyelőre kizárólag a róla fennmaradt Esterházy-rajzon, valamint elhelyezkedésére támpontokat adó Leandro Anguissola Szigetvár és környékét ábrázoló, 1689-ben készített térképén (eredetije az Österreichisches Staatsarchiv Kriegsarchiv részében) tanulmányozhatjuk.

Digitalizált képek: Czikkelyné Nagy Erika

Felhasznált irodalom:
Esterházy Pál: Mars Hungaricus. Fordította és sajtó alá rendezte Iványi Emma, bevezette és szerkesztette Hausner Gábor. Budapest, 1989.

Evliyâ Çelebi b. Derviş Mehemmed Zıllî: Evliyâ Çelebi Seyahatnâmesi. Topkapı Sarayı Kütüphanesi Bağdat 308 numaralı yazmanın transkripsiyonu – dizini. Haz.: Dağlı, Y. – Kahraman, S. A. – Dankoff, R. İstanbul. 2011.

Kovács Gyöngyi: Oszmán erődítmények a Dél-Dunántúlon. Gondolatok Szigetvár-Turbék régészeti kutatása előtt. Mediterrán és Balkán Fórum. 2015. IX./2. 20–33.
http://epa.oszk.hu/02000/02090/00023/pdf/EPA02090_mediterran_2015_02_20-33.pdf

Körmendi Alpár: Nagy Szulejmán szultán sírja és türbéje Szigetváron.
http://terebess.hu/keletkultinfo/minaret/Szulejman_turbeje_KA.pdf

Körmendi Alpár: Török-temető és töröksír, ahova nem temettek senkit. 2015.
http://terebess.hu/keletkultinfo/minaret/elveszett_turbek_szigetvarnal.pdf

Pap Norbert (szerk.): Szülejmán Szultán emlékezete Szigetváron. Mediterrán és Balkán Fórum. VIII. évfolyam, különszám. PTE, Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja. 2014.
http://www.academia.edu/7983596/Pap_Norbert_szerk._Sz%C3%BClejm%C3%A1n_Szult%C3%A1n_eml%C3%A9kezete_Szigetv%C3%A1ron._Norbert_Pap_Kanuni_Sultan_S%C3%BCleyman%C4%B1n_Sigetvardaki_hat%C4%B1raS%C4%B1

R. Várkonyi Ágnes: Személyiség és politika Esterházy Pál biográfiája mint interdiszciplináris kihívás. In: Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás. Egy 17. századi arisztokrata-életpálya a politika és művészet határvidékén. Ács Pál szerkesztésében. Budapest, 2015. 11–48.

Szabó Géza: Leletanyag intenzitásvizsgálatok a Szulejmán szultán szigetvári türbéjéhez tartozó kaszaba helyének meghatározásához. Archeometriai Műhely. 2015/XII./2. 89–102.