Az új, az addig érvényben lévő közép-európai időszámítástól Magyarországon először 1916. május 1-jétől 1916. szeptember 30-ig tértek el. Az 1363/1916. ME. számú rendelet (a Rendeletek tára itt érhető el) értelmében május első napja már április 30-án 11 órakor megkezdődött, míg szeptember 30-a egy órával tovább, azaz éjjel 1 órakor végződött. Az üggyel a magyar minisztertanács csak május 5-én foglalkozott, pedig a szóban forgó rendelet már április 19-én megjelent. A miniszterelnök csak tájékoztatta a miniszter urakat, hogy a kérdésben, amelyet egyébként a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján hozott meg, már korábban rendeletet bocsátott ki.  A következő években rendszeresen rendeletben történt a nyári időszámítás bevezetésének kihirdetése (978/1917. ME sz., 1021/1918. ME. sz.). Utóbbi értelmében 1918-ban már április 1-jén elindult volna a nyári időszámítás és a minisztertanácsi jegyzőkönyvből megtudjuk azt is, hogy a kérdést a porosz közmunka- és vasútügyi, valamint az osztrák vasútügyi minisztérium illetékeseivel leegyeztette a magyar kereskedelemügyi miniszter megbízottja. A német állam kérésére azonban az osztrák-magyar fél módosította a rendeletet és április 15-én kezdődött a nyári időszámítása (1221/1918. ME. sz.). Mindez az északnyugat-német mezőgazdasági körök nyomására született döntés volt, akik nehezményezték, hogy a mezőgazdasági munkát ebben az időszakban korábban kellene elkezdeni.

Ingaóra a levéltár Bécsi kapi téri kutatótermében

A nyári időszámítás ügye a minisztertanács előtt 1918-ban
Polgári Kori Kormányhatósági Levéltárak – Miniszterelnökségi Levéltár – Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (K 27)  – 1918. március 21. – 58. sz. napirendi pont

Az úgy nevezett Tanácsköztársaság ideje alatt Landler Jenő belügyi népbiztos előterjesztésére 1919. március 27-én szintén megszavazták a nyári időszámítást, amelyet a Friedrich István vezette kormány 1919. szeptember 15-ével megszüntetett (4444/1919. ME. sz. rendelet). A minisztertanácsi jegyzőkönyvekből értesülünk ugyanakkor arról, hogy a román megszálló csapatok parancsnoksága a rendelet végrehajtását, azaz az órák átállítását nem engedte meg, ezért egy újabb rendelet kiadására volt szükség, amely a nyári időszámítást továbbra is érvényben tartotta (4699/1919. ME. sz.). A közép-európai időszámításra végül november 24-én tért vissza az ország (5983/1919.ME. sz.). 1920-ban az április 5. – szeptember 20. közötti időszakra volt érvényes a nyári idő (2254/1920. ME. sz.).

Az anyakönyvezés terén – mindenféle anomália elkerülése céljából – a belügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben a két óraállítás körüli születési és halálozási események anyakönyvi bejegyzését szabályozta. Meghatározta, hogy milyen jelöléseket kell alkalmazni ezekben az esetekben, hiszen az órák visszaállításakor a 2 és 3 óra közötti időszak kétszer is „megtörténik.” A rendelet értelmében: „Eszerint az 1918. évi szeptember hó 16-ik napján a délelőtti (reggeli) 2 óra megjelölés kétszer jelentkezik, miért is az idézett rendelet értelmében az elsőt, amely az új időszámítás 2 órájának fog megfelelni, 2 A-val, a másodikat pedig, amely az egységes közép-európai időszámítás 2 órájának fog megfelelni, 2 B-vel kell megjelölni."

A háborús helyzet megszűnése következtében, minthogy a nyári időszámítás bevezetése is ennek apropóján történt, 1921-től lekerült a napirendről ennek használata nemcsak Magyarországon, de Európában is.

A nyári időszámítás bevezetése az 1941-ben Németország javaslatára
Polgári Kori Kormányhatósági Levéltárak – Miniszterelnökségi Levéltár – Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (K 27)  – 1941. szeptember 25.  – 29. sz. napirendi pont

Nem meglepő, hogy ismételt bevezetésére 1941-től került sor. A Német Birodalom kérésére, valamint az ország közvéleménye, különösen gazdasági és sporttényezői szorgalmazására, valamint az energiagazdálkodás szempontjait figyelembe véve döntött a kormányzat arról, hogy 1941. május 5-én (bár a minisztertanács a március 16-át tartotta volna kívánatosnak, de a német birodalmi államvasút május 5-én léptette életbe a nyári menetrendjét, így hazánk ehhez idomult) az órákat egységes előre kell állítani (950/1941. ME. sz.). Végül a 2650/1941. ME. sz. rendelet ezt is módosította, hiszen kimondta, hogy „Magyarország területén a jelenleg használatos egységes közép-európai időszámítás, a 950/1941. M. E. számú rendelettől eltérően, 1941. évi április hó 8. napjától kezdődően akként módosul, hogy az új időszámítás a jelenlegit egy órával (60 perccel) megelőzi.” Külön érdemes hangsúlyozni, hogy az érvek között immár a szlovákiai és jugoszláviai óraátállítás is szerepelt, amely a nyári vasúti menetrend megszerkesztését is leegyszerűsítette. Ráadásul a közép-európai időre történő visszatérést bizonytalan időre elnapolták, sőt egy újabb kormányülés határozata értelmében – német nyomásra – azt továbbra is fenntartani kívánták. A visszatérésre másfél év múlva 1942. november 2-án került sor, tehát kijelenthető, hogy hazánkban az általában fél évig alkalmazott ún. nyári időszámítás 1941–1942-ben télen is használatban volt. 1943. március 29. – október 4. (36900/1943. és 123055/1943. KKM. sz.) és 1944. április 3. – október 2. (32554/1944. 111206/1944. KKM. sz.) között újra volt nyári időszámítás.

A sort az ideiglenes nemzeti kormány sem szakította meg, hiszen 1945 tavaszán intézkedtek a nyári időszámítás 1945. május 1-jével történő bevezetéséről (1280/1945. ME. sz.), amelyet november 1-jéig érvényben tartottak (10090/1945. ME. sz.). Az Iparügyi Minisztérium 51.521/1945. sz. előterjesztése egyrészt az áramellátás nehézségeivel, a magánvilágítás hiányával, másrészt a közép-európai idő és az orosz idő (érdemes figyelni a retorika változására!) közötti különbség csökkentésével indokolta az intézkedést, valamint azzal, hogy a vasúti közlekedés terén sem okozhat zavart.

A nyári időszámítást évről-évre bevezették 1949-ig, majd 1954–1957 között újra használták, végül 1980 óta gyakorlatilag egész Európában általános az órák nyári időszámításra történő átállítása. 2011-ben azonban Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna is megszüntette az évente két óraátállítást, és az új moszkvai idő az addigi nyári idő (UTC+3) lett.

A leggyakrabban hangoztatott érv az óraátállítás és a nyári időszámítás bevezetése terén az energiatakarékosság volt, hiszen így nyáron az esti órákban később kezdődött a sötétség. A takarékosságra jellemző, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 1942. február – 1945. szeptember között folyamatosan a nyári időszámítás volt érvényben. Nagy-Britannia ebben az időszakban ugyanakkor dupla nyári időszámítást használt, hiszen nyáron 2 órával, télen pedig 1 órával előre állította az órákat.

Cikkünk 2012. október 28-án az óraátállítás pillanatától olvasható.