Folytatódott a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és a Magyar Történelmi Társulat közös történelmi ismeretterjesztő sorozata, a Levéltári Délutánok. Az eseménysorozat célja, hogy a Bécsi kapu téri levéltári palotában A nemzet emlékezete – A magyar történelem mérföldkövei című állandó kiállításon megtekinthető írott történeti források segítségével minél többen megismerhessék e kulturális kincseket és az ezek hátterében rejtőzködő történelmi eseményeket, illetve az időszakot, amikor az iratok keletkeztek.

November 12-én C. Tóth Norbert, az MNL főlevéltárosa adott elő Mohács emlékezete, Brodarics István levele I. Ferdinánd királyhoz címmel. A kutató előrebocsátotta, hogy előadása második felében egy olyan levélről fog beszélni, amely része az állandó kiállításnak, és a „Koronák harca, Mohács öröksége” elnevezésű tárlóban látható. Pontosabban annak két oldala, mert a levél egyébként ötoldalas. Az irat 1527 márciusában keletkezett, bő fél évvel a mohácsi csatavesztés után. A levél megjelent magyarul és latinul a Brodarics-emlékkönyvben, amit a Magyar Nemzeti Levéltár adott ki.
 

Gyűlnek a viharfelhők

A mohácsi csata történeti előzményeiről C. Tóth Norbert elmondta, hogy az oszmán hadsereg az 1510-es évektől feltartózhatatlan volt, meghódította a Közel-Keletet és Egyiptomot. Utóbbi azért volt nagyon lényeges, mert ettől kezdve elegendő gabona állt rendelkezésre, így az oszmán hadaknak volt mit enni, még télen is. Az erőviszonyok oly mértékben borultak fel az 1520-as évekre, hogy a változás teljesen átrendezte a helyzetet a térségben. Ez nemcsak Egyiptom elfoglalása miatt volt, hanem közrejátszott a katonák száma is, utóbbi tekintetben Európa nehezen vette fel a versenyt az Oszmán Birodalommal. Szavai szerint téves az az álláspont, hogy Mohácsnál „a széthúzás miatt, és azért vesztettünk, mert az urak ellopták a pénzt”, és az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelésnek sem volt számottevő hatása az eseményekre. Beszélt arról is, hogy az 1510-es évek azért is jelentettek fordulópontot, mert I. (Vad) Szelim lett az Oszmán Birodalom uralkodója, és ez hatással volt a Magyar Királyságra is. 1512 novemberében elfoglalták a törökök a Szreberniki-bánságot, ennek pszichés jelentősége volt. Ettől kezdve a királyi tanács hosszú hónapokig várta a törökök támadását, csapatokat állomásoztattak a déli végeken, ami sok pénzbe került, és ez nagyon megterhelte a költségvetést. Az ország elkezdett pénzügyileg és lelkileg kimerülni. A Magyar Királyság ekkor csak azért nem ment csődbe, mert Mohácsnál megszűnt létezni, kettészakadt. Előtte 1521-ben az oszmánok elfoglalták Nándorfehérvárt, Zimonyt és a környéket, ez már komoly gondot jelentett, ez nyomást helyezett mindenkire. Az az érzés lett úrrá az arisztokrácián és a nemességen, hogy „nem tudunk mit csinálni, és bármit teszünk, ugyanaz lesz a vége”. A rendelkezésre álló anyagi források ugyanis egyszerűen nem voltak elegendőek a hatékony védekezéshez.
 

Szervezkednek a túlélők

Köztudott, hogy a mohácsi csata 1526. augusztus 29-én volt, az eseményekről éppen Brodarics Istvánnak van egy hiteles visszaemlékezése. Ő szemtanúként látta az eseményeket, és így írta meg a csata „Igaz történetét”. Az más kérdés, hogy Brodarics nem volt végig jelen a csatában, mert másfél óra után elmenekült. Nem láthatott mindent, így az estig tartó mészárlást és azt követő pusztítást, rablást sem. Óriási volt a veszteség, és meghalt a magyar király, ami hatalmas gondot jelentett, és új helyzetet eredményezett. Nem volt ugyanis törvényes utód, új király kellett az ország élére. Innen kezdődött egy évekig tartó vesszőfutás. Szapolyai János erdélyi vajda volt az egyik jelölt a megüresedett trónra. Vele kapcsolatban igaz, hogy valóban nem ért oda 5-6 ezer fős seregével a mohácsi csatához. Szegedig jutott el, és utána tartotta a Tisza vonalát az oszmánokkal szemben. A mohácsi csatatérről Pécs és Buda felé menekültek a túlélők, a családok olykor szétszakadtak. A Szapolyi hívek végül Tokajban gyűltek össze, a többiek pedig, így Mária királyné is, Pozsonyban gyülekeztek. Ekkor Budán nem volt vár, csak egy palota, amelyet nem lehetett volna megvédeni. Tokajban november 5-re Székesfehérvárra összehívták az országgyűlést annak reményében, hogy ott megválasztják királynak Szapolyai Jánost. Ez meg is történt. A „pozsonyiak” Komáromba hívták össze az országgyűlést, de azt nem sikerül megtartani, így Szapolyai megnyerte a versenyfutást az idővel, november 11-én megkoronázták. Közben október 23-án Ferdinánd cseh király lett, de csak decemberben választották meg magyar királynak Pozsonyban, de koronázás nem volt ekkor. Részben, mert Székesfehérvár az ellenoldal kezén volt, és a Szent Korona is Szapolyainál volt. Aztán 1527. januárban Ferdinándot a horvátok is királynak választják, majd néhány nappal később Dombrón a szlavóniai rendek Szapolyai Jánost választják meg.
 

Brodarics átpártol

– Elérkezünk 1527. március 18-ig, ekkor írta meg levelét Brodarics István Ferdinánd királynak. Ekkor Szapolyai (I.) János hatalma csúcsán van, minimális területek nincsenek csak a kezén – mondta C. Tóth Norbert. Brodarics István ezért át is pártol hozzá. Róla tudni kell, hogy kisnemesi, szláv családból származott. Egyetemre járt, Padovában tanult, kánonjogi doktorátust szerzett, kiváló humanista műveltségre tett szert. Később Szatmári György pécsi püspök titkára lett, majd 1522-ben szentszéki követként Rómába került. 1525-ben hazatért, a következő évben, március 10-én pedig kancellár lett. Részt vett a mohácsi csatában, Pozsonyba menekült, és ott próbált szerencsét. Ferdinánd megtartotta kancellárjának, fél évig az ő közelében, Pozsonyban tartózkodott. Aztán 1527-ben, mint a Ferdinánd királynak írt levél is bizonyítja, mint szerémi püspök, átpártolt János királyhoz. A levélről tudni kell, hogy a levéltár a Nemzeti Kulturális Alap segítségével 2009-ben vásárolta meg 3 millió forintért. 1877-ben azonban az irat egyszer már felbukkant egy árverésen, hat másik levéllel együtt, akkor a csomag 250 forintba került volna, de akkor a levéltárnak nem volt rá pénze. Valaki azonban megvette, mert az irat eltűnt a nyilvánosság elől. A levél arról szól, hogy Brodarics István miért hagyta el Ferdinánd pártját, és miért állt át I. János király oldalára. Személyes okokat és általános indokokat sorolt fel. Többek között írt a királyválasztások körülményeiről, a jogi helyzetről, a személyes okok között pedig a bizalom hiányát, illetve a megoldatlan egzisztenciális nehézségeit említette meg. Közrejátszhatott döntésében az is, hogy száműzni akarják az országból. A levél azért is különleges, mert közel százötven év után, 2009-ben került elő, és nem nagyon ismer a szakma még egy olyan levelet, hogy valaki leírja, miért hagyja el az egyik tábort, és áll egy másikba.

A Levéltári Délutánok sorozat folytatódik, december 10-én Kulcsár Krisztina, az MNL főlevéltárosa ad majd elő A Pragmatica Sanctio címmel.