A 18. században a Balaton környéke teljesen elmocsarasodott. A 17. század végi „kis jégkorszak" következtében a vízszint megemelkedett, az elmocsarasodást segítették továbbá a malmok és a malomgátak is. A déli partot sújtó árvizek is sürgették a Balaton vízrendszerének szabályozását. Ugyanakkor a 18. század folyamán fontossá vált az olcsó agrártermékek (gabona) előállítása, valamint a gabonaszállítás biztosítása érdekében a közlekedés fejlesztése. Az 1770-es években a vízi közlekedés javítása különösen nagy hangsúlyt kapott. Így merült fel az a gondolat, hogy a Balaton egy részét és annak mocsarait lecsapolják, kiszárítsák új termőterületek kialakítása érdekében. Ennek megtervezésében kapott szerepet Krieger Sámuel (1746-1781).

Krieger a bécsi hadmérnöki akadémián tanult (1766-1768). Sopron megye mérnökeként kezdett dolgozni, majd 1779-től évi 800 forintos fizetéssel a királyi mérnök lett. 1772-ben báró Sigray Károly királyi biztos irányításával részt vett a Sárvíz felmérésében és szabályozásának kidolgozásában Böhm Ferenc és Deáky József mérnökökkel közösen. Az uralkodó 1774 nyarán elrendelte a Sió, a Kapos és a Balaton szintezését és térképezését, valamint a Sárvíz felmérését. Ez előbbit Krieger Sámuelre, az utóbbit Böhm Ferencre bízták. 1775-ben mindkét mérnök teljesítette a megbízást, így 1776 januárjában már a szabályozási terv kidolgozását kapták feladatul. Krieger 1776. április 10-én Sopronban készített egy előzetes tervezetet a lecsapolásról: Vorläuffiger Bericht, die Austrockerung der Kapposser Moräste, und Ablaßung des Platten See betreffend. Június 8. és július 6. között Krieger Walcher József hajózási igazgatóval bejárta a Kapos, a Sió és a Balaton vidékét, ellenőrizték a méréseket és a térképek adatait, majd július 6-án Tihanyban elkészítették jelentésüket és Sigray Károly vezetésével, valamint az érintett megyék képviselőinek részvételével bizottsági ülésen megtárgyalták a javaslatokat.

Krieger Sámuel féle Balaton-térkép (1776)
Jelzet: MNL OL S 12 Div VIII No 283

A felmérés eredményeként térkép is született a területről: ez a Balaton első részletes és pontos térképe. A térképnek négy példányáról tudunk, amelyből kettőt csak a szakirodalomból ismerünk, mégpedig Cholnoky Jenő leírásából. A négyből az egyik, Mappa geographica exhibens situm lacus Balaton cum vicinitatibus suis una et projecto quod derivanda aquarum copia et navigatione in partibus his institunda elaboratum est című példányt az Országos Levéltár őrzi, de a térképen szereplő adatok alapján Krieger ezt a mappát 1766-ban készítette. Az eddigi kutatások azonban egyértelműen bizonyítják, hogy elírásról lehet szó, és 1776-ból származik a térkép. Egy cím, szerző és dátum nélküli változat található a MNL Zala Megyei Levéltárában. Cholnoky A Balaton hidrográfiája című művében további két példányt ismertet. Az egyik, szintén datálatlan térképet - melynek címe Mappa exhibens lacum Balaton cum projecto derivationes ejusdem et exsiccationis paludum elaborata a Samuele Krieger lecta per Hungariam mathematicus - egykor a Veszprém Megyei Levéltárban tanulmányozta Cholnoky. A másik, cím, szerző és évszám nélküli térképet pedig a Hunyadi család kéthelyi levéltárában találta meg, amely levéltár azonban 1956-ban, az Országos Levéltárban kitört tűzben teljesen megsemmisült.

Krieger Sámuel Balaton-térképe (1776)
Jelzet: MNL Zala Megyei Levéltára XV.3.b. T 001

Ezúttal mindkét fennmaradt térképet - melyek méretaránya kb. 1:37 900 - tanulmányozhatjuk. Az Országos Levéltárban őrzött példányon nagybetűk jelölik a befolyó vizeket, az arab számok pedig az északi part beöblösödéseinek nagyobb nádasait. Mindkét térképen két csatorna látható: a Zala folyó Sióval összekötött hajózható csatornája (Canalis fluvii Szala navigatibilis) és a déli parton egy vízelvezető csatorna (Canalis secundarius pro aqua superflua). A tó Tihanynál volt a legmélyebb, 8,54 m (Profunditas maxima ped. 27 ). Krieger három lecsapolási tervet dolgozott ki, ennek megfelelően három szintvonal szerepel a térképen: az 1,9, a 3,8, valamint a 6,3 méterrel csökkentendő vízszint. Az utóbbi eredményeként fennmaradó tavat (Residuum ex lacu Balathon post demissionem ad ped. 20 juxta projectum 3-um) kék színnel ki is emelte a szerző. A harmadik tervezet alapján nagymértékben lecsökkent volna a tó kiterjedése. A pontozott vonalak a tó felületén az egyes települések határait mutatják. Nagy örömünkre a terv illuzórikus volt, a Krieger által elképzelt módon és mértékben a Balaton vizét nem lehetett volna lebocsátani a Sión keresztül a Dunába.

Köszönöm Káli Csaba és Márkusné Vörös Hajnalka kutatásban nyújtott segítségét, illetve a Zala Megyei Levéltárnak a náluk őrzött Balaton-térkép digitális felvételét.

Felhasznált irodalom:

• Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene. Eger, 1998.
• Cholnoky Jenő: A Balaton hidrográfiája. Budapest, 1918.