A levéltári tudományos folyóirat gondolata

Gróf Klebelsberg Kunot a Magyar Történelmi Társulat (MTT) 1917. február 15-i rendkívüli közgyűlésén választották meg a Thallóczy Lajos (1857–1916) tragikus halála miatt megüresedett elnöki tisztségre. E munkájában segítette őt Csánki Dezső, az Országos Levéltár vezetője, aki a társulat alelnöke volt már 1903 óta. Bár a történettudományi kérdéseken túl a levéltárról is szó eshetett köztük, Klebelsberg megnyilvánulásaiban szinte semmi nyoma nincs annak, hogy elnökként a levéltárügy megoldandó problémáival törődött volna.

Ez azonban azonnal megváltozott, amint 1921. december 3-án ő lett az Országos Levéltárat is felügyelő belügyminiszter. 1921. november 12-én még az MTT elnökeként első alkalommal vett részt az Országos Levéltár új épületének elkészítéséért felelős bizottság ülésén, ekkor már bizonyára tudta, hogy hamarosan tárcavezetőként kell az intézmény ügyeivel foglalkoznia.

Klebelsberg az MTT 1921. december 30-án tartott közgyűlésén az elnöki megnyitójában is hangsúlyozta a levéltár iránti különös figyelmét. „Kulturális nagy intézményeink sorában a legújabb időkig mostohagyermek volt a bennünket legközelebbről érdeklő Országos Levéltár, mely mind a mai napig teljesen alkalmatlan helyiségekben zsellérkedik.” – mondta az elnök, hozzátéve, hogy az épület befejezésére jelentős összeget kapott tárcavezetőként a pénzügyminisztertől.

Beszédében azon igyekezetének is hangot adott, hogy a levéltár ne csak a nemesi családfák felülvizsgálatával foglalkozzék, hanem végezzen tudományos forrásfeltáró munkát, így többek között „a kútfők publikálásában közreműködjék, és egy megindítandó folyóiratban az anyagot rendszeresen ismertesse. Ha az Országos Levéltár egyéb rokon kultúrintézményekkel összefogva évnegyedes folyóiratot adna ki, úgy ez nemcsak pótolhatná a megszűnt »Történelmi Tár«-t, hanem a »Századok«-at is tehermentesíthetné oly irányban, hogy a szigorúan szakszerű, főleg a diplomatikai és chronológiai cikkeket, meg a levéltári ismertetéseket is közreadhatná. A tisztán tudósoknak szóló cikkektől ekként leterhelt »Századok«-ban azután főleg feldolgozásokat, kisebb terjedelmű monographiákat, essay-ket és történelemphilosophiai cikkeket hozhatnának, s így a közönség szélesebb rétegeinek érdeklődésére is számíthatnának.”
 

A részletes koncepció

Klebelsberg szóban megbízta alelnökét, Csánki Dezsőt a folyóirat megjelentetésére vonatkozó részletek kidolgozásával, ő pedig már 1922. január 2-án felterjesztette a részletes jelentését. A kezdeményezést annál is inkább szívesebben üdvözölte, mert a levéltár már régóta érezte egy ilyen lap hiányát és szükségét, de a háború és az azt követő zilált viszonyok miatt nem tett javaslatot annak létrehozására.

Csánki szerint a lap fő profilja az Országos Levéltár, a fővárosi és a vidéki, illetve a külföldi levéltárak magyar anyagának ismertetése, közzététele, a bel- és külföldi levéltári kutatások eredményei, a levéltárak tudományos és adminisztratív ügyei lennének. A megszűnt Történelmi Tár (1878–1911) örökébe lépve pedig a diplomatika, a heraldika, a genealógia és a jogtörténet tárgykörébe tartozó cikkeket is megjelentetne, tehermentesítené ezáltal a Századokat, továbbá nyilvántartaná a levéltári kutatásokat és a történelem segédtudományait is művelné.

A folyóirat évi terjedelmét legalább 28-32 ívre (448-512 oldal), vagyis számonként 7-8 ívre (112-128 oldal), az ívenkénti költséget pedig 6000 koronára becsülte úgy, hogy abban már a szerzői tiszteletdíj és a postaköltség is benne foglaltatik. A szerzői tiszteletdíj megállapítását a szerkesztő hatáskörébe akarta utalni, eltérő összeget javasolva az egyes közleménytípusoknak: a szakcikkért 500 koronát, az oklevélkivonatért (regeszta) 300 koronát, a forrásközlésért pedig 200–250 koronát kapott volna a szerző ívenként.

Csánki legalább két, egy irányító és egy adminisztratív szerkesztőt kívánt a munkával megbízni, akiknek ívenként 200 korona járna. Minderre tekintettel 200 000 korona évi támogatást tartott szükségesnek, de azt nem tudta meghatározni, hogy mikor indulhat be a folyóirat, véleménye szerint legfeljebb akkor, ha fiatal tudományos szerzők érkeznek még a levéltárba.

A lap elnevezésére is javaslatot tett: „A folyóirat a Magyar Nemzeti Múzeum által kiadott Magyar Könyvszemle mintájára az Országos Levéltár közlönye és kiadása lenne, s esetleg a »Levéltári Közlemények« címet viselhetné. Ez a cím látszik legszabatosabban kifejezni a folyóiratnak levéltári és elsősorban adatközlő jellegét.”

Csánki javasolta az előfizetés lehetőségét, hogy a magánszemélyek és az intézmények kedvezményesen vagy ingyenesen jussanak példányokhoz, a Történelmi Szemle mintájára 80–100 koronás számonkénti összegben.

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

ElőzőKövetkező

Csánki Dezső felterjesztése Klebelsberg Kuno belügyminiszterhez a levéltári szakfolyóirat tartalmáról és technikai jellemzőiről
Jelzet: MNL OL, Belügyminisztériumi Levéltár, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1922-14-1594. 2561/1922. BM

Folyóirat születik

Klebelsberg 1922. március 6-án kelt átiratában Kállay Tibor pénzügyminisztertől (1921–1924) egymillió koronát kért az Országos Levéltár számára. Kifejtette, hogy hivatali elődje – „politikai elfoglaltsága és más irányú érdeklődése” miatt – a levéltár ügyeit elhanyagolta, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium pedig a belügyminiszteri hatáskör miatt sem kívánt azokkal foglalkozni. „Így esett aztán, hogy úgyszolván az Országos Levéltár megalakításától kezdve közel fél évszázadon át ez az egész ügykomplexum teljesen el volt hanyagolva. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az állami pénzügyeknek mai katasztrofális helyzetében az ötven évi mulasztás pótlásáról szó sem lehet, mégis különösen most, midőn a bécsi titkos levéltár anyaga megnyílt, az elveszett országrészek levéltári anyagának megmentéséről pedig esetleg másolatok útján gondoskodni kell, megfelelő hitelre lenne szükségem.”

A pénzbeli támogatás igényét egy éppen folyamatban lévő üggyel támasztotta alá: Eötvös Loránd lányai megtalálták Eötvös József naplóit, és mivel anyagilag szorult helyzetbe kerültek, azzal kívánta segíteni őket, hogy a levéltár számára az Eötvös-iratokat megvásárolná. Ezért azt kérte minisztertársától, „hogy – figyelembe véve azt is, hogy az Országos Levéltárnak mindezideig tudományos dotációja egyáltalában nem volt – méltóztassék egymillió koronát akként rendelkezésemre bocsátani, hogy 500 000 korona előirányzat nélküli kiadásként az 1921/1922-ik kezelési év terhére számoltassék el, a másik 500 000 koronát pedig a jövő évi költségvetésbe állítanám be.”

Bár a pénzügyminiszter válasza nem ismert, valószínűleg azt javasolta, hogy a támogatást a minisztertanácstól kérje, mert a költségvetési források felett az rendelkezik. Klebelsberg ezért előterjesztést tett arra, hogy Eötvös József iratait az Országos Levéltár számára megvásárolhassa, ezt a minisztertanács az április 7-i ülésen – az 5. napirendi pontban – jóváhagyólag tudomásul vette. A döntésről Csánkit április 14-én az ügyiraton értesítették. Az 1921/1922. pénzügyi év zárszámadásának tanúsága szerint az 500 000 korona támogatást történelmi és egyéb tudományos anyag megvételére (előirányzat nélkül) megkapta a levéltár.

Klebelsberg ekkor szóban és írásban is utasította Csánkit, hogy a támogatás felhasználására tegyen javaslatot. A főigazgató a május 2-án kelt jelentésében az Eötvös-hagyaték megvásárlására 250 000 koronát, a támogatás másik felét pedig egy „történelmi és levéltári tudományos szakfolyóirat szerkesztésére és kiadására” fordítani javasolt. Jelezte, hogy a miniszter utasítására felvette a kapcsolatot Domanovszky Sándorral, a Széchényi Könyvtár Kiadói Rt.-vel, amely az előállítási költségeken túl csekély adminisztratív költségért vállalta a kiadást. A miniszter május 8-án engedélyezte az összegnek a javaslat szerinti felhasználását, hozzátéve, hogy a folyóirat irányára az elnöki megnyitóbeszédében részletesen nyilatkozott.

Csánki június 12-én még azt kérte Klebelsbergtől, hogy a folyóirat írói és szerkesztői tiszteletdíjáról, az előfizetési díjról, a nyomtatandó, ingyenes és kedvezményesen kiosztható példányszámról nyilatkozzék, vagy hatalmazza őt fel annak megállapítására. Megjegyezte, hogy a Történelmi Tár 160–170 előfizetője alapján a nyomtatandó példányszámot 300–400 között vélné megállapítandónak. A miniszter a kérdésekkel nem kívánt foglalkozni, és a döntés jogát a főigazgatóra ruházta.

Alig fél év alatt a Levéltári Közlemények első – kettős – számába elkészültek a folyóiratcikkek és a szerkesztés, a Századok 1922. évi utolsó (9–10. november–december) számában pedig előfizetési felhívást is közzétettek. Eszerint a folyóirat évente négyszer (március, június, szeptember, december, esetleg félévente kettős füzetben), összesen 28–30 ív terjedelemben jelenik meg, évi 500 koronás előfizetési díjért, de az MTT tagjai 40 százalék kedvezményben részesülnek.

Csánki a folyóirat beköszöntőjét már 1923. január 23-ra keltezve megírta, de a Levéltári Közlemények első két száma végül összevontan, június legvégén jelenhetett meg, amiről júliusban aztán a sajtó is beszámolt. Elsőként Lukcsics Pál tudósított az új folyóiratról (Napkelet, július 1.), de a szaklapok – Hadtörténelmi Közlemények, Turul, Századok – mellett Az Ujság (július 7.), a Budapesti Hírlap, a Szózat (július 8.), az Uj Nemzedék (július 10.), a Népszava (július 11.) és a Pesti Hírlap (július 20.) is beszámolt. Az Ujság ismertetése szerint a szerzők „történelmi cikkei gazdag változatosságban követik egymást, de felismerhető a kapocs, mely valamennyiőket egy nagy cél szolgálatába állítja, nemzetünk múltjának a hazai és külföldi levéltárakban fekvő emlékeit ismertetik feldogozott cikkek vagy értékes anyagok közlésének keretében.”

A Magyar Nemzeti Levéltár Levéltárában (Y szekció) a folyóirat megindítására vonatkozó ügyirat sajnos nincs meg vagy lappang, de a Belügyminisztérium iratanyagában Csánki felterjesztései, valamint a belügyminiszteri levelek fogalmazványai fennmaradtak, azokat jórészt közreadta  Tóth Róbert a Levéltári Szemlében 1978-ban.

A Levéltári Közlemények 1947 és 1953 között szünetelt, ezért 2023-ban a 100 éve alapított folyóirat 94. évfolyama jelenik meg. A folyóirat 1923 és 2020 közötti (1–91.) évfolyamai a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon, 2017-től (88. évfolyam) pedig a levéltár honlapján  érhetők el.

Romhányi Emil: Levéltári Közlemények, Szülészeti Osztály, 1954.
Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár, Levéltári Múzeum

A Levéltári Közleményeket 1954-ben indította újra a Magyar Országos Levéltár, amelyet 1967-ig azonban a Levéltárak Országos Központja közlönyeként jelentettek meg, kiadója pedig 1954 és 1995 között az Akadémiai Kiadó volt. Az újjaindításban részt vevőkről – Ember Győző, Borsa Iván, Baraczka István – Romhányi Emil karikatúrát is készített 1954-ben.

Felhasznált irodalom:

Klebelsberg Kuno: Elnöki megnyitóbeszéd. Századok, 54. (1921) 6–10:145–160.

Tóth Róbert: Adalékok a Levéltári közlemények keletkezésének történetéhez, 1922. Levéltári Szemle, 28. (1978) 3:611–619.