Birtok- és úrbéri térképek

Jelenlegi hely

1 / 10

Ruttkay Mihály: Delineatio territorii oppidi Czegléd, 1750
Ruttkay Mihály a Kalocsai Érsekség geometrája 1750-ben készített részletes felmérést Ceglédről, az óbudai klarissza apácák birtokában lévő alföldi mezővárosról. Ruttkay a térképet alföldi életképpel díszítette.

Fritsch András Erik: Mappa geographica praedii Babolna et Kajand, 1756
A térkép a Szapáryak birtokához tartozó, Komárom megyei Bábolna és Kajánd pusztákat ábrázolja, ma Bábolna város, Kajánd pedig Bábolna külterülete. A mappa jobb felső sarkában alkudozó marhakereskedők láthatók.

Legat Ferenc Antal: Márianosztra egy részének birtoktérképe, 1759
Márianosztrán a 14. században I. Nagy Lajos pálos monostort alapított, mely a 16. században elnéptelenedett. A templomot a 18. század elején újították fel, és egy kétszintes kolostort is emeltek mellette. Az építkezésekkor a pálosok szlovákokat telepítettek a monostor mellé.

Kneidinger András: Charten von kaal. Marckt Alt-Ofen, 1778
Kneidinger András kamarai mérnök az úrbérrendezés után rajzolta meg Óbuda térképét, feltüntette a telkes jobbágyok telki tartozékait, tehát beltelkeiket, szántó- és rétparcelláikat. A lap jobboldalán az óbudai telkes jobbágyok névsora olvasható 1-től 233-ig terjedő sorszámmal, ugyanezekkel a sorszámokkal jelölte Kneidinger a belterületen a jobbágyok háztelkeit, a külterületen a három tagban (Winterfeld, Sommerfeld, Brachfeld) fekvő szántóikat és két tagban fekvő rétjeiket.

Mocsy György: Mappa possessionis Marot, 1789

A szekszárdi uradalom térképe, 19. sz. eleje
A szekszárdi uradalom a bencés apátság birtoka volt, a rend feloszlatása után a terület a Vallásalaphoz került.

Tabella demonstrans situm piscinae Csata-Gémiensis, 18. sz. közepe
A térkép a Bars megyei Csata (Čata, SK) és az Esztergom megyei Érsekkéty (Keť, SK) határjárása alkalmából készült, az előbbi a márianosztrai pálosok birtoka volt, az utóbbi az esztergomi érsekséghez tartozott.

Bernwert Ferenc Ferdinánd: Mappa topographica universalis pagorum et praediorum inclyto dominio Papa adhaerentium, 1735

Maynczek János Henrik: Mappa topographica praedii Olaszfalu, 1735

Rajcsányi Ádám: Petra Eörsiana, et ex eadem excrescens laurus Batthyanyana ..., 1743
A 17. század elején alakult ki Magyarországon a díszes családfák műfaja. A családi levéltárban őrzött oklevelekből egy-egy család összeállíthatta a család genealógiáját. A Batthyányi család levéltárában is több csomónyi ilyen jellegű dokumentum, leszármazási leírás és családfa maradt fenn. Batthyány Lajos kancellár az 1740-es években jelentős genealógiai feltáró munkát végeztetett Csepreghy Mihály levéltárossal a családi levéltárban, melynek eredményeként 1743-ban Rajcsányi Ádám, a Magyar Kamara levéltárnoka több családfát is készített. Az egyik töredéke, a családfa alsó része látható ezen a képen. Középen található az örsi szikla, melyről a családfa törzse kinőtt. A törzsnél fekvő alak Kővágóörsi Miske mester, felette a Batthyány címer, melyet két oldalról griffek támogatnak. A szikla középső részén a címerállatok is megjelennek: a sziklaüregből kiemelkedő, szájában kardot tartó oroszlán, valamint a fiókáit saját vérével tápláló pelikán. A családfatöredéken a 18. században a három legfontosabbnak tartott, a családhoz kötődő település is megjelenik: Kővágóörs, Szabadbatthyán és Németújvár (Güssing, A). A körmendi Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum 2007. évi kiállítására elkészült a teljes családfa rekonstrukciója is.