Táncsics Biennálé Kisbéren és Ácsteszéren 1984-ben

Az 1848-as forradalom elindítói a kommunista felfogás szerint eleve „osztályidegennek” számítottak, hiszen a márciusi ifjak mind értelmiségiek voltak, nem pedig a proletárforradalom munkásai. Jól mutatja az ellenséges felfogást Király István irodalomtörténész 1973-as megfogalmazása a Kortárs folyóiratban, amely szerint a forradalmiság elsősorban a munkásosztály, nem az értelmiség vagy a diákság feladata.[1] A forradalom ráadásul kezdettől fogva nemzeti jellegű volt, ami szintén szemben áll a kommunizmus internacionalista felfogásával. A polgári kifejezés is kezdetben szinte szitokszó volt, bár ez a nyolcvanas évekre átalakult, akkorra már-már divatos kifejezéssé is vált, bár ez annak is köszönhető, hogy akkoriban komolyan vitatkoztak a polgári kifejezés értelmezésén.[2] Mindezek tetejében a forradalom eredményeit a Habsburgoknak végül csak a cári orosz katonák segítségével sikerült levernie.

1848-nak ráadásul rengeteg párhuzamos vonása volt az 1956-os forradalommal is, ahol az eseményeket nagyon leegyszerűsítve, ismét széles egyetértésben demokratikus átalakulást követelt a nép egy idegen hatalom kiszolgálóitól, amit ismételten az orosz bakancsok tiportak el. A március 15-ére való emlékezés így sokakban egyfajta szimbolikus kiállássá is vált 1956-mellett, amiről, ha a hatalom beszélt is egyáltalán, azt következetesen ellenforradalomnak minősítette. Félelmük nem is volt teljesen alaptalan, 1970-ben ugyanis spontán felvonulássá alakult több fiatal önálló megemlékezése, a diktatúra viszont, amelynek velejárója, hogy az élet minden területét kontrollálni akarja, nem engedhette meg magának, hogy egy ilyen szimbolikus kérdésben kicsússzon a kezéből az irányítás lehetősége.[3]

A kommunista vezetés így végül ugyan benne hagyta az ünnepet a naptárban, de a számára kellemetlen tényeket rendre kihagyták a megemlékezésekből, sőt, megpróbálták az eseményeket máshogy értelmezni. 1951-ben pedig munkanappá, de tanítási szünetté nyilvánították.[4] Igazi megoldást viszont úgy tűnt 1969-ben találtak a problémára, mégpedig azzal, hogy a „problémás” ünnepet egy csokorba szedték az uralkodó ideológiának jobban tetsző ünnepekkel: a Tanácsköztársaság kikiáltásának ünnepével (március 21.), illetve a „felszabadulás” ünnepével (április 4.). Létrehozták a „Forradalmi Ifjúsági Napokat”, röviden a FIN-t. Ezzel az ünnepségsorozattal azt a narratívát próbálták erősíteni, miszerint az 1848-as események lényegében csak egyfajta korai állomást jelentettek a szocializmus felé vezető úton, amelynek további lépcsőfokai a FIN többi ünnepei voltak. Így aztán a megemlékezések során is igyekeztek az ennek megfeleltethető motívumokat kihangsúlyozni, az ezzel ellentmondókat pedig kiszelektálni.

Az 1848-as forradalmi események egyik jeles alakja Táncsics Mihály, aki politikai fogolyként sínylődött a budai várban, mikor a forradalmi tömeg kiszabadította onnan a jeles napon. Bár a március 15-ei eseményeknek ő viszonylag passzívabb résztvevője volt, mintsem elindítója, személye mégis kedves volt a kommunista rendszer számára tekintve, hogy később ő alapította meg a Munkások Újsága c. hetilapot, amit az első magyar szocialista szemléletű újságként tartottak számon, ezzel az aktuális rendszer egyfajta „korai előhírnökévé” emelve őt. Táncsics Mihály 1799 április 21-án Ácsteszéren látta meg a napvilágot, és mivel halála 1884-re esett, 1984-ben duplán is kerek évforduló kapcsán emlékeztek meg róla megyei szinten a szülőfalujában.

A KISZ FIN rendezvénytervei közül 1984-ből[5] sajnos csak a kisbériek maradtak fenn, az ácsteszériek nem. Ennek ellenére az 1984-esben az Ácsteszérrel való közeli kapcsolat miatt kitérnek az ottani eseményekre is. Mivel 1984-ben március 15-ét a Táncsics centenáriummal kötötték össze, ebben az évben nem csak a szokásos „Táncsics és kora” versenyt szervezték meg az ünnepség napján a környék úttörőcsapatainak, hanem az ünnepségekre való ráhangolódás gyanánt a szervezők a megyei pártlappal, azaz a Dolgozók Lapjával is összefogtak és ötfordulós, levelező formátumú versenysorozatot hirdettek „Táncsics élete” címmel.[6] A tervezet szerint ez már februárban elkezdődött, a Dolgozók Lapjában pedig valóban meg is jelent a felhívás a február 11-ei számban.[7] A centenárium további külön rendezvényei közt megemlítették a politikai nagygyűlést Táncsics felújított szülőházánál, amelyen annak ünnepélyes megnyitására is sor került. Április 26. és 29. között pedig „Táncsics Biennálét” szerveztek a Táncsicsról elnevezett középiskoláknak, melynek felelőse a Kisbéri Gimnázium és a Megyei Művelődésügyi Osztály volt.[8]

Magyar KISZ Nagyközségi Bizottsága Kisbér 1984. évi Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvényterve
HU-MNL-KEML-X.4. A KISZ Komárom Megyei Bizottságának iratai (1957-1989) 25. doboz

A biennálé részletes forgatókönyve Kisbér Nagyközségi Tanácsa iratai között szerencsésen fennmaradt.[9] A programot április 20-án küldte el az iskola igazgatója a tanácsnak, egyúttal meg is hívta őket a rendezvényre. A program négynapos volt és április 26-án kezdődött, igaz aznap csupán a vendégek érkezése és a közös vacsora zajlott. Másnap az ünnepélyes bevonulás után következett a Himnusz, majd a zászlófelvonás. Ezt követően elhangzott Ady Endre: Emlékezés Táncsics Mihályra című verse. Az ünnepély megnyitása után fogadalomtételre, majd újabb szavalatra került sor, amely ezúttal Váci Mihály: Legenda című költeménye volt. A nap hátralévő részében történelmi és fizikai vetélkedők zajlottak délig, majd az ebéd után a KISZ által szervezett ifjúsági program következett, melynek során előadást hallhattak Táncsics Mihályról a kisbéri Petőfi emlékház könyvtárában. A KISZ vezetők tapasztalatcseréje után a diákotthon zenekara lépett fel. Vacsora után görög táncházzal, majd „Békedemonstráció” címmel zenés filmvetítéssel végződött a nap. A harmadik napon magyar irodalmi verseny zajlott, majd az ebéd után Ácsteszéren koszorúzási ünnepély zajlott Táncsics szülőházánál, ahol előadást hallhattak annak történetéről, majd a Himnusz után a Táncsics imája című vers hangzott el. Végül a Szózat közben megkoszorúzták az emlékhelyet. A nap élsportolókkal való beszélgetéssel és vetélkedővel, majd a vacsora után diszkóval zárult. Az utolsó napon már csak a záróünnepélyre került sor.

Ady Endre:
Emlékezés Táncsics Mihályra

Kend volt, Táncsics Mihály,
A mi kora lelkünk:
Attila ugarján,
Táblabírók földjén,
Szenvedő szerelmünk.
Kendet ostorozták,
Kutya se becsülte.
Mert kend senki se volt,
Mindenkiért hevült,
Paraszt-anya szülte.

Kendnek sok fájdalmát
Szivesen fájlaljuk
S e fájó országban
Kendnek ős szerepét
Szivesen vállaljuk.

Kend, bizony, elporladt,
De mink, akik élünk:
Vagyunk bizalommal,
Vagyunk új Táncsicsok
S miként kend, remélünk.

Kend új rendet akart:
Mindenkit szeretni.
Mi más rendre vágyunk:
Vagy igaz világ lesz,
Vagy nem lesz itt semmi.

Kendet azért mégis
Áldjuk, mint egy szentet.
Istenünk: az Eszme,
Haló porában is
Áldja-verje kendet.

A Táncsics biennálé programja 
HU-MNL-KEML-XXIII.735.b.1426/1984 Kisbér Nagyközségi Közös Tanács Közigazgatási iratai 

A Táncsics Biennálé kapcsán még egy emlékülést rendeztek május 7-én és 8-án Tatán, illetve egy Gyalogos- és kerékpártúrát Komárom–Kisbér–Ácsteszér között június 30-án.

Táncsics Mihály centenáriumi ünnepségéről a Dolgozók Lapja február 26-ai számában számoltak be először egy rövid cikkben a 4. oldalon[10], ha a biennáléra kiírt versennyel kapcsolatos öt írást nem számítjuk. Március 15-e előtt két cikkben írtak róla, majd 15-én említették az ünnepről szóló cikkben, illetve 16-án pedig beszámoltak az ünnepség lefolyásáról.[11] Április 29-én a biennálé végéről[12], május 4-én pedig az ottani versenyek eredményeiről írtak[13], május 6-án és 8-án pedig a tatai emlékülésről.[14] Június 28-án Táncsics halálának napjáról emlékeztek meg[15] és végül kétrészes cikkben foglalkoztak lapszerkesztői munkásságával július 7-én és 8-án, valamint bemutatták a szülőházában működő múzeumi gondnokot szeptember 6-án.[16] Ez összesen 18 írást jelent az 1984-es ácsteszéri Táncsics ünnepségekkel kapcsolatban.

A KISZ iratok tanúsága szerint a vezetőség az évforduló megszervezésével kapcsolatban nagyrészt elégedett volt. Az 1984-es FIN értékelése egy, a X. kongresszus óta elvégzett munkákról szóló beszámolóban két bekezdésben kapott helyet, amit a KISZ vezetőségének szántak. Az értékelés szerint a programok változatosabbak lettek a korábbiakhoz képest, és nőtt a fiatalok részvételi száma.[17]