Régi húsvétok - régi újságok…

Az ünnep elnevezése a negyvennapos böjti időszak elmúltára utal, arra, hogy újból lehetett húst fogyasztani.

A harangozási tilalom („a harangok Rómába mentek”) nagycsütörtök estétől a nagyszombati feltámadást ünneplő miséig tart. A nagypénteket az elcsendesülés és a gyász jellemzi. Többnyire nagyszombaton tartják a feltámadási körmeneteket. A görögkatolikusok és ortodox keresztények körében mind a mai napig szokás a húsvét vasárnapi ételszentelés, ahol az ünnep jellegzetes ételeit (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) áldja meg a pap.

Húsvéti ételszentelésre igyekvők (Porcsalma, 1976)
Fortepan 141526, Adományozó: Bencze László

Húsvéti szentelésre felsorakoztatott ételek (Porcsalma, 1976)
Fortepan 141536 Adományozó: Bencze László

Ettől kezdve azonban a bővérű vidámság vált az ünnep fő jellemzőjévé. Szokás volt bálokat rendezni, a húsvéthétfői locsolás pedig már igazi tavaszünnep volt, a fiatal leányok és legények mulatságának egyik legfontosabb alkalma, ami valamikor még húsvét keddjén is folytatódott, amikor is ezen a napon a leányok „locsolták vissza” a legényeket. Érdekes, hogy a 19. század végén a német („sváb”) településeken az asszonyok járták be a falut, s ők tértek be minden ismerős helyre.

A húsvét ünnepének fontosságát az is mutatta, hogy karácsonyon kívül ekkor vettek új ruhát, és arra is gondot fordítottak, hogy az előző évi bor is kitartson eddig az időig.

Megyénkre is jellemző szokás volt a nagypénteken, de általában a böjti időszakban fogyasztott csiripiszli (csíramálé) nevű étel készítése. A csíráztatott búza vagy rozs magvait ledarálták, az így készült darát vízbe áztatták, ehhez búza- vagy rozslisztet kevertek, és cseréptepsiben megsütötték.

A ma már Tatához tartozó Agostyánban az Eierberg (Tojáshegy) dűlőnév pedig az egykori „húsvéti tojásgurítások” emlékét őrzi.

Komárom-Esztergom megye szlovákok által lakott településein, például Oroszlányon a lányok húsvéttól ádventig három méter hosszú piros szalagot hordtak a hajukban. Itt és Szákon a húsvéti locsolást pedig a sibálás, azaz a fűzfavesszővel történő korbácsolás pótolta. Ennek a szokásnak természetesen nem a bántalmazás, hanem a lányok szépségének kiteljesítése és a termékenységvarázslás volt a célja. Viszont ezt a „műveletet” húsvét keddjén a lányok is elvégezték a férfinépen.

Az intézmények közül az iskolák életét befolyásolta legjobban az ünnep, hiszen erre az időre esett a tavaszi szünet. Az Esztergomi Szentbenedekrendi Főgimnázium 1890-es értesítője szerint „a kath. vallású tanuló ifjúság … húsvét előtt lelki gyakorlatokat tartott; testületileg részt vett a szokott egyházi körmenetekben.” 1925 húsvétján Dr. Tóth Tihamér, a kor neves hitszónoka „szította föl növendékeink lelkében az isten szeretetének tüzét s buzdította őket kitartásra az ifjúságot fenyegető veszedelmekben.”

Az Esztergom szabad királyi városi Kereskedelmi Tanonciskolája 1901–1902-es tanévében „virágvasárnap utáni hétfőtől húsvét utáni keddig” tartott a tavaszi szünet.

„Városi és megyei érdekeink közlönye”, az Esztergom és Vidéke című hírlap húsvét ünnepét rendszeresen vezércikkel köszöntötte. 1881-ben például így: „Hervadnak századok, romba dőlnek országok, kihalnak nemzetek, porba hullnak koronák s a húsvét magasztossága még sem fog veszteni varázsából és fényéből.” [1] A „nagy háború” idején, 1915-ben sokkal komorabb volt a hangvétel: „Sötét, nagyon sötét ez a nagypéntekünk… Lesz-e és mikor lesz e sötétségre húsvét hajnalunk? Lesz. Lesz akkor, mikor az utolsó cseppig kiürítettük e nyomasztó időben a szenvedésnek felénk nyújtott kelyhét!” [2]

Ugyanebben az évben döbbenten számolt be az Esztergom és Vidéke a román Vöröskereszt útján Szentpétervárról érkezett tíz ládáról, melyből kettő Alekszandra Fjodorovna cárné adománya a többi pedig az orosz Vöröskereszté. Utóbbi ládáiban „volt nyolc csomag imakönyv, ötven húsvéti tojás, orosz amulettel, ötven ing, ugyanannyi alsónadrág, ötven csomag negyednyolcad fontos kapadohány. A cárné ajándéka pedig másfélezer kis evangélium. És mind ez néhány százezer orosz fogolynak! A ruhanemű megdöbbentően hitvány anyagból készült. Valóban szomorú, hogy ilyesmivel akarnak Örömet szerezni fogságba esett katonáiknak. Ez az egész küldemény a kenyérmezei fogolytáboré lett.”[3]

Frontról küldött levelezőlap 1917 áprilisából

1919-ben, a proletárdiktatúra idején így elmélkedett egy bizonyos P. szignójú újságíró Vallással vagy anélkül című vezércikkében: „Magyarországon — mint ismeretes — napjainkban az államhatalom és a vallás között szakítás állott be. Helytelen volna azt állítani, hogy az előbbi az utóbbinak ezután nyílt ellensége akar lenni. De annyi kétségtelen, hogy a győztes szocializmus a vallással szemben a teljes közömbösség álláspontjára helyezkedett. Kérdés: vajjon megmaradhat-e, meg fog-e rajta maradni? Meggyőződésünk szerint egy ideig igen, de véglegesen aligha. A szocialista államférfiak előbb-utóbb át fogják látni, hogy a vallás elsőben is nem olyan kerékkötője a szocializmusnak, mint régebben tartották; sőt jó segítő társa lehet a végső berendezkedésben. Rá fognak jönni továbbá arra is, hogy nem egészen közömbös dolog a szociális államra nézve: vallás nélkül él-e a proletártömeg, avagy vallásosan.”[4]

Egy évvel később Szvoboda Román Feltámadott címet viselő vezércikkében reménykedett. „Pattogzik a rügy s a természet ereje is feltámadást, új életet hirdet. Mit féltek tehát kicsinyhitűek, mikor olyan bizonyos, olyan győzhetetlen az igazság ereje? Örök erejű, megcáfolhatatlan igazságú példa bizonyítja, hogy a jogtalanságnál sokkal hatalmasabb erő az igazság s hogy a gyűlöletnél mindig erősebb érzés volt a szeretet. Ezeknek a feltámadásában törhetetlenül bíznunk kell s erősítenünk úgy enlelkünkben, mint másokéban azt a kultúrát, melyet a krisztusi igazságokból eredő hit adhat a világnak. Ez a kultúra fogja visszaadni a világnak a feltámadott Krisztus örök békéjét, a treuga dei, a pax sacra vágyva vágyott, hőn óhajtott örök állapotát.”[5]

1944 reménytelen áprilisában ezt lehetett olvasni az Esztergom és Vidéke vezércikkében: „Igazság, jóság, szeretet kell — írják és mondják ma is sokan mások, különösen Prohászka óta. Hozzá kell azonban tennünk: igen: igazság, jóság, szeretet kell, úgy, amint Krisztus tanította, de nem szóban, nem elképzelésben, hanem testben, azaz megvalósításban, a békére és az emberek boldogságára vezető tettek feltámadásában.”[6]

A következő számban Serédi Jusztinián hercegprímás húsvéti beszédéből idézett a lap: „Bármilyen szenvedések és bajok is zúduljanak ránk, nem szabad szent hitünkben megrendülnünk, … Ezeket a szenvedéseket nem a mi hitünk zúdította az emberiségre, viszont a mi hitünk megadja a lehetőséget arra, hogy a szenvedések elviselésére megerősítsük lelkünket és a kegyelmek megszerzésével az örök életet elnyerhessük. Legyünk ezért hálásak Istennek, a feltámadott Krisztusnak, hitünknek és az egyháznak.”[7]

Húsvét előtt viszont ezt a hírt közölte az Esztergom és Vidéke: „A belpolitikai változás[8] óta a nemzet közvéleménye természetesnek találta, hogy az új kormány elsősorban a zsidókérdés rendezésével fog az eddigi állapotokon változtatni. A minisztertanács az illetékes tárcaminiszterek előadásában letárgyalta a zsidókérdés megoldásával kapcsolatos rendeleteket, melyeket a Budapesti Közlöny pénteki száma hivatalosan ismertetett.”[9]

A lap hírt adott a húsvétvasárnapi szentmisékről, melyeket többnyire az esztergomi érsek, a hercegprímás celebrált, és egyfajta idegenforgalmi esemény is volt. Az 1881-es misét Simor János „pontificálta” „A mai nagy mise Mozart Koronázó Miséje lesz. Egyike a legnagyobb szabású s legfárasztóbb egyházi zeneműveknek. A húsvéti szertartások igen sok idegent vonzottak városunkba, kiket a nyájas verőfény nagyon vendégszeretően marasztal.”[10]

Húsvéti „kéjvonat” azaz kirándulóvonat is indult „a húsvéti ünnepek alkalmából Pozsonyból Budapestre a rendes állomások érintésével mérsékelt menetdíj mellett”[11]. Ebből látszik, hogy már a 19. század nyolcvanas éveiben is szokás volt a tavaszi kirándulás.

1919 húsvétjának hétfőjén az Esztergomi Zenészek és Énekesek Szakszervezetének zenekara és énekkara adott „népszerű hangversenyt … a vármegyeház nagytermében.” A hangversenyen Offenbach, Verdi, Waldteufel művei mellett – igazodva a korszellemhez –a Fel a zászlót, fel elvtársak című dal is elhangzott vegyeskari előadásban. „A szakszervezet kéri az összes szakszervezeteket és az érdeklődő közönség szíves támogatását.” – volt olvasható a közleményben.[12]

Az ünnep alkalmas volt a jótékonykodásra is. 1880-ban az Esztergomi Polgári Kör rendezett „jótékony czéllal egybekapcsolt hangversenyt”[13]. 1926-ban a „cipőtlen, ruhátlan szegény iskolás gyermekeknek jó húsvéti ünnepeket szerzett Mátéffy Viktor prépost-plébános, nemzetgyűlési képviselő.”[14]

Az efféle jótékonykodásra szükség is volt. 1924-ben keményen fogalmazott az Esztergom és Vidéke: „nem akartunk a húsvéti hangulatban nem odavaló dolgokat beleszőni, fokozni a keserűséget. Most azonban megmondjuk, hogy nyílt rablás folyt a piacon. 7000 koronás tejes vizet árultak. Drágább volt a piacon a tojás, mint a kereskedésben.”[15]

1920-ban „a közélelmezési miniszter, tekintettel a közelgő zsidó húsvétra, rendeletileg intézkedett, hogy a pászkát fogyasztó zsidóságnak legyen erre a célra lisztje. A rendelet szerint a napi maximális mennyiség 125 dekagrammban állapíttatott meg.”[16]

Néha az is megtörtént, hogy az „államhatalom” is beleszólt az ünnep szokásaiba. 1881 húsvétján például „adótisztviselőink érdekes piros tojást kaptak. Itt járt a kormány kiküldötte, s kiadta az ukázt,– hogy pont kilenczkor meg fog jelenni a hivatalokban s megejti a vizsgálatokat. És jött délfelé, mikor a miniszterek szoktak ’leereszkedni’.”[17]

Az első világháború alatti élelmiszerhiány következtében az Országos Közélelmezési Hivatal megtiltotta „a tyúk- és egyéb baromfitojás szokásos húsvéti megfestését, vagy bármilyen kikészítését és forgalomba hozatalát. A rendelet megszegőit két hónapig terjedhető elzárással és 600 K-ig terjedhető pénzbírsággal lehet sújtani.”[18]

Az 1950-es években kevés, a húsvéttal kapcsolatos hír jelent meg a Komárom megyei Dolgozók Lapja oldalain. Ha valami megjelent, akkor az ilyen volt: „Kecskéd plébánosa már húsvét hetében megkezdte ilyen irányú tevékenykedését. A reggeli misék előtt végigjáratták a tanulókkal a falut, hogy kerepeljenek, és mert úgy látta, hogy ez a ’módszer’ jól beválik, a hajnalban kereplő tanulók késve, fáradtan érkeznek az iskolába és ezzel az egész osztályuk tanulmányi és fegyelmi színvonalát rontják, egy állandó tizennyolc tagú ministránsgárdát szervezett, amelynek feladata, hogy minden reggel fél héttől fél nyolcig a templomban tartózkodjon. Nyilvánvaló, hogy a korai felkelés kifárasztja a fiatal gyerekeket. Az iskolában már nem tudnak a tanítóra figyelni. De nem tudnak odafigyelni azért sem, mert a tisztelendő úr kéthetenként kisorsol a ministrálásért a gyerekek között 20-20 forintot. A ministrálók tehát sokkal inkább gondolnak erre, mint a számtanra vagy a magyar nyelvtanra. Az sem véletlen tehát, hogy éppen a ministrálók a leggyengébb tanulók.”[19]

Az évtized közepén viszont a Tatabányai Állami Áruház kapcsán kerültek szóba a húsvéti ünnepek: „megnőtt az illatszer- és a játékosztály látogatottsága. A két osztály vásárlói közül egyik sem panaszkodott, hogy nem tudta megvásárolni a szükséges árut.”[20]

Komárom megyei Dolgozók Lapja, 1956. március 31.
MNL KEML Levéltári szakkönyvtár

1959-ben a korábbi évek túlhajtott munkaverseny-mániájának „új változatáról” tudósított a megyei lap: „Jön a húsvét – versenyre kelt három cukrászmester: örülünk ennek, mert akkor sokkal több jóízű, új sütemény és cukrászáru készül. Tatabányán három cukrászmester, Horváth Zoltán, Vincze Antal és Vasas Márton, a Vendéglátó Vállalat három termelő cukrászdájának vezetője versenyszerződést kötött. Mindhárman ezután még szebbé teszik cukrászdájukat, nagyobb lesz az áruválaszték és jobb lesz a kirakati és a belső árukínálat.”[21]

Ugyanebben az évben a „felszabadulás ünnepének” napja, április 4-e éppen nagyszombatra esett, így a kereskedelem és a vendéglátóipar egyszerre készült „húsvétra és a felszabadulás ünnepére”: „A FÜSZÉRT Vállalat 50-60 mázsa mandarint biztosít húsvétra. Nagy mennyiségű mazsola érkezett. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalat számára 20 mázsa valódi málnaszörpöt szállítanak. A FÜSZÉRT-raktárban ott sorakozik 500 üveg alma-ürmös, 200 üveg meggyvermut, ezek olcsó és igen jó minőségű italok. 30 mázsa pácolt hal érkezik húsvétra. A napokban érkezett 100 kilogramm pörkölt kávé. Tízféle szardíniát és halkonzervet raktároznak.” [22]

 Kládek László levéltáros (MNL KEML)