Lezáratott, aláíratott, lepecsételtetett. A községi pecséthasználat emlékei az MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltárában.

2019.09.23.
A pecséttani (szfragisztika) kutatások sokáig kizárólag a kiváltságos személyek, testületek által használt pecsétekkel foglalkoztak, érdeklődési körük nem terjedt ki a községek pecséthasználatának vizsgálatára.

Az utóbbi évtizedekben kezdődött meg egyes tájegységekre, megyékre vonatkozóan a falvak pecsétjein megjelenő közösségi jelképhasználat módszeres feltárása, tudományos igényű feldolgozása. A tagintézményünkben tárolt iratállomány számos viasz- vagy papírfelzetes lenyomatot őrzött meg a Komárom és Esztergom vármegyék településeinek névtörzskönyvezése előtti (1907-1908.) időszakból. A Komárom-Esztergom megyei községek múltbéli pecséthasználata iránt érdeklődő helytörténészeknek a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (E. 213. Városi- és községi pecséttel ellátott iratok, V. 5. Altenburger Gusztáv és Réső Ensel Sándor címer- és pecsétgyűjteménye), a Tatai Kuny Domokos Múzeum és a szlovákiai Nyitrai Állami Levéltár irat- és pecsétgyűjteményeit is ajánljuk áttanulmányozásra.                                            

Magyarországon a XVIII. században kezdett általános gyakorlattá válni a falvak pecséthasználata. A mai Komárom-Esztergom megye területén néhány kivételtől – Nagysáp (1611), Nyergesújfalu (1640), Nagyigmánd (1688), Császár (1690), Kocs – eltekintve a faluközösségek a XVIII. század első felében vésették meg tulajdonjelölésre és hitelesítésre használt typáriumaikat. A pecséteket az adott közösség jogi státusza (közbirtokosság, mezőváros, jobbágyközség), feliratuk és pecsétábrájuk szerint lehet vizsgálni. A pecsétfeliratban a tulajdonjelölő funkcióból adódóan a település neve, jogállása, szórványosan a pecsétnyomó elkészítésének évszáma szerepel. Némelyik köriratban a mai hivatalos elnevezéstől eltérő, korabeli XVIII. századi helységnév változat (Piliscsév: Boldog Csév, Oroszlány: Oroszlánkő) őrződött meg. A feliratok általában magyar vagy latin nyelven íródtak, de néhány, német telepesek által benépesített község – Tolna, Alsógalla, Kecskéd, Baj – esetében német nyelvű köriratok maradtak fenn. A földműves közösségeket képviselő falusi bírók leggyakrabban mezőgazdaságból vett jelképeket, munkaeszközök, termékek stilizált ábráit vésettettek a pecsétnyomókba. A legelterjedtebb motívumok az ekevas, csoroszlya, amelyek sokszor egy ugyanazon pecsétmezőben fordulnak elő, Császár község 1690-ben készített typáriumán a két szerszám egy földművest szimbolizáló fejfedős alak kezében látható. Ugyancsak sokszor használatos motívum a gazdag termést, termékenységet jelképező gabonaszál, gabonakéve. A szőlőtermő vidékek, pl. Tokod, Ászár, Bársonyos pecsétjein szőlőfürt és szőlőmetsző kés jelenik meg.

Olykor más növényábrázolások is felbukkannak. Dömös, Súr és Kisbér pecsétábráin pálmaág, Mogyorósén mogyoróbokor, Tolnáén liliom, Tokodén pedig lombos fa szerepel. A XVIII. századi nagy erdőirtások emlékét őrzi a Réde és Súr községek pecsétábráin látható fejsze és szekerce. Gyakran került a pecsétábrába emberalak. Az esztergomi járás területén, ahol az esztergomi érsekség, főkáptalan jelentős földbirtokokkal rendelkezett, Bajót, Csév, Nyergesújfalu, Süttő pecsétlenyomatain a főegyházmegye védőszentje, Szent Adalbert került ábrázolásra. Katolikus lakosságú települések esetében kedvelt gyakorlat volt az adott templom, falu védőszentjének megjelenítése: Szentmiklós a névadó Szent Miklóst, Héreg Szent Lászlót, Csolnok pálmaágat tartó Nepomuki Szent Jánost, Kecskéd Szent Annát, Marót Szent Lőrincet, Tolna pedig Páduai Szent Antalt szimbolizáló alakot vésetett pecsétnyomójára. A XVIII. századi katolikus hitélet felvirágzása idején új erőre kapó Szűz Mária tisztelet tárgyi leképeződése kimutatható Szőlős holdsarlós Boldogasszonyt és Csatka fogyó holdat ábrázoló pecsétmezőin is. Állatalakok is előfordulnak a motívumok között: a református egyházközséggel bíró Úny és Neszmély a fiókáit saját vérével tápláló pelikánt, Oroszlány az Oroszlánkő várát a késő Árpád-korban uraló Csák nemzetség címerállatát, a jobbra fordult ágaskodó oroszlánt vette fel a pecsétmezőbe. Építményt jelképező vésetek csak nagyon ritkán fordulnak elő, mindenképp érdemes megemlíteni Gesztes község XVIII. századi pecsétlenyomatát, amelyen a gesztesi járásnak is nevet adó középkori erősséget, váruradalmat szimbolizáló erődítmény ábra látható.                                                                                 

Amint a fent említett példák is mutatják, a mai Komárom-Esztergom megye területén élt elődeink a XVIII. századi Magyarországon általánosan elterjedt csoroszlya, ekevas, búza ábrázolásán kívül számos olyan szimbólumot használtak, amelyek alkalmasak voltak az adott közösség azonosságtudatának kifejezésére.

Csév község pecsétjének 1732-ből fennmaradt papírfelzetes lenyomatán a pecsétmezőben a jobbjában pásztorbotot tartó Szent Adalbert püspök áll, a felirat jobbról CSÉV, balról BOLDOG. Forrás: MNL KEML IV. 3. c. r. e. 17. Lenyomatábrát közli: Fejér, Komárom-Esztergom és Tolna megye településeinek címerei és zászlai. Főszerk. AKVIRÁL ’96 Kft., 248. o.

 

Kocs község 1846-ból fennmaradt viaszpecsét lenyomatán jobbra fordult racka juh látható. Forrás: MNL KEML V. 231. r. e. 1. Lenyomatábrát közli: Fejér, Komárom-Esztergom és Tolna megye településeinek címerei és zászlai. Főszerk. AKVIRÁL ’96 Kft., 222. o.

 

Úny község 1732-ből származó papírfelzetes pecsétlenyomatán a belső mezőben pálmaág koszorú közt fészkében fiókáit saját vérével tápláló pelikán áll. Forrás: MNL KEML IV. 3. c. r. e. 17. Lenyomatábrát közli: Fejér, Komárom-Esztergom és Tolna megye településeinek címerei és zászlai. Főszerk. AKVIRÁL ’96 Kft., 270. o.

 

Alsógalla (Tatabánya egyik elődközsége) nevének német nyelvű tükörfordítása egy 1853-ban keletkezett dokumentumon látható pecsétlenyomaton. Forrás: MNL KEML IV. 153. r. e. 243.

 

A jobb kezében jogart tartó Szent László királyunk Héreg község 1853-ból való pecsétlenyomatán. Forrás: MNL KEML IV. 153. r. e. 243. Pecsétábrát lásd: Fejér, Komárom-Esztergom és Tolna megye településeinek címerei és zászlai. Főszerk. AKVIRÁL ’96 Kft., 212. o.

 

Ekevas, gabonakalász és csoroszlya Bokod község pecsétlenyomatán (1853). Forrás: MNL KEML IV. 153. r. e. 243.

 

A XIX század utolsó harmadában a dokumentumok hitelesítésénél viasz helyett már festéket használtak. Környe és Kocs nagyközségek pecsétlenyomatai egy 1884-ben keletkezett határleírási jegyzőkönyvön. Forrás: MNL KEML VI. 202.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bödő István, Gulyás Anita, Kesztyűsné Csuti Judit (Fejér megye), Horváth Attila, AKVIRÁL ’96 Kft. (Komárom-Esztergom megye), Asztalos Zoltán, Dr. Várady Zoltán (Tolna megye): Fejér, Komárom-Esztergom és Tolna megye településeinek címerei és zászlai. Zalalövő, 2019, AKVIRÁL ’96 Kft., Kemendollár. 160–283. o.

 

Horváth Attila főlevéltáros


 


 

 

 

 

Utolsó frissítés:

2019.09.23.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges